Őseink Hagyatékai, Örökségünk

Szép Székely locsolóversek hétfőre

Erdély közepében kinyílott a rózsa,
Az elhagyott magyar nemzet gyönyörű bimbója.
Megöntözném százszor is én, szálljon áldás rája.
Ne legyen a magyar nemzet szomorú és árva.
Locsoljuk és áldjuk ezt a szép virágot,
ez terem a magyar népnek édes szabadságot.
***
Fülemüle játszik tréfás énekével
ciprus emelkedik koronás fejével,
én is mostan játszok e kis versikémmel,
hogy elmúlt a tél kemény hidegével.
Megtért már a fecske régi szállásáról
onnan hozott új hírt vissza fordultából.
Én is egy keveset jártam iskolába
onnan hoztam új hírt,hogy miféle nap van.
Húsvét szent ünnepe tudom jól tudjátok
én is azért jöttem mostan ti hozzátok,
hogy örömet mondjak e húsvéti napon.
Krisztust a zsidók halálra itélték
utoljára az lett, hogy meg is ölték.
Harmadnapon feltámadott
s ez máig is ünnep tartott.
Hogy ünneplésünk örvendetes legyen
emlékül azt kezdték, hogy öntözés legyen.
Férfi rendek öntözni járjanak,
iskolás kisfiúk verseket mondjanak.
Hogy ezt a verset én is megtanultam,
örömmel mondom, hogy ide is bejuttam.
Ha lányuk van megöntözöm,
ha lányuk nincs a házat tisztelem,
tisztelem a háznak népét
Isten nyújtsa a mindnyájuk éltét.
***
Locsoláskor arról szól a fáma,
Hogy minden leány örüljön máma.
Az örömöt én is csak növelni jöttem.
Mint meg annyian előttem, s mögöttem.
Az életről szólnak e napok,
De életvizet sajna sehol sem kapok.
Vettem hát kristályvizet, s hoztam azt magammal,
Gondolom ezt itt nem fogadják haraggal.
Ennek tehát illata nincsen,
De tiszta szívvel adom, ez minden.
Versem végéről nem feledhetem a kérdést,
De ide az bizony nem érdemel helyet.
Így hát külön teszem fel: Szabad-e locsolni?
***
Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenből eleget,
Főképp békességet, egészséget és szeretetet!
. ***
Adjon a jó Isten,
Boldog ünnepeket!
Mindenféle jókkal
Lásson el titeket.
Az öreg nagyapám
Ily köszöntőt hagyott,
Örvendjetek vígan,
Jézus feltámadott.
Öröm ez tinéktek,
Énnekem és másnak,
De én is örülök
A hímes tojásnak.
Adjanak hát nékem
Néhány piros tojást,
Hogy jó kedvvel menjek
Az utamra tovább.
***
Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára,
Új életet öltött ismét föl magára.
Én is e szent napon örömet hirdetek,
Mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek!
Már régen szokása minden kereszténynek
Örvendeznie e nap ifjúnak és vénnek.
Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat,
És hozzá frissítem szép leánykájukat.
Mert hogy mit akarok, már azt is megmondom,
Öntözködni jöttem. Szóm nem is cifrázom.
Frissítő balzsamos víz is van kezembe,
Ez hozta húsvétot emlékezetembe.
Engemet öntöző Apollónak hívnak,
Vizemtől a lánykák mint virágok nyílnak.
Kérem hát alássan e háznak az urát,
Engedje megönteni kedves leánykáját
***
Ott fenn a Hargitán magas fenyők vannak,
Lenn a hegyek alján székely népek laknak.
Olyan a székely, mint egy, egy fenyőfa,
Az idők probáját örökké kiállta.
Ünnep köszönteni szólnak a harangok,
Melyek azt hirdetik, Jézus feltámadott!
Nem fekszik a sírban, új életet hozott,
Támadj fel én népem, ne légy többé halott!
Van a székely népnek sok- sok hagyománya,
De még annál is több régi jó szokása.
Ha Húsvét másodnapján locsolni járunk,
Ezzel egy régi hagyományt örökké ápolunk.
Én is most követem az ősök hagyományát,
Meglocsolhatom-e a ház szép leányát?
***
E háznak kis kertjében van egy rózsatő,
Rózsáskertben növelje a jó teremtő.
Vizet öntök a tövére,
Szálljon áldás a fejére,
Az Istentől azt kérem,
Piros tojás a bérem.
***
Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenből eleget,
Főképp békességet, egészséget és szeretetet!