Apáti Kovács Béla

Beteg róka néne

Erdőszéli kicsi házacskájában élt egymagában róka néne. Férjét még nagyon régen elkapták a vadászok, fiai, és lányai mind megnősültek vagy férjhez mentek. Csak néhanapján látogatták meg öreg anyjukat. Nem bánkódott miatta, hiszen ez az élet rendje. Szépen éldegélt a kicsi házban, tette a dolgát, mint minden öreg róka anyóka. Néha meglátogatta barátnője, és ilyenkor hosszasan elbeszélgettek mindenféléről, felidézték ifjúságukat, amikor elcsenték a baromfi udvarból a gazda legszebb kakasát. Ma már bizony nem vállalkozna ilyenre. Nem tudna elfutni a félelmetes kopók elől. Jobb neki itt a házacskában éldegélni, és nézegetni kifelé az ablakon.
Egyik nap szörnyű dolog történt. Róka néne megbetegedett. Fájt a feje, háta, és ráadásul még magas láza is volt. Nem bírt felkelni az ágyból. Szerencsére Holló Frici az erdei postás bekukkantott az ablakon, és észrevette az ágyban fekvő beteget.
– Mi a baj, róka néne? – kérdezte.
– Jaj, aranyoskám, nagyon beteg vagyok. Talán meg is halok. Mindenem fáj. Ilyen rosszul még soha sem voltam.
Holló Frici nem habozott, azonnal orvosért szaladt. Jött is mindjárt, Huhú Kázmér doktor úr, és megvizsgálta rókanénét.
– Nagy a baj, doktor úr?
– Baj az mindig nagy, de mi orvosok azért vagyunk, hogy segítsünk. Ígérem, rókanéne meggyógyítom, és egy  két hét múlva újból egészséges lesz, mint a makk. Még a közeli faluba is elmehet tyúkot csenni, mert ugye tudja kedveském, finom tyúkhúslevesnél nincs jobb a világon.
Ebben róka néne egyetértett a doktor úrral, és megígérte, ha meggyógyul, akkor meghívja egy finom ebédre. Az erdőben minden állat tudja, róka nénénél senki sem tud jobban sütni, főzni. Ha ő nekiáll, akkor már hetedhét határból lehet érezni az ínycsiklandó illatot.
– Szívesen elfogadom a meghívást, de előbb meg kell gyógyulnia. Ezért, ameddig láza van szigorúan feküdni, kell. Nem szabad felkelni. Majd intézkedem és elküldöm menyét Bözsit, az ápolónőt. Ő majd mindenben kiszolgálja, megfőzi ebédjét, kitakarítja a házacskát, elmegy az erdei boltba bevásárolni, sőt még az orvosságot is elhozza a patikából, amit most felírok. Kérem, ebből naponta háromszor vegyen be egyet étkezés után bő folyadékkal. Fogyasszon sok gyümölcsöt. Látom, kiskertjében éppen most érik az alma. Nincs is jobb vitaminforrás, mint ez a szép,piros gyümölcs.
Még egy kicsit diskuráltak, megbeszélték, mi történt az utóbbi időkben, az erdőben, majd, Huhú Kázmér doktor megbillentette szárnyait, és elröpült.
Róka néne egy kis időre megint egyedül maradt, de nem sokáig, mert hamarosan megérkezett menyét Bözsi a szakképzett ápoló és családgondozó.
Az első dolga az volt, hogy elszaladt a patikába, hogy kiváltsa az orvosságot. Amikor visszaért főzött egy nagy csupor mézes teát.
Róka néne nem nagyon volt oda a teáért, de menyét Bözsi az ápoló ráparancsolt, hogy ezt bizony meg kell inni.
– Huhú Kázmér doktor úr utasított rá, hogy itassak róka nénével sok mézes teát. Így, ha tetszik, ha nem, nincs kibúvó, meg kell inni.
Bármennyire is nem szerette, meg kellett inni a mézes teát, sőt ezt követve bevenni a keserű pirulát.
Róka néne napokig az ágyat nyomta, menyét Bözsi meg ellátta a ház körüli munkát. Igazi, jó ápolónő volt. Még róka néne is meg volt vele elégedve. Amikor felépült nem győzött hálálkodni neki.
– Nem is tudom Bözsikém, ha nincs, akkor mi lett volna velem. Nagyon sokat segített, szinte nagyságos asszonynak éreztem magam. Hála Isten meggyógyultam, és már magam is el tudom látni magamat. Köszönöm a segítségét, és Huhú Kázmér doktor úrral együtt, szeretettel meghívom egy finom ebédre.
Természetes, hogy menyét Bözsi elfogadta a meghívást, és boldogan kanalazgatta a tyúkhúslevest, amilyet csak róka néne tud készíteni, senki más a világon.