Veszem a bátorságot, hogy hozzászóljak a pedagógusok elégedetlenségéhez, mivel magam és a családban más is dolgoztunk a köz-, és felsőoktatásban, habár az nem tegnap volt. Mit szeretne a baloldal Magyarországon? Kormánybuktatást, de ha az nem megy, legalább nagy-nagy zűrzavart, amire majd a rendőrség is lecsap. S lehet majd diktatúráról, a hatalom brutalitásáról írni – mert lám-lám, mi történt? Tiltakozók és rendőrök csaptak össze, mivel a pedagógus tüntetés zavargásokba torkollott … stb.

Szlovákiában, Romániában is elégedetlenek a pedagógusok. Béremelést és sok egyebet követelnek. Magyarországon megkezdődött a diszkrét bérrendezés – mérsékelt elégedettség követte, és tovább folytatódik. De nem elég, több kell. Hol tüntettek a pedagógusok, amikor elvették a 13. havi bérüket? Magyarországon átcsúszott a téma a belpolitikába, ahol az ellenzék – csekély hiteles témát találva – rácsatlakozik erre. Szerintük a közoktatásban elviselhetetlen állapotok vannak.

Hangzatos felhívás követel lépéseket a kormánytól, miszerint: „Gyermekeink egészséges testi és lelki fejlődése, a jövő generáció sorsa függ ezektől a lépésektől!”

Megy a kavar, a csúsztatás, a féligazságokra épülő kommentárok, miszerint a magyar oktatásügyben a közelmúltban végrehajtott változtatások katasztrófát eredményeztek, a tanulók és tanárok most már mindezt megsokallták. Lásd: PISA-felmérés, amely szerint mi egyre jobban lecsúszunk az OECD országok között. Egy kicsit utánanéztem, s mit látok? A britek megunták, hogy a PISA-teszteken folyamatosan rosszul teljesítenek a diákok, és fontos döntésre jutottak: a legjobbaktól fognak tanulni. Például matematikában a kínaiaktól, akik az élen állnak ebben. (Az más kérdés, hogy a kínaiak csak Sanghai-ból adnak adatokat, s ki tudja, a vidéki 15 éveseknél mi a helyzet.)

Amúgy még a legutóbbi, 2015-ös jelentés tanulságait sem lehet a nemrég bevezetett változtatásokkal ok-okozati összefüggésbe hozni. Mindez persze nem vigasztalhat bennünket. Csakhogy azt hiszem, hogy a mostani, a Herman Ottó Gimnázium és a szakszervezetek által a dolog érdemi részéhez, a tananyaghoz és a módszerekhez javasolt legnagyobb léptékű javaslat nem más, mint egy hangzatos nagy lufi. Mert mit javasolnának? A tananyag csökkentését és a tanárok munkaidejének csökkentését. Szerintem nem ott a baj. Tisztelettel jelentem: nem tudom a megoldást én sem. Az MTA elnökétől kezdve sok szakember és egyszerű szülő is változásért, jobbításért érvelt. Nos, valami azért történt két éve. A kormányzat központosította az oktatás-irányítást.

Visszaállította a szakmai felügyeletet, egész napos tanulói-nevelői napirendet, rendszert szorgalmaz. Valóban egységesítette a tankönyveket. De hát nem a korábbi parttalan liberalizmus idején jártak iskolába a tanulók, akik a PISA-teszteken (le)szerepeltek? Akkor hát vissza oda? Mit látok? Gyermekeim ma már felnőttek, ki jobban tanult, ki rosszabbul. De ez főként rajtuk múlt, s eszem ágában sem volt tananyagcsökkentésért sikoltozni. Példaként az idegen nyelv-tanulást véve – ugyan meddig lehetne csökkenteni? Mint Szlovákiában 1949-ben a reszlovákosításnál? 2000 szó, s néhány egyszerű bővített mondat? No ne! Unokám és ismerős gyerekek is tanulnak, s bár vannak problémák – pl. tornaterem hiánya –, alapvetően a rendszerrel kevesebb bajom van, mint az ő hozzáállásukkal, amit nagyon fájlalok. De akkor hol az igazság? Megpróbálok néhány problémát áttekinteni. A tüntetésre felhívás szerint problémát jelent a 32 órás intézményi tartózkodás, vagyis hogy a tanár délután négyig az iskolában legyen. Ezt értem: arról van szó, hogy a szakszervezetek kevesebb munkát, a munkaadók többet akarnak. A sokat irígyelt Nyugaton hosszabb a pedagógusok munkaideje, bár persze a bérek is nagyobbak, mint szinte minden munkakörben. Hiába, ott nem pompázott a hosszú proletárdiktatúra. (Amikor a férjem – esti egyetemen végezve – középiskolai tanár lett, kisebb lett a fizetése, mint amit szakmunkásként keresett.) Aki valaha dolgozott iskolában, az pontosan tudja, hogy némely tanárok délután négyig, sőt tovább is az iskolában voltak, míg mások – ha lehetett – az utolsó órájuk után rohantak egyéb ügyeikhez. Szabályozás nem lévén – tehették. Mondják: a NAT-ot (Nemzeti Alaptanterv) újra át kéne dolgozni, a tananyagot csökkenteni kell. A diákok heti óraszámát csökkenteni kell. Az utóbbival részben egyetértve azt gondolom, hogy az egészséges, normális gyerekeket nemigen lehet a tananyaggal túlterhelni, az ő étvágyuk nem a tananyagot célozza meg, inkább az okos telefonok csemegéit, kiváltképp a facebook köti le őket. Sajnos az unokám is ebbe a körbe tartozott sokáig, s az éjszakába nyúló „terheléseit” másnap a tanórákon pihente ki.

A tankötelezettséget emeljék vissza 18 évre, a rendszerből kikerültek számára pedig állítsák fel az integrációjukat segítő ellátórendszert. Ezzel egyetértek.

„A szabad tankönyvválasztás jogával élve kérjük vissza a magas színvonalú kompetencia alapú tankönyveket, a szakmai szempontból kifogásolható újak visszavonását!” – írják a szakszervezetiek. Erre csak passzolni tudok, bár azt a két ellenérvet megfontolandónak tartom, hogy egyrészt csoportérdekek szólnak ebből s túlságosan drága mulatság ez (más, pl. nyugati rendszerekben is központi, egy – bár nem feltétlenül állam által kijelölt – könyvből tanulnak), másrészt az iskolaváltás és a felsőbb osztályba lépés is némi standardot igényel. Tiltakoznak: „A bevezetett életpályamodell sok elemében igazságtalan! Például méltatlan, hogy évtizedek óta kiválóan és eredményesen oktató, szűkebb-tágabb környezetükben elismert tanárokat Pedagógus 1-be sorolt be a rendszer, ugyanakkor a mestertanárok eddigi kiválasztásának eljárásrendje megingatta a tanárok bizalmát…..

A mestertanár épp a tanulókkal való foglalkozásban kellene, hogy kiteljesítse küldetését.”

Valamilyen minősítési, felügyeleti rendszer minden normális oktatási rendszerben létezik. A kétévenkénti frissítés viszont valóban túlzásnak tűnik. A csúcs, a „kutatótanár” fokozat viszont azt a gyanút ébreszti bennem is, miszerint - vö. Parkinson idevágó törvényét – a karrieredben elérkezik az a lépcsőfok, amikor olyan beosztásba kerülsz, aminek ellátására képtelen vagy. S utána Te magad kéred a nyugdíjaztatásodat. Lehet, hogy tévedek.

Túlzott központosítás? KLIK? Az én időmben a helyi önkormányzat csak „transzfer” volt, de ma az iskolaigazgatónak nagyobb hatalma van. Ahol ma nincs tornaterem, s az esőáztatta sárban az udvaron tartják a testnevelési órákat, az még a helyi önkormányzat sara. Ellenvélemény? Sztrájk? Tüntetés? Az „elvtársak” szerint a Kádár-korszak, majd szoc-lib kormányok alatt volt igazi demokrácia. Aha, próbáltunk volna csak tüntetésről, sztrájkról beszélni. És még egy: a makro-gazdasági szakértők valamennyi kormányon számon kérik, hogy nem mernek hozzányúlni az ún.társadalmi nagyrendszerekhez, bezzeg Észtországban, vagy Fionnországban az oktatás reformja meghozta gyümölcsét. Nálunk most pedzegetik az említett országokban már meggyökeresedett 9 osztályos alapképzést. Tehát, ha mi változtatunk, az skandalum, botrány, ha másutt történik, az pedig bezzeg „a más kertje zöldebb” esete.

Nagy érdeklődéssel várjuk a szakmai egyeztetéseket a szakszervezetekkel, az érdekelt pedagógusokkal.

K. Patakfalvy Katalin