Karcsi a jóbarát -
Élt 66 évet - testében, de az emlékekben még mindig itt van.
...
 

Marczibányi lőtér - délután.
Szállingózni kezdenek a fiúk - lányok - hölgyek és urak. Lassan megtelik az öltöző vidámsággal, élcelődéssel, beszélgetéssel és ................ mi puskások magunkra öltjük azt a bizonyos kabátot, a csuda-könyökvédővel, a pisztolyosok kisszékkel a hónuk alatt - szépen, komótosan kivonulunk ki-ki a maga lőterére. Puskások és sportpisztolyosok az 50 méteres, a gyorstüzelősök a 25 méteres pályára.
Megkezdődött a mindennapok edzése. Nincs hangos szó, nincs semmi bántó momentum, mindenki teszi a dolgát. Az edzők körbejárnak, mindenkihez van egy tanácsuk, jó szavuk. A gyakorlatlanoknál hosszabban időznek.
Nálunk először a fekvő testhelyzet került műsorra. A fektetett lőpadon hasalva, könyökölve lőttük el a napi adagot. A sorozat végén már úgy éreztem, hogy nem érzem a derekamat, alig vártam néha hogy leszállhassak a padról. Akkor kaptunk egy kis szünetet a következő, a térdelő testhelyzet előtt.
Ezt én ki is használtam és kimentem a 25 méteres pályára. Ugyanis volt ott valaki, aki aztán később a férjem lett. Természetesen ott volt Karcsi is, aki sanda szemmel figyelt bennünket, - időnként ránk kacsintva mosolygott.
Egyszerre csak megszólalt:
--No kislány, kiállsz velem egy sorozatra? - Néztem és nevettem egy nagyot, de igent mondtam (ugyanis már edzettem én is időnként pisztollyal, melyet az a valaki adott oda nekem esetenként)
Ezután beállt a lőállásba és teljesítette a 3 x 2 sorozatot.
--Adok neked 5 méter előnyt, gyere - folytatta Karcsi.
Be is álltam a helyemre és leadtam az első 5 lövést, a 8 másodpercest.
48 - mutatta a tábla. Aztán következett a második 8 másodperces. = 49.
Nem akartam hinni a szememnek. Karcsi is óriásit nevetett és visszaparancsolt az eredeti helyre.
--No ez nem járja kislány, sipirc hátra.(a nevetéstől alig tudott beszélni)
Folytattam tehát már hátulról a kétszer a 6, majd kétszer a 4 másodperces sorozatot, melyek szintén elég jól sikerültek.
Eddigre már a puskások is kijöttek a 25 méteresre (meghallották ezt az óriási vetélkedőt) és hatalmas hahotázás folyt. Szóval, hogy min nevetett az egész társaság?
.....Megvertem Takács Károlyt 5 körrel.
A legjobban Karcsi nevetett és akkora puszit kaptam tőle, hogy még mindig érzem a helyét.
(Mondanom sem kell, soha többé ilyen eredményt nem értem el, pedig versenyeztem időnként pisztollyal is, ha nem volt éppen ki a csapat. Az én számom a kispuska volt, ott elég szép eredményeket könyvelhettem el.
Volt.................. aztán amikor megváltoztatták a szabályokat és már nem csak 50 méterre, hanem 100 méterre is kellett lőni (50/100 - as versenyeket írtak csak ki) akkor abba kellett hagynom, mert a szemem erre már nem volt alkalmas.)
...
Ezért ez a mai nap nekem kicsit mást jelent, mint általában egy évforduló.
Nyugodj békében Karcsi.