Jelző tüzek, irányt mutatóak, vagy egy tűzvész kezdete?

A zsurnalisztáinkról van szó. Sok van, és sok közöttük a nemzeti. Meg vannak páran a közéletből - nézzétek el nekem, hogy csak a pozitív eseteknél mondok majd neveket. Azért teszek így, mert nem ismerem az említett zsurnaliszták képességeinek a határát, de vannak kétségeim. Vajon, vissza tudják e majd gyömöszölni a szellemet a palackba? Vajon, ha tűzvész támad, el tudják úgy oltani, hogy a jelzőfények megmaradjanak? És nemcsak zsurnaliszták. Két nevet mondok: Eva Maria Barki, És Fischer Tibor. Ezek, lánglelkű emberek, de tudnak azzal a lánggal bánni. Csak a nemzet javára fordítják a képességeiket. - Most pár szó az egyik: nagy kedvenceimről. Wass Albertről. Patikamérleggel mérte az indulatait, ennek ellenére: a szavai édesek - és nincs olyan náció, amelyik ne érezné sajátjának. Miért is? Mert soha senkit nem bántott. Pedig kemény időket élt. A másik nagy kedvencem:
-- Szentmihályi Szabó Péter. A számtalan "Sarkosban" Soha bánóan: nem sarkított. Ö, nem az indulatait merte, hanem a szeretetét osztotta - két marokkal / tudom, neki egyre több maradt/. Mégis tudtuk, hová tartozik. Kétségeket soha nem hagyott. Számtalan apró, de meleg jelzőtűzzel ajándékozta meg a nemzetét. /
Lenne még persze kiről írjak.. névvel, de nem lenne vége a bejegyzésnek sosem. Inkább pár szó a piromániásokról- Persze. Lehet nem azok, de én félek, és annak látom őket. Egyesek igen nagy tüzeket raknak a politikai ellen oldal mezsgyéjén. Talán pont ezért ássák amazok az árkokat? Már nincs meg ki adta az első pofont. Ma már csak az EU libsibolsi urai, és azok táskahordozói drukkolnak a partvonalról, elég nemtelenül, Így: - üsd meg - üsd vissza.. Nem kell nekik ok. Nem kellenek a tények. Csak a pofonok csattogjanak, és nem számit nekik, hogy azok bizony a nemzet arcát érik. Közben persze azt se feledjük, náluk megvan a csorda szellem. Ütnek akkor is ha nincs igazuk, ütnek akkor is ha csak a másiktól látják.
- És közben: égnek nagy lánggal a tüzek.. Mi lesz, ha megfordul a szél? Lágyabb húrokat pengetnek majd? Elég lesz az majd? A végére egy, Madáchtól kölcsönzött gondolat:

„Aggastyán
Te ismét
Mértéktelen fűtötted a kazánt.
Valóban úgy látszik, hogy szenvedélyed
Veszélybe hozni az egész falansztert.

Luther

S ki állna ellent a csábnak, midőn
Szikrázva, bőgve a vadult elem,
A láng ezer nyelvével vesz körül,
Elérni kíván, hogy megsemmisítsen:
S ott állni bátran, szítani tovább,
Jól tudva, hogy hatalmunkban vagyon. -
Nem ismered te a tűznek varázsát,
Ki csak fazék alatt isméred azt.

Aggastyán

Hiú beszéd, ezért ma nem ebédelsz.

Luther visszalépve

De holnap újra szítom a tüzet."