Örömteli szép napot Drágikáim !
Hetek óta kapok hébe, hóba olyan leveleket priviben ismeretlenektől akik elküldenek engem melegebb éghajlatra a "menekült kérdésben" képviselt álláspontom miatt. Az utóbbi napokban ezek a privát üzenetek riasztóan megsokszorozódtak, ezért itt a főfalon szeretnék rájuk reagálni. Azért itt, mert úgy gondolom nincs semmi titkolnivalóm egyrészt, másrészt mert így tartom korrektnek azokkal a Barátaimmal szemben akik nem győznek "kivédeni" engem a nemtelen támadásokból, azaz Veletek Drágikáim.
Tehát. Ezeknek a levélkéknek az a kvintesszenciája, hogy én egy ocsmány, gusztustalan féreg vagyok amiért ennyire vehemensen tiltakozom mindenféle menekülő betelepítése ellen, holott én is csak egy tetves menekült vagyok aki ide áttelepült, biztos, hogy a jobb, a szebb élet reményében, meg úgy egyáltalán szakadt volna bele az a túl okos fejem abba a román anyámba.
Akkor kezdeném a végén. Az én anyám olyannyira nem román, hottentotta vagy egyéb náció, hogy sehogy máshogy nem tud csakis magyarul. Ősanyáim között olyan "román", igazi magyar neveket tudok felsorakoztatni mint : Hegyessy Julianna, Arató Róza, Almásy Emília, Szilágysághy Nagy Katalin. (Születési anyakönyvi kivonatokkal, vagy keresztelési bejegyzéssekkel igazolhatók.)
Azt hogy egy jobb élet reményében jöttem el ...hát ez lehet, hogy igaz... nem úgy ahogy ők gondolják és sugallják, de igaz.
Alig töltöttem be 30-k életévemet, született egy kisfiam. Élt néhány órát és meghalt. Eltemettem.
Rá egy évre született egy kislányom. Élt néhány órát és meghalt. Eltemettem.
Rá egy évre meghalt az apukájuk, a fiatal férjem. Élt 38 évet és meghalt. Ebbe már én is szinte belehaltam, de Őt is eltemettem.
Három év alatt, három sírhant nyílt a temetőben és a szívemben...
Férjem temetésének másnapjától elkezdődött az életemnek az az időszaka, amikor gyakorlatilag éltem a mindennapjaimat, de nem emlékszem semmire... Reggel felkeltem, elmentem dolgozni, munka után kimentem a temetőbe... Vágytam ott lenni velük ... vágytam oda kerülni melléjük. Este haza mentem, lefeküdtem aludni. Reggel kezdtem elölről. Hónapokon át.
Egyszer csak tudatosodott bennem, hogy ha élni akarok, ha egyáltalán életben akarok maradni, akkora távolságot kell tennem magam és a temető közzé, hogy fizikailag képtelenség legyen áthidalni.
Emiatt egy nap aztán eljöttem. Eljöttem otthonról és haza jöttem. Nem féltétlen a jobb élet reményében, hanem az életben maradás érdekében.
Nem is tudom, valóban én is csak egy "gazdasági menekült "migráns lennék ?
Az lennék ? Akkor az vagyok. Most már mindegy.
Amennyiben van még valakinek bármilyen kérdése a témát illetően, kérem ne kíméljen és kérdezzen, de itt és nem privátban.
Wékata.Netkép.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
De magyar vagyok, az biztos!!! 
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Drága Katikám! Csak az ostoba emberek kérdeznek, állítanak ilyet. Miért lennél te migráns, vagy akárhogy is nevezzük. Magyar vagy, annak is születtél. A felmenőid is azok voltak.
Te csak annyit tettél, mint én, mikor Zalából Budapestre költöztem. Egyik településből, a másikba költöztél. Azért mert valakik meghúztak egy vonalat, attól az még Magyarország egy része!