AZ ÉN 56-OM

Magyarkanizsán otthon bedolgozó aranyműves voltam. A Kossuth, vagy a Petőfi rádiót állandóan hallgattam munka közben. Meglepetésemre nem a megszokott műsor volt hallható. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Nem lehetett kivenni, hogy ki kicsoda. A rádió ostroma volt, a stúdió ablaka ki lehetett törve, mert  zajt, fegyverropogást lehetett hallani. A bemondó egy férfi volt, addig nem szerepelt a hangja. Egyértelműen a kommunista hülyeségeket magyarázta, hogy a népi demokráciát huligánok megtámadták, stb. Ekkor erős süvítés hallatszott: Örömteli lelkes hangon mondta " Megjelentek a szovjet sugárhajtású repülők" Ezután valami torz hang hallatszott, talán megölték, és egy boldog fiatal leány hang belekiabált a mikrofonba: Szabad Kossuth Rádió Budapest!

Ekkor már világos volt, hogy nem huligánok, hanem a kommunisták, és az  oroszok ellen  fogott  a fiatalság  fegyvert.

A következő héten Szabadkára vittem be a munkámat. Akkoriban biciklivel közlekedtem.

A posta mellett, egy traktor konvoj állt, azt mondták, hogy kecskemétiek, és gázolajat kaptak, azt viszik az őszi vetések elvégzéséhez.

Hazatérve, már magyar menekültek érkeztek, akiket a helyi hatóság a Gyógyfürdőbe, és a Vigadóban helyeztek el. A Vöröskereszt helyi szervezete látta el őket. Édesanyám volt a raktáros, de a betegsége miatt a feleségem helyettesítette.  Naponta találkozott a menekültekkel. Meglepetésére nagyon szemtelenek voltak, a ruhákban válogattak, elégedetlenek voltak mindennel. Szégyelltük őket a szerb hatóságok előtt. A fürdőben a kádakba tojtak... nem értettük. A választ akkor kaptuk meg, amikor novemberben ezek egy kivételével mind visszamentek Magyarországra. Ezek ÁVÓ-s kommunisták voltak, a bőrüket mentették.

Az az egy,aki maradt, megtalálta a zsák a foltját, S. Sándor lett az apósa, aki a beszolgáltatott rádióknak volt a raktárosa. Azt hiszem a biciklik, és az írógépek is hozzá tartoztak. De ez egy másik történet.

A végszomszédunk a Raffai tanító rokonlátogatásból tért haza Magyarországról. A harcok alatt egy orosz katona átállt a szabadságharcosokhoz. Mint elmondta, a második világháború után, amikor leszerelték, elvitték őket Szibériába. Ott a helyben található anyagokból építettek maguknak házakat. Mikor elkészültek, teherautóval hoztak lányokat, akik közül választhattak feleséget. A szüleit, testvéreit többé nem látta.  Amikor a Magyarországon állomásozókat hazaküldték, az Európát megjártakból verbuválták a váltás egy részét. Így került vissza Magyarországra. Magyarországon akkor már több éve állomásozott, elég jól beszélt magyarul. Azt mondta, hogy ha győz a szabadságharc, akkor marad Magyarországon. Ha nem, akkor harcol az utolsókig, és inkább meghal, minthogy orosz fogságba essen.

Ezek az én emlékeim tömören. Egy dolgot azonban nem értek: miért nem hallok a Rádió ostroma kapcsán arról, amit én a saját fülemmel hallottam élő adásban?

Van -e valaki, aki emlékszik erre?

A magyar határt a Jugoszláv katonaság megerősítve őrizte. Féltek, hogy a szabadság lángja átterjed. Többen is voltunk, akik mentünk volna segíteni..

Végül megemlítek egy fontos részletet.

Amikor Nagy Imre átvette a kormányzást, a felkelők a fegyverletételt feltételekhez kötötték.

Többek között hogy a kommunista pártot zárják ki a kormányból. Ekkor menekült el Kádár.

Tito a kezdetben segítette a szabadságharcot. Mint korábban említettem, többek között üzemanyaggal. Amikor a követelések  szaporodása közt, a feltételek között megjelent, hogy a kormány kezdeményezze a Trianoni határok felülvizsgálását, ez már sok lett a Titonak.

Ekkor érkezett Brionira Hruscsov. Hruscsov a környező országoktól a katonai intervencióra kért beleegyezést. Titó volt az utolsó állomás. Dermedt félelemmel érkezett a küldöttség, féltek, hogy a "láncos kutya" visszavág. Nem ez történt. Amerikából érkezett Eisenhowertól diplomáciai távirat, mi szerint az USA aggódva venné tudomásul, ha a Szovjetunió közvetlen szomszédságában szovjet ellenes  rendszer kerülne hatalomra.

Titó a legnagyobb meglepetésre a katonai beavatkozást igazoltnak látta, mert a szocialista fejlődés, a kommunizmus építésének veszélyét látta az új magyar rendszerben.

Moszkvában a repülőtéren Zsukov várta a szovjet delegációt. Hruscsov a táskájára csapott. Zsukov megértette: minden szomszédos ország a beleegyezését adta az intervencióra.

Az orosz családokat hajóra pakolták, mindenki örömére... a megfertőzött, korábban Magyarországon állomásozottakat kivonták, új katonákat, állítólag 4OOO tankot gyalogsággal indítottak a fegyvernyugvás alatt  "Egyiptomba a Szuezre". Az útkereszteződéseknél, mindenhol SZUEZ irányító táblákat raktak ki a saját katonáik megtévesztésére.

Magyarország vérbefojtása megkezdődött.  Ne feledjünk, a megtorlás aztán következett!

A szabadság, a csoda egy hétig tartott. 18O ezer diplomás, és szakmunkás magyar ember menekült el a biztos halál vagy börtön elől. Nem szemeteltek, nem követelőztek, hálásan fogadták az oltalmat, és néhány hónap alatt már a többség munkába állt, vagy tovább tanult.

 Számukra a visszatérés fel sem merült.

 Őket összehasonlítani a mai migránsokkal, felér a kegyelet gyalázattal.

Vinczer S. Péter