Néhány évvel ezelőtt egy kis tanyát örököltünk.

Érdekes fricskája a sorsnak, falusi lány létemre dilemma elé kerültem.

        A rózsafák tőszomszédjában számunkra ismeretlen bokor éledt fel minden tavasszal. Szolidan, fél méternél magasabbra nem merészkedett. Hely szűke miatt, korán, az első vesszők megjelenésekor alaposan megkurtítottuk. Ha úgy adódott, évente akár többször is.

Megunhatta ezt a merényletet, és úgy rendezte a dolgokat, hogy a Jóisten segedelmével két- három ágacskát meghagyjunk… lássuk mi lesz belőle.

A legnagyobb ámulatunkra csodaszép virágokkal hálálta meg a kegyelmet.

Fotóztuk, nézegettük, csodájára jártunk.

Igen ám, de még mindig nem tudtuk, mi néven nevezzük.

Kérdezgettem, aki utamba került, s eredmény nélkül kutakodtam kertművelő, falusi emberektől. Senki nem foglalt állást. Amerre jártunk, kertekbe pillantottam, hátha párját lelem a mi bársonyosan dús levelű cserjénknek.

Már feladtam, amikor egy mondás jutott eszembe. Ha valamire nem találsz megoldást, menj vissza a gyökerekhez.

Rám vonatkoztatva: menj haza!

 

   Ötven pár éve születtem abba a kertbe.

Fák birodalmába. Almák és körték harmóniában élnek ott a diókkal, a fenséges kajszival, aminek életét bánatomra, csakis egy orkán szele győzhette le.

A kikelet legszebb napjait hozzák. Lenyűgöző, amikor a granett hatalmas, fehér sziromtengeréből kivillan a pirosas rózsa árnyalata. Velem közel egykorú lehet, hiszen nem emlékszem arra az időre, amikor kaptuk. A szomszédban lakó orvos felesége hozta azon az őszön, amikor önként búcsút mondott a falunknak.

,,Erről az almafáról majd megemlékeznek rám.”

Hazalátogatásom, ha szerencsém van, s jól számolom ki, egybeesik a nyílásával.

Évről évre nem csak hűs árnyékkal, hanem bőséges terméssel is megajándékozza szüleimet.

   Most, október közepén sem kell becsuknom a szemem, bár jólesik elméláznom, hogy megidézzem őket tavaszi pompájukban.

Körtefákkal más a helyzet. Kiszámíthatatlanok a termésüket latolgatva. A csodás fehér virágokból hány teljesedik ki, sosem lehet előre tudni. Egyikük a nyugati teraszablak alatt erősen megdőlve, mert szeretne kitérni a mélyben szaladó törésvonal közeléből. Férjem aggódva kíséri figyelemmel, számolgatja nyár elejétől, a kicsi gyümölcsök számának alakulását, hiszen kedveli az ízét.

A déli oldalon egy hasonló zamatú, de puhább, sárga bőrű, korábban érő körte lakik a vörösszegi kertünkből oltott idesalma szomszédjában.

 

Pár éve, egy júniusi este felé, mellette álltam, terméstől roskadozó ágait Apám karókkal támasztotta alá.

Azon morfondíroztam, a tövéből előtörő dús, életteli hajtások kicsi bokra miért nem hasonlít a körtére.

Csivitelés terelte el gondolataimat. Követtem utazásukat a kék égen.

Nyugalmat, ugyanakkor jókedvet éreztem.

A magyarok szent madarai a szokásos takarodó előtti villanó köreiket rótták.

Egy közülük, bizonyosan tréfából, kísérletet tett. Azt latolgathatta, sikerül-e röptének süllyedő ívével fejtetőmet érintőlegesen megcélozni anélkül, hogy hajam szálán görbület esnék.

Alig eszméltem, megismételte.

Bevétettem a játékba.

 

Idén nagy lendülettel mutattam volna a kérdéses virág- fotót otthon a szüleimnek, amikor belém hasított: ismerem!

A köretfa másik fele.

Azon a fecskés estén láttam ugyanilyen leveleket a fa tövében viruló ágakon.

Körtefa, amit több mint ötven éve vásárolt apám, valószínűleg birs alanyba volt oltva, és hát az a csodálatos, hogy az ősi ösztönök fél évszázad után feléledtek.

Most van egy fánk, aminek egyik fele körtét, a másik birset érlel, és van fiatal cserjénk is, valahol, egy óra járással odébb, egyke gyümölcsét törékeny ágacskáján dédelgetve.

 

Anikóval földik vagyunk. Ő olyan igazi nagymama. J

Gyönyörű alkotásai adták az ötletet, hogy elmentsem télre az első termést.

Amikor az otthoniból begyűjtöttünk néhányat, s szóba került vállalkozásom, Apám említette, ő olyan ,,sajtosan” szereti a birset.

Próbáltam kedvére tenni, amilyet Ő szeletelhetett gyermekkorában, amikor még nem érett a citromfájuk. Ezért kapott sötétebb színt. Nekem is így tetszik.

Gondolom nem bánja.

Összekevertem hát azt az otthonit az itthonival.

   

saját fotók

 

 

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.