UTAZTUNK

Korán indultunk Kozma atyával Budapestről, Zágráb volt az úti célunk. Már felszabadultak az ideiglenesen megszállt horvát területek, de több millió aknát hagytak maguk után a megszállók.

Közeledtünk a határ felé, amikor eszünkbe jutott, hogy kávét nem vettünk.

Kis kitérővel Erdődön meglátogatni szándékoztunk Kati édesanyját, fel voltunk pakolva, de kávé nélkül mégsem jelenhetünk meg.

Nem baj, még ebben az utolsó faluban veszünk. Egy alkalmi kisbolt előtt éppen pakolta ki az árut egy fekete ruhás, és fejkendős idős néni. Megálltunk, odamentem hozzá:

-Jó reggelt.. oprostite ja neznam madjarski... nem baj, -folytatom horvátul- én tudok horvátul.

-De jó hogy tudunk beszélni, én a férjemmel Boszniából menekültem, bosnyákok vagyunk,  ebben a kis üzletben kaptunk egy kis munkát, meg a házkörül segítünk hálából, hogy van fedél a fejünk felett! Köszönetet kell mondanunk a magyaroknak, a feketeföldtől a kék égig, hogy befogadtak bennünket.  A házunk előtt megállt egy busz, ami épen rajtunk volt úgy zavartak ki bennünket a házból, és betereltek a buszba. A szerb szomszédaink, a szemünk láttára hordták ki a TV-t frizsidert, meg minden felszerelésünket... aztán felgyújtották a házunkat.

72 éves a férjem, de ahogy lehet, haza megyünk, valahogy helyrehozzuk a házunkat...Bosna Boszna csak megérjük.

-Könnybe lábadtak a szemei, nekem is, megöleltem, összeszedtem magam:

-Megélik biztosan már hamarosan, éppen Zágrábba utazunk tárgyalni a Tudjman elnök úrral, csak elfelejtettünk kávét  venni. 

- Mi nem árulunk, de odaadom, ami nekünk van, mert a kisbolt csak 10-kor nyit, maguk meg sietnek...

Természetesen nem fogadtuk el. 

Eszéken haladtunk keresztül.

-Ezen az utcán végig tapsoltak az emberek, amikor érkeztünk a védőknek szánt napi élelmiszer csomagokkal minden másnap, amikor még körülzárva védték Eszéket az esedékes támadásra felkészülve.  Gyorsan elfelejtették egyesek... 

(Most is mondhatnánk)

Zágrábban a Kugli Feriéknél szálltunk meg, valamikor az Imre atya eskettette őket. A Feri intézte el az időpontot Tudjman elnöknél.

Másnap a megadott időben felhajtottunk az Elnök hivatalához.  Körül kutatták a kocsinkat, alatta is tükröztek.

Prof dr. Lang egészségügyi miniszter fogadott bennünket. Sajnálattal közölte, hogy az Elnök urat sürgősen az USA-ba szállították csontvelő átültetésre.

Tárgyalás közben, még a Kozma atya előadta a máltai mentéseket, és a segélyakciók sokaságából kiragadott részleteket, a Miniszter úr  átnézte a fotó albumunkat, amit a korábbi Vukovár környéki útjainkon készítettem.

-Ismerem a kérésüket a gyermeküdülő ügyben. Ajánlom, hogy Losinjon nézzenek körül, az a legjobb levegő a bronchitis gyógyítására.

Mi Nova Bilában, Boszniában építünk kórházat. Ha küldenek egy CT röntgent, megbocsájtom a nagyszüleim halálát a boszniai koncentrációs táborban.

Kapnak egy okmányt, amely feljogosítsa önöket arra, hogy bármelyik állami tulajdonú ingatlant megnézzék.

Kifelé jövet: „- Mond Péter, mi közünk van nekünk a Professzor nagyszülei halálához?”

Vinczer S. Péter