Szégyellem a gondolataim, szégyellem magam, na, de mégis.....

Az ember a gondolatainak, a szívének nem mindig tud parancsolni, csak a cselekedeteinket tudjuk kordában tartani.

Előre bocsájtom, hogy én nem nézek meg olyan filmet sem, amiben a gyermek szereplőt valamilyen baj éri, mert elszorul a szívem és hadakozok a lelkiismeretemmel.

Nagyon sok kommentet olvasok itt az oldalon, nap, mint nap, hol arról, hogy ezt az áldatlan állapotot csak fegyverhasználattal lehet kezelni, de ilyenkor, nagyon sokan felháborodnak, mert akkor mi lesz a gyermekekkel?
Hát igen, ez mindig is nagy kérdés és dilemma, legalább is, nekünk, keresztényeknek, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a felnőtt emberélet nem épp oly drága, mint a gyermeké.

Azt hiszem, hogy ők ebből nem csinálnak problémát, náluk egy ember élete, legyen az felnőtt, vagy gyermek, nem sokat nyom a latba.
Ha, csak arra gondolok, hogy a ramadán idején, az apa, képes feljelenteni a saját gyermekét, mert megszegte a böjtöt és ezért azt a gyermeket kivégzik, akkor, nincs miről beszélni.

Náluk nem számít, hisz úgy szaporodnak, mint a nyulak.

Amíg mi, keresztények, imára kulcsoljuk gyermekeink kis kezét és tanítjuk imádkozni, tanítjuk Isten szeretetére és saját ember társaiéra, addig ők Allah tiszteletére, a keresztény ember és a fehér faj gyűlöletére.

Mikor egy 8-10 éves fiúcska, a kezével azt imitálja, hogy el lesz vágva a torkunk, akkor attól a gyermektől, mit várhatunk felnőtt korára.
Beléjük, ezt nevelik, apró, totyogó gyermekkoruk óta!

De aztán, megint megszólal a lelkiismeretem, elszorul a szívem és szégyellem magam a gondolataimért, mert az egy ártatlan gyermek.
Aztán, újra az agy veszi át a szerepet, mert, ha lövésekre kerül a sor, akkor biztosan, hogy a gyermekeket küldik a tűzvonalban, hisz jól ismerik a kereszténységbe vetett hitünket.
Tudják, hogy ezzel ki vethetik a kezünkből a fegyvert, ők ki vannak erre képezve.
Míg mi, csak ugatjuk a vallásukat, ők, teljes egészében tudnak rólunk mindent, gyermekkoruktól tanítják őket, hogy miért gyűlöljenek bennünket.

Hogy hol az igazság, azt ki tudná megmondani, ki mondja meg, hogy mi a helyes és mi nem.

Lehet, hogy csak az ördög szórakozik velem az ilyen elítélendő gondolatoknál, de mi van, ha nem.
Mi van akkor, ha ezt az életösztönöm sugallja, elgondolkodott már más is ezen, vagy csak én vagyok ilyen elvetemült, ha ezt, egyáltalán annak lehet mondani.

Hisz, ők még az állatnál is rosszabbak, mert az állat is védi a kölykeit, ők pedig feláldozzák őket, a saját fennmaradásukért.
Mi pedig, letesszük a fegyvert a gyermekek előtt, biztos, hogy jól tesszük?

Mi van akkor, ha mást mond a szív, a hit és mást mond az ész?

Szégyelljem magam?

Sándor Kinga