Áldást, békességet.
 

Kapunk az élettől szépet is, csúnyát is, vegyesen. Minden napra jut valami idegborzoló, bosszantó, mérgelődni való, már ha hagyja magát hergelni az ember lánya.
Most épp a modern kori nép- vándorlással, az új honfoglalók sisera- hadával zúdul ránk a rengeteg írott, és képes információ, csak kapkodjuk a fejünket, s egy idő után csak keserű epét tud öklendezni az ember.
A kormány teszi a dolgát, azt, amit tennie kell, amit tenni képes az elfuserált uniónak nevezett, az ott pöffeszkedő bürokraták folyamatos támadásai mellett.
A kutya ugat, a karaván halad.
Időre elkészül a kettős határzár, és bízom benne, hogy idővel a hatása is megmutatkozik.
Orbán Viktor jó stratéga!
Bízom benne, töretlenül, nem véletlenül teszem rá a gengszterváltozás óta folyamatosan a voksomat.
Állhatatos vagyok.
Hittel éltem, akkor is, amikor tagadni illett, Istentiszteletre jártam akkor is, amikor büntettek érte.
Semmi el nem tántoríthatott.
Soha nem tagadtam meg fajtámat, nemzetemet, kínálhatták a Júdás forintokat, éheztem, fáztam, de megvetéssel utasítottam vissza karriert, lehetőségeket.
Ember maradtam az embertelenségben.
Magyar, akinek a Kárpát medence a hazája, ŐSI JUSSON!
Magyar, akinek magyar lelke, magyar szíve, magyar gyomra van.
Nem fekszem le alázatos szolgaként az épp divatos irányzatoknak, nem cserélem le a televíziómat évente, nincs okos telefonom, nem használok intelligens mosóport, sorolhatnám a böszmeségeket, de minek? Akinek van hallása, érti, miről beszélek.
Élek, csendesen, munkálkodva, teremtve, nem várom el senkitől, hogy ellásson, gondoskodjon rólam, mert bizony ez az én dolgom, Istentől kapott feladatom.
Csendesen élem napjaimat, elmélkedve, olvasgatva, gyönyörködve múltam egy-egy szép emlékén, kézzel fogható, szemmel látható emlékein, a petróleum lámpában, aminek pisla fénye mellett a betűvetést tanultam, a zsompolyokban, szakajtókban, amikbe annyi, -de annyi kenyeret szakasztott anyám, nagyanyám, a vízhordó korsóban, amiben számtalanszor vittem vizet tatámnak, s sorolhatnám a szépséges tárgyak, eszközök sorát , mert nálam nem kerültek szemétre divatból. Értékük van. Becsük.
Természetesen, használok modern, az életemet könnyebbé tevő eszközöket, lehetőségeket.
MÉRTÉKKEL!
Mert azt hiszem, a lényeg: a mértékletesség.
Mértékkel fogyasztok a hírekből, mértékkel engedem be az életembe a külvilágot.
Cselekvően nem vagyok képes befolyásolni az eseményeket, a most zajló eseményeket sem, akkor meg minek hergelődjek?
Van, hála Istennek egy talpraesett, jó hazafi az országunk élén, aki teszi a dolgát. Jól.
Ha hív, akkor elsőként megyek, s teszem, amit egy jó magyarnak tennie kell.
Ha kell, fakanállal, ha kell sirítővel! De akkor aztán:
MÉRTÉKTELENÜL!