Asztali ima után jól esett a finom zöldségleves, rántott hús, vegyes köret és savanyú. Említettem Andrea igen csak emberes adagokat szolgált fel. Egyik tenyérnyi husit későbbre tartalékoltam.

Szilvike felajánlotta, kora este szívesen elkísér a hegyre a Fájdalmas Szűzanyához. Megköszöntem szívességét, de szomorúan mondogattam, nem biztos meg tudom tenni azt az utat. Földi angyalom erősítette, biztos benne, sikerülni fog. Ennek reményében köszöntünk el egymástól. Ebéd után kicsit ledőltem erőt gyűjteni.

Kora délután újra a templom falai között találtam magam, még egyszer körbe jártam. Kedden nincs mise, így búcsúzni jöttem.

 

Az oltárhoz érve elköszöntem a Máriagyűdi búcsús ének szövegével:

 

 

„ Isten hozzád szent Szűz, nékünk el kell menni,

Ütött már az óra, útra kell indulni.

Kesereg a szívünk, mert búcsút kell venni,

Drága szent képedtől, jaj meg kell válni.

 

Oh, mily nagy öröm minékünk itt lenni,

Gyűdi szép kegyes Szűz, benned gyönyörködni.

De már meg kell válni, könnyeink hullanak,

Az árvák, özvegyek velünk együtt sírnak.

 

Köszönjük Szűzanyánk nagy szeretetedet,

Ki megvigasztaltad szomorú szívünket,

Anyai áldással bocsáss el bennünket!

Jaj, mert nem tudhatjuk, láthatunk –e többet?

 

Elődbe borulunk, oh szép Szűz Mária,

A gyűdi templomnak ékes szép csillaga,

Te szent oltalmadba ajánljuk magunkat.

Oh, tárd ki felettünk, Anyánk karjaidat!”

 

Pár perc csendelés után, visszafelé menet, Jézus lába előtt ( a „Kifosztottak” szobornál) köszönetet mondtam minden egyes pillanatért, amit megltem és az új születésnapomért…

A kijárathoz közeledve megálltam  a tábláknál. – Az álombéli, mégis valóságos táblák előtt.

Visszatérve a házba átöltöztem, túrához alkalmas bő vászon nadrágot húztam, kényelmes szandálba léptem.

Korai vacsorához készültem a hosszú út előtt. Az ebédlőbe érve Szilvia jelent meg kicsi üvegben egy szál piros rózsával és egy nagy könyvvel a kezében, „A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ” c. gyönyörű képes kiadvánnyal. Mikor átadta, teljesen elérzékenyültem, ekkora figyelmességet nem is reméltem. A könyv belső lapján az alábbi szöveget találtam:

 

Kedves Gizella!

 

Fogadja tőlünk –e könyvet

Találkozásunk és Születésnapja

Emlékéül

 

Sok szeretettel

 

Kása Zoltán és Szilvia

 

Máriagyűd 2015 július 21

 

 

A vacsora is megérkezett, a megbeszélt változás szerinti összeállításban. Örömmel és boldogan falatoztam. Gondoltam, ez után jót fog tenni majd egy kis séta

Pár perc múlva elindultunk, közben beszélgettünk, vitt a lábunk előre. A felújításnak köszönhetően a hegyi útra lépcső vezetett. Amint haladtunk felfelé egyre jobban éreztem fogy a levegő, és nyirkos a testem, de folytattuk az utat. Kísérőm észrevehette, mert egyre többször nyújtotta felém a kezét.

A Fájdalmas Szűz Anyához - Pieta szoborhoz érve újabb csodát éltem meg. Megértettem, nem hiába jöttem az Úr, hívó szavára.

Ruhám testemhez tapadt, hátamon csorgott a verejték, remegtek a lábaim, de álltam a Fájdalmas Szűz Anya előtt, ki kezében tartja fiát…

Milyen semmiség az én fájdalmam az Övéhez képest… Elszégyelltem magam. Imádkozás után földi angyalom felvetette a Szent Kereszthez is felmegyünk, el kell olvasnom, mi van oda írva, így lesz teljes a búcsúm. Úgy éreztem egy tapodtat sem bírok tovább menni, főleg nem felfelé, ürülök, ha épségbe lejutok… Hallottam ismét kísérőm biztatását, nem ellenkeztem tovább, elindultam a keskeny erdei ösvényen a gyökérlépcsőkön botladozva, ahol inkább csúszkálni lehetett, mint megkapaszkodni. Ziháltam, megálltam fulladoztam, kicsit megpihentem majd folytattam…

 

 

Folyt. Köv.