Nyílt levél a befogadóknak

Tisztelt balliberális, hölgyeim és uraim, ugye nem kell elmondanom, hogy miért önökhöz intézem a nyílt levelem.

Írom az összes olyan gondolkodású és cselekvő embertársamnak, kik gondolkodás nélkül fogadnak be, szállásolják házaikban, fektetik ágyaikba és még hajlandóak WC-ét is takarítani a fekete siserahad után, kik most ellepik hazánkat.

Ezeket a gondoskodásokat, talán nem rájuk kellene pazarolni, mert nem tartoznak semmilyen téren hozzánk. Sem kultúra, sem semmilyen más téren! (mindenki értse úgy, ahogy tetszik)

Vannak hozzánk közel állók, Magyarok, kik önhibájukon kívül nem élhetnek az anya országba és most ott háború van, nagy az ínség, ott kellene a segítség.

Fogjunk, fogjanak össze és menekítsük át hozzánk a határon, férfiakat, nőket, gyermekeket, öregeket.

Igyekezzünk azon, hogy minden nap jusson egy tál meleg étel az asztalukra, ha csak egyszer is egy nap, mert nekik, az is óriási segítség lenne.

Tisztelt balliberális, ál szociális érzelmekkel megáldott, ész terén kissé elmaradottak.

Kérdezem én, hogy miért olyan embereken kell segíteni, kik nagy része lehet akár potenciális gyilkos is, és miért nem azoknak adnak, kik valóban rászorulnak, kik Magyarok.

Vagy ne menjünk messzire, hisz mindig, mindenhol azt harsogják, hogy országunkban mennyi az éhező gyermek, mennyi a hajléktalan.

Akkor miért nem rajtuk segítenek, nyissák meg otthonaik ajtaját, tárják előttük szélesre és invitálják meg az asztalukhoz, az bizony, szép gesztus lenne.

Ők valószínűleg nem árusítanák el a kapott ételüket és nem hőzöngnének azért, mert csak szűkös helyet kaptak, biztosan nem, inkább hálásak lennének.

Nem beszélve arról, hogy nem ragasztanának senkire olyan betegségeket, melyet nem bírna el az önök immunrendszere.

Adjanak az elesetteknek fekvő helyet, a rászorulóknak ételt, gyógyszert, jó szót, ha már ennyire szociális érzelműek.

De nem, önök az ilyen embereket messze elkerülik még az utcán is, talán köpnek is egyet utánuk, mert Magyarok.

Akkor önök, mitől szociális érzelműek, attól talán, hogy engedik hazánkat és még azon is túl Európát egy másik kultúra kezére játszani?

Talán attól, hogy még biztatják is őket, hogy nálunk mindent megkapnak akár munka nélkül is?

Mi még nem vagyunk gazdaságilag olyan erős nemzet, hogy ezt könnyedén tudjuk kezelni.

Azt kell hinnem, hogy önök, nem mások, mint hazaárulók, kik butaságból, vagy a nemzeti érzelem teljes hiányából fakadóan teszik mind ezt.

Azok, akik önöket erre buzdítják, jól megtömik zsebeiket, mert bizonyára esik le, egy-két zsíros falat, ha segítik hazánkat történelmi múlttá tenni.

Hisz nem nekik kell majd ezzel a fekete sereggel együtt élni, mert önmaguknak van gyönyörű otthonuk, amit akár hermetikusan el is tudnak zárni, akár önök elől is.

Csak elfelejtik ezek az emberek, hogy az áruló, mindenhol áruló és csak addig jó, míg hasznát veszik.

Önök pedig tisztelt, ál szociális érzelmű embertársaim, velük mennek a süllyesztőbe, ami nem lenne nagy tragédia, csak az a baj, hogy bennünket is magukkal rántanak!

Talán, ideje lenne felébredni a hosszú álomból, addig, míg nem késő, mert ez az állapot nem olyan, mint egy elfuserált ruha, amelyet, ha nagyon elszabtunk, hát akkor kidobjuk.

Nem érhet ilyen csúfos véget a hazánk, a nemzetünk.