Meneteljünk (Jegyzet)

                Az erdélyi magyarság múltjának írott emlékanyagát úgy kell tekintenünk a nemzetiség történelmének feltárása során, mely nem egymást keresztező, hanem egymást kiegészítő és feltételező tevékenység a történelem, a külső erők szorításában.        .            Lee Iacocca tréfás megjegyzése, hogy a legjobb vezető is úgy van, mint a kisfiú a nagy kutyával  -  várja, hová akar menni a kulya, hogy követhesse. Mégiscsak volt kurucok ellen császári zsoldban harcoló magyar katona a 16—18. században, elsősorban a Thököly-szabadságharc és a Rákóczi-szabadságharc idején loboncos hazafiatlan, bécsi udvar divatos parókájába rejtőzött labanc. Sikeres vezér, a magyar Pálffy János gróf. Keresztes háborúban, Dózsa György vezette felkelésben részes paraszt- vagy nemesember is két ,,lator" közt (török és német). Fájdalmas kuruc háború és sok-sok ,,kuruc vitéz": Két pogány közt egy hazáért ömlik ki vére...

                Ukrán közmondás: „Ha lobog a zászló, a trombita gondolkodik az ember helyett...” Tyukodi pajtás hajdani historiográfiai értékelése is már alaposabb odafigyelésre méltó. A nemzet már megosztott volt: a kuruc magyarok a labanc magyarok ellen harcoltak. A kuruc-labanc világ természetes következményét a népesedésben és a gazdasági közállapotban mérhette fel egy nemzet, mely a gyűlölet, a kegyetlenség és a terror melegágyává vált. A kuruc—labanc polgárháború a gyászévtizedek mellé és fölé rendelte az elinduló területvesztést és testvérvesztést is. Az a kor követelményeinek megfelelő korszerűnek mondott megítélés, feltevés is téves, hogy több internethasználat több demokráciát jelent. A tökéletesen behálózott társadalom autokratikus formákat ölthet.

                Csak menetejünk, de ahogy mozog a világ, ahogy nőnek az egyenlőtlenségek országokon belül és országok között, ahogy az úgynevezett nulla tolerancia elve teret hódít, ahogy a szegénységet nemcsak banalizáljuk, hanem a szegényeket „önhibásnak”, majd bűnösnek tekintjük, amikor a kukázást elzárásra változtatható pénzbüntetéssel lehet büntetni – akkor baj van. Nemcsak a szegények vannak bajban, hanem a társadalom egésze is, ha elvész a közös felelősség. fennen hirdeti nekünk és a nagy világnak, a menetelőknek – Ferge Zsuzsa.                                                                                                                              .             Így a változások hosszú során orintációvesztesekké váltunk. Társadalmi szintet ölt a stressz, ami alapjában nem rossz; a kilátástalanság a rossz. Olyan méreteket ölt, hogy veszélyezteti az akarati és alkotóképességet. Megváltoztatják a körülöttünk levő világ tónusviszonyát, hangulatát. Az egyre több befelé fordulás, az úgynevezett önmagába való visszagördülés belső tragédiához vezet. A perspektívateremtés a megoldás a depresszióra. Ezért meg kell szabadulni a sötéten látástól, a szűk körű provincializmustól, az emigrációs kényszerhatásoktól. A bizalomkeltő változások mellett azonnal jelentkeztek az első hibák is. A túlzott ellenőrzés, az adminisztratív beavatkozás, a túlszervezés és az általános politikai helyzet sem kedvezett a kibontakozásnak. De a közéleti alakok, (akik sem parancsolni, sem engedelmeskedni nem tudnak) szerepének egymáshoz méricskélése, az erőszakolt politikai belemagyarázások mellőzése egyre hangsúlyosabban jelentkezik, és nemzeti önazonosságunk felismerését igyekszünk magunkévá tenni.

               Ma, a kampánynyitogató programnak már nem elegendő a tájjellegű népi viselet. Komoly gazdasági, erkölcsi menetelést várunk: ,,A bal mellső végtagot a jobb hátsó láb követi. A talajon hagyott nyomok is sok mindent elárulnak.”

                Pásztori Tibor Endre