2015.06.03. 13:13, Pásztori Tibor Endre
CREDO
Legalsó és legfelső szinten, a társadalom életének úgyszólván minden területén, a történelem folyamán a nemzet erkölcsi arculatát úgy igyekeztek kialakítani, hogy lehetőleg jól megfeleljen az általános és európai igényeknek. Ez a krédó, kiállás valami mellett, hitvallás, vagy alapelv, amely mind a magán, mind a közösségi életet az ügyhöz való viszonyában hitelessé tette. Hogy egy nemzetnél nemcsak az a fontos, vannak-e értékei, - mondja Egry József, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülői.
Tömör kifejezésmódja körülírja, megmagyarázza és meghatározza a jelzett dolog fontosságát. Az értelmezésnek jelentéstani (szemantikai) arculatához csak annyi tudnivalót fűzünk, amennyi a fogalom azonosításához és egyértelmű megkülönböztetéséhez okvetlenül szükséges. Mert a Credo mind a magyar irodalmi nyelvben, mind a köznyelvben megőrizte szentséges (sacralis) eredetét. kisugárzását. Tegyük hozzá, a nehéz, vérzivataros időkben, ami egyfajta biztosítéka annak, hogy erkölcsi szintjét keblén, szívében őrizte a magyar nemzet. A néphez a családon; az emberiséghez a nemzeten keresztül vezet az út. (Gróf Széchenyi István)
Utóbbiakat, és minden társadalmi érvényű jelentést kívánunk helyénvaló általános tiszteletben megőrizni és továbbítani a következő nemzedékeknek, mint egyedi és közösségi, testületi megfogalmazású hitvallást, a hiszekegyet, az egyetemes keresztény egyház hitvallási tételét. Ugyancsak az ezzel a szóval kezdődő imákat, melyekben személyes elkötelezettség, ünnepi bizonyságtétel fogalmazódik meg a „hiszem és vallom” responsoriumokban, vagy a zenés misék harmadik tételét (a misébe illeszkedő hiszekegynek zenei feldolgozását) - így értékeljük.
Credo, quia absurdum – Hiszem, mert képtelenség, (latin) a magyar szótártani értelmezése tartalmi érvényt szerez a „hiszem” kifejezésnek.
A.1/. Kétségen felül valónak, igaznak tart, mond.
2/. Valamely személy, dolog létéről meg van győződve.
3/. Vél, gondol, gyanít, valószínűnek tart.
B.1/. Bízik.
2/. Hitelt ad.
3/. Dolog, személy létéről, esemény megtörténéséről meg van győződve. Hisz – hiszen – hiszem:
1/. Oly dolgok elmondásánál használt felkiáltás, amelyről meg vagyunk győződve.
2/. Neheztelést jelentő felkiáltás.
3/. Cáfoló felkiáltás.
4/. Fenyegetőző felkiáltás.
5/. Gúnyból használt felkiáltás.
6/. Kérkedő felkiáltás.
Szent István jobb keze, Szent Jobb megtalálásakor Nürnbergben l484-ben legelső magyar nyelvű nyomtatványban tesznek hitet:
Eredeti szöveg Mai írással
O deucheoseeges zent job keez, Ó csicsőséges szent jobb kéz,
melet magiar ohaitua neez, Melyet magyar óhajtva néz,
draagha genche neepeunknec, Drága kincse népünknek,
nag eoreome ziunknec. Nagy öröme szivünknek.
Ilyen, politikai Credo a sokszor, makacsul emlegetett gondolat,” hogy a magyarság valamennyi bajának legfőbb forrása széttagoltságában, a nemzeti érzés meggyengülésében keresendő.” / Gömbös Gyula / A magyar a cselekvés pillanatában a legtöbbször csak az első fokú reakciót tudja kiszámítani. Gyakran ez a végzete: most is. Az angol a cselekvés pillanatában már a harmad- és a negyedfokú következményt is mérlegeli. „Ezért felnőtt nép” – teszi bölcsen becslő megállapítását Márai Sándor. . A megszállottság részint érzelmi, részint értelmi fogyatékosság, Leküzdeni a boldogságnak azzal a válfajával kell, amely bizonyára jókedvűvé teszi az embert, s intelligenciájának azzal a hasonló tulajdonságú, de másoktól különböző egyedek csoportjával, amely kétségtelen tudományos gondolkodásmódot eredményez – egészíti ki a gondolatsort Bertrand Russel.
A zárószó a derűs párhuzamban: Mennyország az, ahol a rendőr angol, a szakács francia, a szerelő német, olaszok a szeretők, és az egészet a svájciak szervezik meg. Viszont a pokol az, ahol a szakács angol, a szerelő francia, svájciak a szeretők, a rendőrök németek, és az egészet az olaszok szervezik.
Anatole France is szót kért és ma is kapott: ”Minden hatalom ezen a földön gyalázatban gyarapodik. Nézzenek csak a lábuk elé a nép urai, s kutassanak azokban a népekben, amelyeket elnyomnak, és azokban a tanokban, amelyeket megvetnek: onnan fakad majd az erő, amely megdönti őket.”
„Akinek van füle, hallja!”
Pásztori Tibor Endre