SZAKOKTATÁS

Gyakorlat teszi a mestert.  Régi megállapítás, és ma is érvényes. A szakembernek elsősorban a műhelyekben kell elsajátítani "ellopni" a mesterétől a szakmai fogásokat. Igaz, hogy a technika fejlődésével, a szakmák is megváltoztak. Manapság más egy géplakatos, vagy szerszámkészítő elméleti tudás szüksége, mint volt akár 5O évvel ezelőtt. Régen, egy lakatos inasnak a szabaduláskor reszelni tudni kellett, a vizsgán egy kockát méretre kellett megreszelni, de úgy, hogy a lapok abszolút egyenesek legyenek. Manapság az alkatrészeket egy progresszív szerszámhoz CNC gépen készül, nincs reszelés, ellenben a programozáshoz komoly matematikai tudás szükséges.

Az asztalosoknál kiszorul a gyalulás, gépek végzik már ezeket a munkákat, a cinkelést már nem is ismerik. Ragasztanak, és szögelnek.

Az ékszerészetben is hatalmas átalakulás ment végbe. Számítógépen lehet megrajzolni az ékszert, megfelelő programmal betáplálható egy CNC masinába, másnap reggelre kemény viaszból a gép kimarja az ékszert. Ezt a viasz modellt beágyazzák egy gipszszerű beágyazó masszába, és kiégetés után vákuumöntéssel kiöntik aranyból. További tisztogatás, és polírozás után készül el a megrajzolt ékszer. Kézimunkának nem nevezhető, és a hozzá nem értő nem veszi észre a különbséget az értékes kézimunka, és a gépmunka között.

A kézügyesség kifejlesztését, három éves inas-idő tette szükségessé a legtöbb szakmában. Remekelni kellett, és a további négyévi segédmunkásság után lehetett mestervizsgát tenni. A remek munkát pedig elméleti vizsgán meg kellett védeni. Természetesen a napi műhelymunka mellett az inas időben ipariskolába is kellett járni, és vizsgázni.

Viszont vannak szakmák, amelyeket nem lehet a tantermekben elsajátítani. Nevetséges, amit láttam ma a TV-ben, hogy tanteremben falaztak a tanulók. Talán másfél, két méteres lehetett a fal. Ez így nem megy! A mester mellett lehet a falon elsajátítani a falazást, miközben a mester keze alá rakja az inas a téglát, felkeni a maltert, és figyeli, hogy hogyan csinálja a mester a falat egyenesre, függőlegesre.

Édesapám Temesváron diplomázott a Magyar királyi Fa és Fémipari iskolában. Szaktanárok, természettudományok tanárai sorakoznak a diplomások tablóján. Tanulták a stilizálást, a kötések rajzolását, és a gyakorlati műhelyekben a kivitelezést. Faragást, esztergályozást, intarziát, szoborfaragást, hangszerkészítést is tanultak. A vakációkban egy hónapot műhelyben kellett dolgozni. Négyévi tanulás után mesterként kerültek ki az életbe a tanulók-fiatalemberek.

Tudok róla, hogy a Ganz és a többi nagyüzem, a legjobb mesterek vezetésével tanműhelyeket tartottak fenn. Az Állami pénzverőnél is volt ilyen.

Tehát nem kell a fában feltalálni a csomót. A magyar szakoktatás kiváló szakembereket képzett, csak vissza kell térni a jól bevált módszerekhez.  Vissza kell állítani a mestervizsgát.

Vinczer S. Péter