2015.03.08. 16:53, Vinczer S. Péter
NŐK NAPJA
Évekkel ezelőtt írtam vezércikket erről a fogalomról a Magyar Jelenben. Véleményem az óta sem változott.
Baráti látogatásra voltunk hivatalosak Torontóban. Érkezésünkkor bemutatták a háziasszony húgát, aki Budapestről érkezett látogatóba.
Csinos, középkorú hölgyet ismerhettünk meg, kicsit meglepett, hogy térdig érő csizmában fogadta a bemutatkozást. Láthatóan friss frizura, jól ápolt arc, manikűr, és a "szerelés" is valamelyik Váci utcai szalonról árulkodott.
A hölgy, mint a társaság motorja kezdte előadni a friss budapesti élményeit, hogy legyen fogalmunk első kézből az otthoni állapotokról.
Március második felében jártunk, tehát misem volt természetesebb, mint a nők napi élményét kezdte mesélni.
Szokása szerint a hivatalából "beugrott" a fodrászhoz a napi fésülésre. Ahogy belépett, megtorpant, mert minden hely foglalt volt. Megállva az ajtóban, kérdő tekintettel nézett az üzletvezetőre, aki széttárta a karjait. Az egyik beosztott kihozott egy hokedlit, és hellyel kínálta.
- Én üljek oda, és várjam a soromat, míg ezeket elvégzik? Ezek, akik évente egyszer kicsípnek mert nők napja van! Nem alázom meg magamat az ilyenektől, akik egész évben semmit nem adnak magukra. Az ilyeneket legszívesebben eltaposnám, mint egy gilisztát!
Várta a hatást, ami inkább csend lett, és összenéztünk páran a meghívottakkal. A csendet megtörve érdeklődtem, hogy vannak a gyerekek, a család.
Meglepődött a kérdésen, és zavarában mondta, hogy magányos.
-Semmi kedvem nincs a mosogatni, és este fáradtan várni a férjemet. A gyerekek szaros pelenkáit mosni, és várni, hogy majd ha elalszanak a gyerekek mi is ágyba bújjunk.
Láttam a fodrásznál, hogy azok mind anyuk voltak, egynek sem volt karcsú dereka, és lerítt róluk a napi dupla elfoglaltság. A munka meg nem nemesít, hanem púposít!
Megvacsoráztunk, és hamarosan el is köszöntünk. Hazafelé autózva, a feleségemmel egy hosszú hallgatás után elkezdtük a hallottakat boncolgatni.
Igen, azok az asszonyok tovább adták a szépségüket, karcsúságukat a gyerekeiknek, maguktól mindent megvontak, hogy a gyerekeknek meglegyen, amire szükségük van. Ezek az asszonyok a régi holmit ügyesen átalakítják, új gallért varrnak a régi helyére, valami csipkét varrnak hozzá, és máris kész a csinos újruha.
Kíváncsi lennék, ha még él, hogy most ki simítja meg a ráncait? Hiányzik-e neki az unoka kedvessége? Az udvarlói megismerik-e? Ki visz neki egy pohár vizet, ha megszomjaz?
A nők napját én soha nem ünnepeltem, de az anyák napját igen. Szabadkán a bunyevác szokások szerint a "faterica" is ünnepnek számított egy hétre az anyák napja után. Illett köszönteni az anyákat anyák napján, az apákat meg apák napján.
A Nők napját liberális, kommunista ünnepnek tartottam/tartom, és a feminizmus találmánya lehetett.
Tapasztalhatjuk, hogy hova vezetett a nők emancipációja, a feminizmus. 1,2 a szaporulat a fennmaradáshoz szükséges 2,2 helyett.
A nők a családban az Isten alkotó kezeivé válhatnak, amennyiben családszerető férjet találnak, aki megteremti a család biztonságát. Meggyőződésem, hogy helyesebb, ha az anya neveli a gyerekeket, és nem a napközi vagy a gyermekvigyázó. Az anya közelségét, szeretetét, senki nem tudja helyettesíteni, talán csak a nagyik némileg.
Vissza kellene térni a gyökerekhez, és a családfenntartóknak olyan keresetet biztosítani, hogy ne kényszerüljön az anya is munkát vállalni.
Vinczer S Péter
Megvallom nekem is jól esett a köszöntés, tudjátok egy kicsit nekem anyáknapja pótlék, mivel azon a szent napon, engem nem köszönthet senki. Apuséknál az iskolában ez kötelező ünnep volt, így beleszoktunk... Szép rózsacsokrot kaptam.