2008. június 25.

Nyílt levél Volodimir Ogrizkonak,  Ukrajna külügyminiszterének

Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Barátom!

Tavaly december 27-én az Ön meghívására együtt ünnepeltük Kijevben a független Ukrajna diplomáciai szolgálatának 90. évfordulóját. Örömmel tapasztaltam, hogy Ukrajna mai vezetői is nagyra értékelik azt a szerepet, amelyet Magyarország vitt 1991-ben Ukrajna állami önállósága nemzetközi elismerése érdekében. Abban az évben május 31-én én írtam alá az ön hivatali elődjével, Anatolij Zlenko külügyminiszterrel a NYILATKOZAT a Magyar Köztársaság és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság együttműködésének elveiről a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása területén című dokumentumot. Az országaink között 1991. december 6-án Kijevben „a jószomszédság és az együttműködés alapjairól” Kravcsuk elnök és Antall miniszterelnök által aláírt Szerződés 17. cikke szerint vállaltuk „a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitása” kölcsönös védelmét, az ehhez szükséges feltételek biztosítását, s hogy „A Felek egyoldalú és közös lépéseket tesznek, hogy előmozdítsák e kötelezettségek végrehajtását az 1991. május 31-én aláírt” Nyilatkozatnak és az ahhoz csatolt Jegyzőkönyvnek megfelelően.

Ez év május 26-én az ukrán oktatási miniszter 461. számú, az ukrán nyelv oktatásának javításáról szóló rendelete a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) megállapítása szerint az ukrán nyelv jobb elsajátítását lehetővé tevő, általuk már régóta szorgalmazott intézkedések helyett a nemzetiségi iskolák oktatási nyelvének az államnyelvre történő lecserélését készíti elő. Az ungvári Igazi Kárpáti Igaz Szó országos közéleti lap június 10-i cikke megállapítja, hogy „a miniszteri ukáz már idén szeptember 1-től komoly átalakítást irányoz elő a nemzetiségi iskolák tanmenetében, 2011-re pedig kötelezővé teszi a tantárgyak nagy részének ukrán nyelven való oktatását.” A tervezett intézkedés nagy aggodalommal tölti el nemcsak Ukrajna magyar nemzetiségű lakosságát, de Magyarország lakosságát is. Minden bizonnyal hasonló ellenérzést fog kelteni a románok körében, ha pedig az orosz nyelvű iskolákban is érvényesítenék, úgy az Orosz Föderációban is.

Tisztelt Miniszter Úr!

Az 1991-es Nyilatkozat 10. pontja szerint „A Felek egyetértenek abban, hogy biztosítják az ahhoz szükséges lehetőségeket, hogy a nemzeti kisebbségek tanulják anyanyelvüket és anyanyelvükön tanuljanak az oktatás minden szintjén.” [Saját kiemelésem.] Az Európa Tanács Kisebbségi Keretegyezménye (különösen annak 12-14. cikke), valamint A Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája, amelyeket Ukrajna 1995-ben, illetve 1996-ban írt alá és 1998-ban, illetve 1999-ben ratifikálta, ugyancsak hangsúlyozza a nemzeti kisebbségeknek az anyanyelven történő tanulásra vonatkozó jogát. E jogi kötelezettségeken túlmenően az országaink közötti hagyományos jó viszonyból, és a magyarok által is lakott ukrajnai területeken a két nemzet tagjai között kialakult megértésből is következik, hogy ne változzék meg egy több évtizedes gyakorlat, hogy Ukrajna magyar nemzetiségű állampolgárai a jövőben is otthon érezhessék magukat szülőföldjükön, aminek egyek alapvető feltétele a nemzeti tudat megőrzését biztosító anyanyelvi oktatási rendszer fennmaradása.

A mostani rendelet az esélyegyenlőségre hivatkozva korlátozná, néhány éven belül pedig megszüntetné a nemzeti kisebbségek önálló oktatási intézményeit. Évszázados tapasztalat, amelyet a nemzeti kisebbségek oktatási szakemberei csak megerősítenek, hogy az anyanyelven sokkal eredményesebb a tanulás, tehát az anyanyelven történő elemi és középfokú képzés biztosítja a valódi esélyegyenlőséget, azt, hogy az iskolából kikerülő tanulók eredményesen illeszkedhessenek be a társadalomba. A hivatalos nyelvet igazán jól csak megfelelő anyagi és személyi feltételek mellett idegen nyelvként tanulva lehet elsajátítani. Akik felsőfokú tanulmányokat kívánnak folytatni ukrán nyelven, azok a megfelelő nyelvi alapokat a magyar iskolában megszerezve és anyanyelvükön téve le a felvételi vizsgát, épp olyan eredményesen fogják tudni ukránul folytatni tanulmányaikat, mint sok százezer európai kortársuk, akik a középiskolát hazájukban anyanyelvükön elvégezve az EU valamelyik más országának egyetemén tanulnak hosszabb vagy rövidebb ideig.

Kedves Barátom! A fentiek alapján kérem, hogy járjon közbe miniszter kollégájánál a nemzeti kisebbségek jogait sértő rendelet módosítása érdekében.

Tisztelettel

Jeszenszky Géza

Magyarország külügyminisztere, 1990-1994

JESZENSZKY Géza

Ferenciek tere 7-8., H-1053 Budapest

Tel: (36-1) 266-6786, e-mail: geza@jeszen.hu