EMLÉKEZÉS

Mindenekelőtt, világossá kívánom tenni, hogy nekem minden ember, aki szenved, vagy üldözésnek van kitéve, teljesen egyforma, vallás, és bőrszínre való tekintet nélkül.

Ezen a téren az egy is sok, akit mint gyermeket elszakítanak a szüleitől, a családtól, amelyet kilakoltatnak.

Ma világszerte emlékeznek, a holokauszt áldozataira, akik többségében zsidók voltak, de ott voltak a mentők, a bujtatók, a szakszervezetesek, egyszóval akiket a náci eszméket ellenzőknek tartott az akkori német hatalom.

Ugyanakkor az alkalom felveti azt is, hogy e közelmúlt történelme nincs kellőképpen feltárva, és ami információ forgalomban van, biztos-e hogy fedi-e a valóságot teljességgel. Nem lehet kérdőjelet tenni a megtörténtekhez, de az indítékok, a cél, és még sok más vár feltárásra. Vannak különféle adatok, magyarázatok, de valóban mi az igaz?

Azzal könnyen egyet lehet érteni, hogy a Hitler szövetségeseinek számító országok többsége német nyomásra cselekedett.

Azt megértem, hogy a zsidóságban nem bíztak, és munkaszolgálatra osztották be őket a frontszolgálat helyett. Azt viszont végképp nem értem, hogy a családokat miért kellett deportálni. A gyerekek mit vétettek? A hadiüzemekben dolgoztatott emberek akár örülhettek is, hogy jó ellátásban részesültek, - és nem a front futóárkaiban fagyoskodtak-, hiszen a hadianyag utánpótlás fontos része a háborúnak.

Jó enne tudni mi az igazság Auswitz-hoz tartozó állítólag harminc hadiüzemben dolgozók életkörülményei körül? Állítólag tábori márkával fizették a munkát, és a kantinban olyan dolgok is kaphatóak voltak, ami kint a németeknek nem volt elérhető. Igaz, hogy zenekarok, színtársulatok, foci csapatok működtek, amíg normális körülmények voltak az ország területén? Igaz-e hogy a szövetségesek mindent lőttek, ami az utakon mozgott, és a katasztrófa ez után következett be, amikor a víz, élelem, és gyógyszer ellátás megszűnt.

Van olyan magyarázat is, hogy a hadianyag gyárakban dolgozók jó ellátása elsődleges feladata volt a rezsimnek, és tíz órakor a második reggelit kapák.

Amerikai gázkamra szakértő szerint, a ciklongáz áldozatait, a halottakat nem kezelhetik, mert halálos az érintésük.

A krematóriumokat mivel fűtötték? Üzemanyag, energiaproblémával küzdött az ipar, és végső soron miért nem bombázták le a szövetségesek a táborokba vezető vasútvonalakat, és utakat? Azt sem értem, hogy miért volt vagy tíz évig zárt terület az auschwitzi haláltábor.

Mindettől eltekintve végtelenül sajnálom a szenvedőket, és azokat is akik átszenvedték azt a szörnyű időket, de mélységesen fejet hajtok azok előtt, akik az életük kockáztatásával bujtatták, ellátták, és mentették az üldözötteket..

Tegnap a Kozma utcai zsidó temetőben emlékeztek az első világháború zsidó hősi halottaira. Igazán megható volt, de arra gondoltam, ha ezek a halottak feltámadnának, mit szólnának Soros, Gáti, Gyurcsány, Vadai, és a többi magyarságot mocskoló, támadókhoz? Azok Magyarországért haltak meg, ezek meg Magyarország tönkretételéért élnek.

A mai zsidóság próbálja követni a hősök, és ország építő zsidók példáját, és akkor megbékélni sem kell, mert nem lesz miért.

Ami pedig a holokauszt emberirtásában történt, semmi felelősséget nem érzek, csak sajnálni tudom. Én akkor hat éves voltam, és semmit nem tudtam a deportálásokról, a szenvedésekről. Még azt is elhiszem, hogy az átlag magyarok, és németek sem tudtak a gázkamrákról.

Álságosnak tűnik az állandóan emlegetett soha többé! Nézzenek körül a világban hány helyen most is megy, és a közelmúltban Kambodzsától kezdve Afrikáig százezrek kivégzése, amit a soha többé hangoztatók szemet hunyva eltűrtek.

Ha minden rendben volna, nem özönlenék el Európát a menekültek

Palesztina szétszedése, a gettóba zárt milliók immár fél évszázada megoldatlan probléma. A volt táborlakók leszármazottai helyesen bánnak-e a rájuk bízottakkal?

A soha többéről nem beszélhetünk, mert létezik, csak más formában.

Vinczer S. Péter