BEVÁNDORLÓK

Először is tegyük tisztába a fogalmat, amit a hazaárulók félremagyaráznak. Az ideiglenesen elszakított magyar területekről érkezett magyar letelepülők, vagy munkavállalók nem tekinthetők bevándorlóknak Magyarországon. Ők egy régi törvény alapján, a szabad vándorlás szerint váltóztatnak lakhelyet a történelmi Magyarország területén. Magyarország keresztény ország, még ma is többségében a lakosság kereszténynek vallja magát, még akkor is, ha a vallásgyakorlás gyengült az elmúlt 4O év ateista járma alatt.

Ezzel szemben, Európában a bevándorlók keresztény vallású országokba kötöznek, most főleg a muzulmánokra gondolok.

Őseik fegyverrel próbálták meghódítani Európát, mi magyarok Európa kapujaként véreztünk évszázadokon keresztül.

Csak megemlítem Szigetvárat, Zrínyit, Kinizsit, Hunyadit, a déli harangszót. Vajon mindezek az áldozatok jogosan kerülnek a liberalizmus máglyáira?

A szabad munkaerő vándorlás a szabad véleménynyilvánítás a humanizmus, a befogadás, a befogadottak vallási, emberi jogainak a biztosítása érdekében a liberálisok és a bevándorlók elvárják a befogadóktól, hogy az Ő szokásaikat, életvitelüket, hagyományaikat, vallásukat tartsa tiszteletben a befogadó, miközben ők nem tűrik elviselni a befogadók szokásait, szimbólumait.

Az ő érzelmeiket sérti a feszület, a karácsonyfa, de ezek eltüntetése ne sértse a befogadó ország lakosságának az érzelmeit.

Tehát, teljesen igaza volt Angela Merkelnek, amikor kijelentette, hogy a multikulturalizmus megbukott. Vajon mikor változtatták meg azt a német törvényt, hogy a Németországban a letelepedőnek német nevet, és vallást kell felvennie. Így lett Ajtóssy Dürrer, akinek a székely kapu A betűre formált változata a névjegye.

Hogy nem vagyok egyedül ebben a kérdésben, idézek Lukács Csaba, a Magyar Nemzetben megjelent vezércikkéből:

"A bevándorlás kérdése tehát rendkívül bonyolult és összetett probléma, ezért cseppet sem segít rajta, ha tabukkal nehezítjük vagy a politikai korrektség mázával fedjük el nyilvánvalóan létező buktatóit. Ne felejtsük el, minden országnak joga van megválogatni, kiket enged be a határain, és amelyik nem él ezzel a lehetőséggel, az önmaga ellensége."

Ezzel teljesen egyetértünk. Egy további paragrafus, bekezdés is figyelemre méltó:

"Nemrég beszéltem Svédországban olyan ortodox zsidó férfival, aki azért tervezi családjával együtt elhagyni a világ egyik legtoleránsabb helyének mondott országot, mert Malmőben életveszélyben érzi magát – mindennaposak a zsidók elleni támadások, elsősorban a város muzulmán fiataljai részéről. Norvégia fővárosában a pályaudvar környéke olyan, mintha katasztrófafilmben járnánk – drogárusok, lopott vagy csempészett dolgokkal kereskedők, agresszív koldusok zaklatják az embert, zsebtolvajok ácsorognak, és egyikük sem tűnik norvégnak. Ez a másik liberális tabu, amit eddig nem nagyon szabadott leírni: a bevándorlók által sűrűn lakott negyedekben nagyságrendekkel nagyobb a bűnözés, mint másutt."

Feltehetnénk a kérdést, hogy mi ehhez képest a sokat emlegetett magyarországi antiszemitizmus.....

De haladjunk tovább a bevándorlás ösvényén. Hamarosan Magyarországon is törvényt kell hozni, a bevándorlással kapcsolatban, és az illegálisan határunkat átlépőkkel szemben. Íme egy további részlet:

"De hogyan szabályozzák a bevándorlást mások? Érdekes a kanadai történet: miután az észak-amerikai ország többször kioktatta Magyarországot a romák integrációjának mikéntjéről és az emberi jogok fontosságáról, amint megérkezett néhány száz észak-magyarországi roma Torontóba és szervezetten kereste a menekültellátás kiskapuit, azonnal megváltoztatták a törvényeket, és hazazsuppolták a bevándorolni szándékozókat. Igazán megmutathatták volna a gyakorlatban is az integrációt, ráadásul nekik nem sok tízezer leszakadó emberrel kellett volna kezdeniük valamit, hanem alig néhány százzal!"

Emlékszem, hogy a bevándorlási miniszter hívatlanul betoppan Horvát Aladár fórum előadására, és nem volt rest Magyarországra utazni személyesen meggyőződni a romák üldözöttségéről, amit a helyi "magyar" informátorok is közöltek.

Tovább idézem Lukács Csaba okfejtését:

"Tanulságos megnézni a dúsgazdag olajállamok bevándorlási politikáját is. Akad olyan ország (Szaúd-Arábia), ahova egyéni turistaként be sem lehet jutni, aki pedig dolgozni menne az országba, hosszú és alapos procedúrán esik át. Olcsó, képzetlen munkaerőt kizárólag muzulmán országból, tehát velük azonos kultúrkörből fogadnak be, más vallású csak akkor mehet hozzájuk, ha az ország számára nélkülözhetetlen, speciális tudással rendelkezik.

Ahogy belépett, a saját és családtagjai útlevelét is le kell adnia a helyi szponzorjának, aki felel az általa behívott munkavállaló tetteiért. Ha lejárt a munkavállalási engedélye, másnap el kell hagynia az országot, állampolgárságot szerezni pedig gyakorlatilag lehetetlen. Érdekes, valahogy mégsem olvasni a világsajtóban hosszú cikkeket arról, hogy mennyire intoleránsak és kirekesztők lennének a szaúdiak, vagy a térség többi, olajban gazdag országa."

Ide sorakozik Kuvait, ahol egy nélkülözhetetlen munkaerő csak két éves munkavállalást kaphat, de soha nem telepedhet le. 

Egy építkezést megnyerő magyar vállalat munkavezetőjét megkérdezte a munkaadó, hogy hányan akarnak istentiszteletre utazni vasárnap, hogy megfelelő autóbuszt bocsásson a rendelkezésükre. Szégyenszemre egyetlen jelentkező volt, és ezen megütközve csak annyit mondott a munkaadó: milyen emberek maguk!? Azt az egyet maga vitte el temploma.

Igen, igaza van Lukács Csabának, hogy ideje lenne egyenesen beszélni, és feloldani a tabukat. Kérdés, hogy hány politikus mer egyenesen beszélni, mint Merkel, hány kormány mer határozott intézkedéseket hozni.

A én megoldásom abban rejlik, hogy miután már sokan megállapították, hogy akár a másod, harmad generációs muzulmán bevándorlók sem érezik jól magukat a befogadó országban, lehetővé kell a számukra tenni a visszaköltözést. Nem erőszakkal, hanem a felmenőjük országában kellene oktatást, és munkahelyeket biztosítani nekik. Az a munkanélküli, vagy szociális segély, amit a befogadó ország fizet, sokkal többet ér ha felmenőjük szülőföldjén kapnák meg. A bevándorlók nagyon hamar felismerik a lehetőséget.

Hatalmas hibát követtek el a francia hatóságok, amikor állampolgárságot adtak a korábbi francia gyarmatok lakosainak, Hasonlóan az angolok is , amikor a Commenwelt országok lakosainak szabad letelepedést engedélyeztek.

Figyelemre méltó az Ausztrál miniszter asszony nyilatkozata: Mi nem hívtuk a bevándorlókat. Elvárjuk, hogy tanuljanak meg angolul, tiszteljék a hagyományainkat, és akinek ez nem tetszik, szabad a visszavándorlás!

Akárhogyan is kerülgetik a kérdést, nem lehet félmegoldásokkal megoldani a problémát. Ma a karácsonyfát tüntettetik el, de ha ez így halad, a templomaink tornyáról a kereszt is lekerül, mert a látása bántja az önérzetüket. 

Vissza a gyökerekhez, vissza a régi határokhoz. Ez alól nem kivétel Palesztina feldarabolása sem. Ha jó volt évezredekig egyben, a feldarabolás csak további ellentéteket feszültséget, és nyomorúságot okozott, akárcsak Magyarország feldarabolása, és a Trianoni, Párizsi békediktátumok határai Európa szerte.

A megoldás abban rejlik, hogy ne kelljen elmenekülni senkinek a hazájából. Ott kell az élet lehetőségét segíteni, és nem a befogadás szemforgató sajtószabadság, szabad véleménynyilvánítás, és a munkaerő szabad vándorlása mögé bújva kihasználni az olcsó munkaerőnek számító bevándorlókat.

Némi jele mutatkozik a politikusok körében ennek felismerése. 

Önkéntelenül is eszembe jut, hogy e felfedezés már 5O évvel ezelőtt felvetődött bennem, és elutaztam Belgrádba a Központi Bizottsághoz, ahol előadtam, hogy engedélyezzék a munka behozatalát Németországból Jugoszláviába, hogy ne kelljen Németországba kiutazni a munkát elvégezni.. Bevinném a vámon keresztül a megrendelő aranyát, drágaköveit, és a munka elvégzése után szintén hivatalosan kiszállítanánk. "Ez egy új dolog! Írja le, küldje ide hozzánk, mi megvizsgáljuk az ötletet". A válasz imigyen szólt: " A privát kisiparosok csak a megrendelő tulajdonában lévő anyagból dolgozhatnak". Pontosan ennek alapján engedhették volna, és öt család otthon, hivatalosan dolgozhatott volna....a példát követve talán mások is abból a millióból, akik vendégmunkásként dolgoztak nyugaton....

Vinczer S. Péter