2015.01.10. 22:47, Bejegyezte: Admin
Magamról:
Lélek Sándorné Gizella mindennapjai egy karikacsapásra megváltoztak, amikor hatalmas megpróbáltatások sorát gördítette elé a sors. Nem hátrált meg, bátran elébük ment és ezek nyomán átlényegült az élete, a dolgokhoz való hozzáállása, és felcserélődtek az addigi sorrendek. Tapasztalatai leírásával, törődésével pedig segítő kezet nyújt másoknak, hogy könnyebben vegyék az élet buktatóit.
Lélek Sándorné egy kisvárosi kórház felvételi irodájáról került az intenzív osztályra adminisztrátorként, ahol súlyosan beteg emberekkel találkozott nap mint nap. Az iroda közel volt az ágyakhoz, így egész nap hallotta a gépek csipogását, a lélegeztetőgép elnyúló sziszegését, mely arra ösztönözte, hogy ápolónő legyen. Döntésében orvos apósa és pedagógus férje egyaránt támogatták.
Évek múltán, alighogy jeles minősítésű oklevelét kézhez vehette és dolgozni kezdett, a betegágy másik oldalára került. A mellékvese-daganata okozta különböző szervek károsodása miatt műtétek sorozatára volt szükség. A hetedig és egyben utolsó műtét alatt 1981-ben a klinikai halál állapotába került.
– Ez a 3 perc 17 másodperces „kirándulás” bizonyította számomra a másik világ létezését. Teljesen megváltozott az életem. Az újjászületésem átrendezte a fontossági sorrendet az életemben. A testre, mint ruhára tekintek, az embereket a cselekedeteik után rangsorolom, nem ítélem meg őket, az Isten dolga. Számomra a lélek a fontos – hangsúlyozta Lélek Sándorné.
Azonban négy évvel később egy újabb kihívással kellett szembenéznie, amikor reggelre a bal oldala lebénult. Beszéde érthetetlenné vált, szemhéja nem mozdult és a végtagjai erőtlenek lettek. Egy pillanatig sem esett kétségbe, egész nap az izmait erősítette férje segítségével. A család és a barátok támogatták, és szinte teljesen felépült. Hatalmas erőt adtak neki, és folyamatosan vigasztalták, bátorították. Ahogy vallja, a legnagyobb erőt a család adja, megvigasztalnak, ha mások bántanak, és feltétel nélkül szeretnek bennünket. Velük mindig lehet tiszta lappal kezdeni, ha őszintén feltárjuk a problémákat. – Mi, a férjemmel soha nem fekszünk le haraggal, és negyvenhárom év után is van mondanivalónk egymásnak. Tudunk bocsánatot kérni és megbocsátani.
Az ezoterikával is ebben a kiszolgáltatott helyzetben ismerkedett meg. – Egy középiskolai volt osztálytársnőm többször felkeresett, hogy segít, de elutasítottam, mert a hitemmel összeegyeztethetetlennek gondoltam az ezoterikát. Addig mondogatta, amíg azt mondtam: jó, próbáljuk meg. Olyan helyzetbe kerültem, amikor minden segítséget elfogadtam.
Ahogy mondja, megtanult szelektálni. Vegyes vallású családban nőtt fel. Édesanyja a református vallást gyakorolta, míg édesapja katolikus volt. Katolikusnak keresztelték, de aktívan részt vett a református szellem elsajátításában is. Napjainkban is katolikus gyóntatója van, és református lelki vezetője, de az ezoterikus tanok egy részét is befogadta. Ennek alapján szerzett két mesteri-, és egy tanári képesítést.
– A húszévnyi kutatás, tanulás megtanított selejtezni. Nem fogadom be azt, ami a hitvilágomba és értékrendembe nem fér bele. Aki erre az útra téved, óriási felelősséget vállal magára. A helyes szelektálás a legnehezebb és egyben a legfontosabb feladata a tanítónak – hangsúlyozza. Egyetlen erőben és energiában hisz, az isteniben. Erről ír könyvében, A lélek kulcsában. Bemutatja, szerinte mi az, amit ignorálnunk kell, és mi az, amit egy keresztény értékrendet valló ember is elfogadhat. Azt tanácsolja minden útkeresőnek, legyen óvatos, ha nem akarja, hogy „a harmónia keresése közben, a csatorna bűzös mocsarában találja magát”.
Az írás gondolata akkor merült fel benne, amikor egy szakmai pszichológiai képzésre járt, ekkor született meg A lélek hangja című kötet gondolata, hiszen a lelket kell erősíteni. Minden fizikai betegség a lélek diszharmóniájából ered. Ezt követte A lélek útja, mely az Erdélyi Irodalmi Páholy felkérésére tavaly jelent meg.
– Szerettem volna a történetek segítségével utat mutatni másoknak. Bemutatom azokat az élethelyzeteket, amelyeken átestem, és amelyek megerősítették a hitemet, felráztak, és segítettek önmagam megismerésében. A konzekvencia levonása viszont már az olvasó feladata – foglalta össze az előzményeket.
A következő könyve, A lélek húrja című kisregény is már nyomdakész állapotban van, mely egy kiemelt szociális otthonban játszódik. Nem tartja magát vérbeli írónak, de nem is ez a célja. Utat szeretne mutatni az eltévedteknek, és nem vezetni szeretné őket. Minden olvasónak meghagyja „a lélek szabad akaratának döntését”.
A város polgárainak azt tanácsolja, tegyék le sorspoggyászaikat, induljanak el egy új úton, töltsék meg lelküket reménnyel, figyeljenek egymásra, és ne csak hangoztassák a szeretetet, hanem éljék is meg azt, de egy pillanatra sem szabad elfelejteniük, hogy „az alázat lépcsője vezet a szeretet birodalmába”.
Varga Mónika
Forrás: Kanizsa Újság http://archivum.kanizsaujsag.hu/kereses/index.php?m=200&ckid=16616
Az oldalt 2007-ben hívtuk életre.
Abban az időben a belépési kredit fejében minimális tárhelyet és egyszerű modulokkal honlap-építési lehetőséget kaptunk. Első lépésként két barátomat hívtam meg. Írásainkat szerettük volna egy helyen biztonságban tudni, valamint néha összejönni, csettelgetni.
Pár hónap múlva közös ismerősünktől meghívást kaptunk egy szövetségbe, ahol írásainkat közölhettük, jó lehetőséget láttunk benne, így elhagytuk a szerény kis lapunkat, amit nem töröltem, ám megvallom csúnyán magára hagytuk. Néha-néha benéztem, meg van e még? Meg volt, elhagyottan, árván várta haza hűtlen lakóit...
Évek múlva szerzői jogvita miatt elhagytuk a szövetséget.
Nem tértünk vissza, kevésnek tartottuk a fejlesztési lehetőségeket. Egy új honlapban gondolkodtam, nem kis befektetéssel megrendeltem a már igényesnek is nevezhető „Tárogató Hangján” domain nevű új portált, rengeteg rovattal, kellemes külsővel. Két év múlva több ezer írással a tarsolyunkban, elég nagy létszámmal kibővülve voltunk jelen az interneten. Egyre többen akadtak olyanok, akik írásaik tárolására használták, azonban a közösség építő munkájában nem vettek részt. Ekkor úgy döntöttünk, lezárjuk a nyílt regisztrációt és felszámoljuk a passzív tagok publikálási lehetőségeit. Baráti közösségünknek sok szép írása volt, ezekből válogatva kiadtuk az első Antológiánkat. Mindezt önerőből a felhasznált oldalszámok szerinti elszámolással, egyenlő példányszámban felosztva.
Nem tartott sokáig az örömünk, elkezdték támadni a portált. Szolgáltatónk, a tárhely tulajdonosa minden tőle elvárhatót megtett, segíteni próbált, hónapokon keresztül, hetente több alkalommal a saját mentéséből állította vissza a tartalmat. Rettegve léptünk be, vajon mit találunk rajta, a fekete arctalan csuklyással nézünk e szemben, vagy a kedvenc főoldalunkat pillantjuk meg. A csuklyás győzött! Feladtuk. Egy jó minőségű laptop árát buktam el a kivérzett oldallal, irigység, bosszúállás áldozataként.
Ekkor tértünk vissza elhagyott kis oldalunkra, hol nyugalomra leltünk és otthonra találtunk. Alig laktuk be, nagyon kedvező ajánlattal kerestek meg honlap szerkesztéssel kapcsolatban. Éltem a lehetőséggel, így hamarosan birtokba vehettük immár a második "Tárogató Hangján" baráti oldalunkat, aminek következtében ismét magára hagytuk szerény kis hajlékunkat. Azonban az új oldalunkkal sem volt szerencsénk, elképzelésünk szerint támadóink tértek vissza, és egyre sűrűbben jelentkeztek a bajok, hol a szolgáltatónk szerverét lassította, máskor a levelezési rendszerünk omlott össze, gyógyíthatatlan kódhiba következtében. Webmesterünk sokat dolgozott a megoldáson, de a jó szándék, segítőkészség kevésnek bizonyult ahhoz, hogy életben tudjuk tartani. Ekkor felmondtam a szerződést, végleg töröltettem az oldalt.
Vihar utáni szivárvány reményeként toppant közénk egy szegedi informatikus, önzetlen segítséget és „bombabiztos” honlap készítését vállalta, amennyiben a saját szerverén tároljuk a portálunkat. Gyanútlanul belementem. Természetesen a részbeni "teljesítését” követve értékes ajándékaimmal egyenlítettem ki a munkája értékét, mivel nem szeretem lekötelezni magam. A szivárvány azonban elmaradt. Derült égből villámcsapásként kellett szembesülnünk azon tényekkel, miszerint esze ágában sem volt a honlap befejezése, baráti közösségünkbe való „beférkőzéssel” egyik oszlopos tagunk, barátunk szemmel tartása volt a célja. A félig elkészült honlapot az „önzetlen bajkeverő-informatikust” örökre töröltük.
Ekkor végleg hazaköltöztünk kicsiny, de biztonságos szellemi otthonunkba.
Elszomorított a sok sikertelen próbálkozás, még sem adtam fel. A sorozatos kudarc megtanított harcolni, konokká váltam. Soha nem kértem, és nem fogadtam el a baráti közösségtől anyagi hozzájárulást a honlapok szerkesztéséhez, fenntartásához, mindezt a férjem egyetértésével gazdálkodom ki a családi kasszából. Nem költök luxuscikkekre, egyetlen szenvedélyem van csupán, összetartani baráti közösségünket és helyet biztosítani írásainknak, hogy soha senki ne tudja csorbítani, elvenni, vagy megosztani "szellemi gyermekeink" jogait (szerzői jogainkat) és ne legyünk mások szellemi rabszolgája.
Mivel azonban egyetlen fillér bevétellel sem rendelkezünk, a mi köreinkben a honorárium fogalma ismeretlen. Mi egymásnak és látogatóinknak tartozunk alázattal, tisztelettel és köszönettel, mivel Ők tisztelnek meg bennünket a figyelmükkel és olvasnak. A mi munkánk ellenértékét ebben mérjük, fizetésünket ebben kapjuk.
Ezért érdemes, - talán nem tűnik nagyképűségnek, ha leírom -, és megtiszteltetés a Kistárogatón szerzőként megjelenni, a Tárogató Hangján baráti közösséghez tartozni.
Kategóriánkban évek óta vezetjük a TOP listát, napi egyéni látogatóink számával.
Szerzőink jó tollú amatőrök, írók, költők, újságírók. Kanadából, Péter barátunk véleményét olvashatjuk, Erdélyből az esperes úrtól kapunk rendszeresen lelki-táplálékot.
Azért, hogy írásaink elhelyezése miatt későbbiekben sem legyen gondunk, nagyon sok tárhelyet vásároltam, jelenleg a „monumentális tárhely” minősítésnél dobogósok vagyunk.
Amire büszkék vagyunk! Majdnem mindenki tagja a "Tárogató családnak" akikkel együtt indultunk el ezen a rögös úton.
Keresztény szellemiségünket, nemzeti-polgári értékrendünket megtartottuk. Együtt sírunk és nevetünk, segítjük egymást a közös utunkon, akinek nehezebbé válik a sorspoggyásza, annak terhét megosszuk, hogy ne roskadjon össze alatta. Közösségünkben van a mi erőnk, ez kovácsolja még erősebbé, egységesebbé a barátságunkat.
Önálló Irodalmi és Antológia oldallal rendelkezünk, melynek színvonaláról, szigorú, de igazságos, teljes jogkörrel felruházott főadminunk gondoskodik.
Többen csatlakoztak hozzánk, akik gyarapítják "Tárogató család" létszámát, mentek is el néhányan, főleg az újak közül, de mi is folyamatosan töröljük a passzív tagokat, azokat, akik nem tudtak beilleszkedni, megfelelni, baráti közösségünk szellemének, értékrendjének, illetve nem kívántak részt venni a közösségépítő munkánkban.
A portál minden évben banner- mentesítve van annak érdekében, hogy a szolgáltató reklámja ne zavarja meg az egységét, munkáját, és küllemét. Szellemi otthonunk „informatikus-mindenesévé” léptem elő, mivel szakember nincs közöttünk.
Portálunk biztonságát a szolgáltató webmestere garantálja, akitől minden segítséget megkapok, együttműködésünk példamutatóan korrekt.
A banner-mentesítést 2015-re, a budapesti találkozónk alkalmával, ( a hátam mögött, titokban összegyűjtött pénzből) a közösségtől kapott ajándékom összegéből fedeztem.
Hálásan köszönöm!
Sokan, sokszor kérdezik tőlem, normális dolognak tartom, hogy másoknak tartok fenn honlapot a saját pénzemen?
A válaszom mindenkor: - igen!
Mert adni jó, és arra költöm a pénzemet, amivel örömet szerezhetek a barátaimnak, olvasóinknak.
Irodalmi főadminunk és az adminjaink szorgalmas munkájukkal legalább akkora értéket teremtenek, mint az oldal anyagi vonzata, valamint a jelenleg kiadásra váró antológiánk korrektúrája óriási feladat, melyen önzetlenül dolgozik Csobai Verácska. A lélek húrja c. könyvemet is baráti szeretettel, önzetlenül korrektúrázta.
... és megéri, mert nemsokára kezünkben tarthatjuk legújabb közös szellemi termékünket, a második antológiánkat, melyet ismét sikerül olyan feltételekkel kiadnunk, ami ismeretlen az internetes világban. Hajszálpontosan, az előzővel megegyezően, a kiadás költségeit oldalszám-szerinti elszámolással, és egyenlő példányszámmal osszuk fel.
Lesz e folytatás? Azt hiszem igen, mert így érdemes egy baráti közösséghez tartozni, dolgozni, és könyvet kiadni, ahol bebizonyíthatjuk, hogy az összetartó szeretet mellett a „szoros elszámolás is a hosszú barátság titka”.
Antológiánkban verseket, prózákat, kiemelt életképeket, irodalmi alkotásokat találnak majd kedves családtagjaink, barátaink és olvasóink.
TÁROGATÓ HANGJÁN ANTOLÓGIA 2.
szerzőink:
A.Tamásné Jilon
B.Miklós László
Csobai Vera
Erdős Attila
Lélek Sándorné Ekpafat
Nagy Menyhértné Vica
Nemes Kiss Katalin (Domoszlay Kiss Katalin Ágacska)
Sándor Kinga
Antológiánkban verseket, prózákat, kiemelt életképeket, irodalmi alkotásokat találnak majd a kedves családtagjaink és olvasóink.
Lélek Sándorné 2015. január 9.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Kedves Gizus, Kedves Tárogatós Barátok!
Gizus összefoglalója tükrözi azt a manapság hiánycikknek számító hangulatot, jószándékú, önzetlen és őszinte barátságot, amivel e lapon találkoztam.
Viszonylag kevéset időzhetek itt, mindig megcsodálom azt az erőt, ami (aki, akik) összfogják e remek csapatot!
Köszönöm, hogy itt lehetek!
Anger Tamásné
jilon