2015.01.05. 12:56, Vinczer S. Péter
KI CSELEKEDETT HELYESEN
Alig múlik el hét, hogy valakinek a múltban történt cselekedetét elő ne kotornák. Pár nappal ezelőtt kaptam egy videót, amelyen a fiatal Orbán Viktor nyilatkozik, és elmondja, hogy mint kiváló úttörőt kinevezték KISZ titkárnak, és harmadikos gimnazista koráig KISZ titkár volt. Kaptak klubhelységet, a fenntartáshoz pénzt, "miért ne csináljuk jól.".. És ez a lényeg.
Elfogadva a cégtáblát, lehetett jól is csinálni. Ha viszont nem fogadja el, és szervez, egy mondjuk Szocialista Ifjúsági Szövetséget, azt nagyon megnagyítózták volna, és könnyen államellenes felforgatás vádja is kisülhetett volna belőle.
Magyarkanizsán mi is voltunk hasonló helyzetben. 1951-ben a sehogy sem működő pionír szervezet mellett megengedték a Felderítő Szövetség létrehozását. A régi cserkészvezetők kaptak az alkalmon, és a jelvénytől eltekintve minden ment a cserkészpróbák szerint. Amikor kipellengéreztek bennünket a vicclapban, hogy ministrálnak a gyerekeink, akkor a következő évi közgyűlésen az idősek kezdeményezésére megválasztottuk a kommunista párttitkár parancsnoknak. Ő évente megjelent a közgyűlésen, meghallgatta a megfelelő szavakkal megfogalmazott évi jelentést, és minden ment a régiben. Magyarán, nem pisiltünk a szél ellen, hanem irányában. Tudjuk mi a különbség.
Azt tanácsolom, hogy akik ma bölcsek, és tudják, hogy akkoriban hogy kellett volna, azok nézzenek a tükörbe, vagy söpörjenek a maguk háza előtt.
Nagyon nagy hiba, hogy ma a veszélyek teljes hiányában kritizálják, vagy felelősségre vonják/vonták a történelem viharában elkövetett viselkedést.
Én kibírtam játszani, hogy soha nem léptem be a kommunista pártba. A katonaságnál sem, és utána sem, amikor a szabadkai Auro-Metalnak aranyműves művezetője és munkástanács elnöke lettem. Sőt mi több munkástanácsi határozatot fogadtattam el, hogy munkaidőben nem termelői munkán senki nem vehet részt. Munka után meg mindenki sietett haza, pártértekezletről szó sem lehetett. Nem lett Párt sejt!!
Édesanyámat besúgónak be akarták szervezni, pénzt, és iskoláztatást ígérve a gyerekeinek. Nem vállalta, az egészsége ment rá.
Édesapám, mint önkéntes a két háborúban, és közte cserkészparancsnok, csak Szegedig tért haza. Pedig három szerbért vállalt felelősséget 1941-ben. Ott inkább a MÁV-hoz állt be karbantartó asztalosnak, pedig ha belépett volna a pártba, lehetett volna szaktanár, mint aki elvégezte a temesvári Kir. Fa és Fémipari iskolát.
Apósomért két fegyveres ment a Szálasi időben, hogy önkénteseket toboroznak. Elment, de szerencsére már nem öltözött be a magyar SS-be. Anyósom nővérének a férje horvát domobrán-honvéd lett, a másiké Usztasa. Mindkettőt kivégezték a partizánok. Az egyikük leányának a fejét levágták a szerbek a kilencvenes évekbeli háborúban, mert Vukovár eleste után nem adta oda a bundáját. Az anyja egy szál nyári ruhában került táborba mezítláb gumicsizmában. Onnan vitte el a sógornőm a megbolondult nagynénjét.
Én is maradhattam volna a kiépített kapcsolataimmal, kiválóan futó üzletemmel Opatijában, ha beállok spiclinek.
És most feleljünk: kinek volt igaza? Annak, aki elvállalta a KISZ tagságot, és megpróbálták jól csinálni, vagy annak, aki félreállt, és semmit sem csinált. Az a kérdés, hogy aki vállalt valamit, akár III/III szerepet, ártott-e, vagy netán a lehetőségen belül segített-e a bajban?
Én azt hiszem, hogy aki valódi kommunista volt az most is ott van a baloldalon, esetleg némelyike beépült bomlasztónak valamelyik polgári pártba.
Hirtelenjében három személyt tudok említeni, akik állítólag KISZ titkárok voltak: Gyurcsány Ferenc, Kövér László, és Orbán Viktor. Azt hiszem, nem kell magyarázni ki mit, tesz a magyar Hazáért.
Az is eszembe jut, hogy az aradi vértanúk mind a császárra esküdtek, mégis a szabadság zászlaja alá álltak, és senki sem vettette/veti a szemükre, hogy a császárra esküdtek.
A baloldalon, a mindennel elégedetlenkedők, a kormánybuktatók a fasisztázók némelyike még nem is élt abban a korban, mégis a bukott eszme, illetve a magyar érdekek fúrója, a külföldi érdekek kiszolgálója Magyarországon, az EU-ban, és külföldön egyaránt.
Kérdés, hogy ha Veszprémben megkapják a Döbrögi negyedik verését, akkor megértik-e, hogy nem kér a magyarság az áremelésekből, a konvergencia csomagokból, a bukott eszmékből.
Édesapám, mint nyugdíjas, a szegedi szakszervezeti könyvtárnál volt négy órás állásban karbantartó asztalos. A párttitkár többször mondta neki: "Ugye Nándi bácsi az asztalosok a legfontosabbak, mert Jézus is asztalos volt!
Ne általánosítsunk. Persze vannak nem kevesen, akik nem álltak be még névleg sem, és ezt nemigen ismerik el.
Azok a papok, akik nem álltak be a békepapok közé, elvárták, hogy II János Pál pápa egy KÖSZÖNÖM szóval megköszönje a kitartó hűségüket. Nem kapták meg. Pedig megérdemelték volna.
Vinczer S. Péter
Nálatok ez élesebb volt mint Jugóban. a kérdés az, hogy ki ártott, és ki segített a poziciójában adta lehetőségeken belül.
Oly annyira másvolt nálunk, hogy az iprkamara elnöke kérésére, hogy a vállalatunkban pártsejtet kell létesíteni, a válaszom így szólt: Vójókám, amig én az Auró-metálban munkástanács elnöke leszek, nem lesz párt sejt, mert a pártértekezleten résztvevó idejét nem írhatjuk a Julinéni gyűrűjének az elkészjtésére. Munkástanácsi határozatot hoztunk, hogy munkaidőben nem termelői tevékenység tilos! Tudtam, hogy munkaután senki nem marad értekezni...
Péter