Hangösvény suttogás

       Hangösvény suttogás

          Lesipuskás az az orvvadász, küzdelmet, kockázatot nem vállaló, csak a kedvező alkalmat leső, hireket, bizalmas értesüléseket titokban terjesztő, a kormányzás kapcsán döntéshozási folyamatban  rendszeresen a jelenségek kialakulását, fejlődését vizsgáló olyan tényező, aki a  környezettel való szoros kölcsönhatásában, a  keskeny, kitaposott gyalogúton a kutatásainak jellegéből adódóan kapcsolódik a társadalomtudományokhoz és a katonai pszihológiához  - a politikai és lélektani

háború előtt!

         Lesipuskás-világban nehéz kérdésekkel állunk szembe, melyekre nem találunk feleletet sehol. Sok mindennek a megfejtését megtalálja a gondolkodni és hinni merő ember, amelyek nélkül érthetetlenek volnának a körülöttünk és bennünk lévő dolgok, mégis gyakori felfedetlen titkok közt járunk. Sokszor azzal vigasztalgatjuk magunkat, hogy éppoly kicsik és értelmetlenek vagyunk a világ nagy összefüggéseire nézve, mint apró gyermekek bölcs szüleikére. A bölcs szeretettel kidolgozott életünk tervét születésünktől foga soha kétségbe nem vonva és az „odaát mindent meg foguk érteni” igazát meg nem kételkedve, az értelmes hit szemével látnunk kell a hangösvény suttogás valós fenyegető ördögi tervét, folyamatos romboló munkáját...

  Úgy ötszáz évvel Jézus Krisztus születése előtt Sun-tse kinai bölcs klasszikus tökéletességgel, szűk keretek közé szorított munkájában, melymégis fölér egy fóliáns búvárlattal  „A politikai és lélektani hadviselés módjai” cimű világhírű munkájában   a következőket írta: „a harctéren, - háború esetén – a közvetlen cselekvés és csel az irányadó, de ez önmagában nem elég, mert közvetett és álcázott hadviselés elengedhetetlen a teljes és maradandó győzelemhez. Ennek jegyében

• Az ellenség országában minden értéket alá kell aknázni.
• A hatalom minden fontos képviselőjét bűntettel kell vádolni, alá kell ásni a tisztességüket, a becsületüket. Ármánykodással el kell érni, hogy az ország polgárai megvessék őket.
• A kormány munkáját minden lehetséges eszközzel akadályozni kell, és a legelvetemültebb segitséget sem szabad visszautasitani.
• Az ellenség országában folyamatosan vitát kell szítani, és hangoztatni az egyenlőtlenséget.
• Az ifjuságot az idősek ellen kell fordítani.
• Minden létező lehetőséget ki kell használni az ellenség fegyvereinek, azok utánpótlásának megsemmisítéséhez, és a meglévő fegyelem lerombolásához.
• Az ellenség hagyományait porig kell rombolni, eléjük új isteneket szükséges állitani.
• Igéretekkel és jutalmazásokkal támogatókat vásárolhatunk, ezért azokkal bőkezűen kell bánni.
• Titkos ügynökökkel kell elárasztani az országukat.
• Pénzzel és igéretekkel nem kell fukarkodni, mert azok búsás haszonnal megtérülnek.”

  Csak a kapcsolatteremtés, mely Heidegger nyomán előzetes ismeretet tételez fel, olyan elevenséggel lép fel és következetességgel emlékeztet arra – amiről semmit sem tudunk aziránt nem is érdeklődheünk. A fogalomtár „Katonai elméleti fogalmak” fejezetében a lélektani hadseregről írja: Titkosszolgálati és politikai gyűjtőfogalom szűkebb éretlemben a titkos, manipulativ befolyásolás módszerei, tágabb értelemben minden olyan, közvetlenül halált nem okozó eszköz és módszer amellyel háborúban és békében az emberek erkölcsileg, politikailag, eszmeileg, érzelmileg célzatosan és tudtukon kivűl befolyásolhatók. Mindkét értelmezés biztoskezűséget igényel döntő és  fő módszerei a félrevezetés, a lejáratás, a rágalmazás és a pánikkeltés. Ugyancsak fő eszközei a befolyásoló ügynökök és a tömegtájékoztatási apparátusok.

        Itt lesz nyilvánvaló, hogy a politikai és lélektani hadviselés a felnőtté vált világ

számára a tudni és érezni egybeeső fogalomrendszerében hangösvény a suttogás. Legyőzzük a mellébeszéléseket, a hamis irásokat és megrpróbáljuk megtalálni a nekünk szánt valós írások útján az igazi utat. (Radics Géza)

         A kulcsok – a megértés kulcsai az úrnál vannak. Diedrich, egy egyszerű mesterember, de kiváló érettségű férfiú egy szalagszövőgyárba indult, hogy ott egy új, feltűnést keltő gépezetet megtekintsen. Útközben a rejtett, csodálatos és gyakran érthetetlen dolgai foglalkoztatták gondolatait. Megmutattatta magának a gépet. Ott forgott számtalan orsó, ott mozgott csaknem értelmet zavaró összevisszaságban az ezernyi szál s mégis mind a maga meghatározott helyére futott és művészi szövedékké fonódott össze. A középen  zárt szekrény állott s onnan indult ki minden mozgás. Arra a megjegyzésre, hogy látja ugyan a csodálatos sürgést-forgást, de az összefüggést és a gép berendezését nem érti, azt a feleletet kapta a felügyelőtől, hogy:  .   .   „az úrnál van a szekrény kulcsa, azt én nem nyithatom fel.”

          Pásztori Tibor Endre