.

Közeledik az ünnep, ilyenkor fájdalmas barázdákat szántanak az emlékek a múlt ekéjével a lelkekben. Felerősödnek az érzelmek, gyakoribbá válnak a panaszok, a magány félelmétől remeg a test, feszülnek az idegek. A telefonok sűrőbben csengenek, segítséget kérve. A rendelőkben régről ismert arcok jelennek meg.   

Sára volt az első beteg az idén…

A mindig csinos asszony ilyentájt elhanyagolja magát, hangját fátyolosra változtatva, szemét lesütve sorolja panaszát. Pszichoszomatikus tüneteket produkálva sajnáltatja magát, évek óta próbál rávenni, beszéljek a lányával, és mondjam el, hogy milyen beteg.  Felnőtt családja van. Nem mondhatni, hogy probléma mentes a viszonyuk, ugyanis az asszony csak kapni szeret, adni képtelen. Unokája születése után szembesültek a tényekkel, miszerint soha nem ért rá, amikor a gyermek felügyeletét kérték tőle. Mind ahányszor halaszthatatlan, előre lekötött programra hivatkozott. Ezt nem vette ezt jó néven a család, így idő után gyérültek a látogatások, szigorúan a családi ünnepekre korlátozódtak. Pár év óta ebbe nem tartozik bele a teljes karácsony, csak az egyik napja. Luca az asszony lánya eleinte próbálkozott az ünnep megosztásával, úgy, hogy felváltva töltsék egymásnál az ünnepet, de soha nem jött össze, Sára mindig lebetegedett. Az első évben kiszolgálták, mindenki glédában állt. A két ünnep között a mama frissebb és fittebb lett, mint annak előtte volt. Orvos nem látta, az öngyógyítás hatott. Következő évben ugyanezt a forgatókönyvet játszotta el. Ekkor vették észre, hogy az egész családot megvezetni készül, még sem rontották el a játékát. A harmadik próbálkozás azonban kudarcba fulladt. A fiatalok Endre családjánál köszöntötték a kis Jézus születés napját. Úgy tervezték reggelig maradnak, mert szent karácsony első napját Sárának ígérték. Amint az asszony értesült a megváltozott helyzetről ünnepi menüt ígért, csak ne hagyják magára szenteste. A fiatalok hajthatatlanok voltak, leutaztak az alföldre a férj családjához. A vacsora alatt megszólalt Luca telefonja. Feltételezte az édesanyja köszönteni szeretné a rokonokat, vidáman hallózott. Pár pillanatnyi szünet után, addig sohasem hallott fátyolos hangon közölte az édesanyja, hogy nagyon beteg, lehet meg sem éri a reggelt. Megijedtek, sebtében csomagolt a család, és a megengedett sebesség felső határával falták a kerekek a kilométereket hazáig. A gyereket és az apát Luca kitette a házuknál, majd folytatta az útját édesanyjához. Hirtelen nem találta a kulcsot, így csengetni kényszerült. Nyomta a csengőt már vagy fél tucatszor, de nem jeleztek vissza. A félelem fantomja rátelepedett, táskájában kutatott tovább, amikor egyik szomszéd megérkezett, és kinyitotta a kaput. Kedvesen üdvözölték egymást, pár szót váltottak, kellemes ünnepet kívánva egymásnak, a kedves öregúr búcsúzáskor megjegyezte:

- Ma délután találkoztam az édesanyjával a közeli cukrászdában, barátnőivel múlatták az időt. Tudja, hogy még mindig nagyon csinos az édesanyja, igazán jól tartja magát.

- Jenő bácsi, biztos benne, hogy anyát látta? – kérdezte hitetlenül.

- Ej, kislány, igaz, hogy megöregedtem, már csak okuláréval szemlélem a világot, de igen csak jó a látszerészem, tévedhetetlen vagyok, ha csinos, vidám, kacagó hölgyeket látok.

Luca elszégyellte magát, elköszönt és kettesével szedte a lépcsőket. Az ajtó csengőre ráfeküdt, addig nyomta, még édesanyja meg nem jelent az ajtóban. A lány nem tudta hogyan viselkedjen, mikor meglátta anyját smink nélkül, kócosan, hétrét görnyedve. Vegyes érzelmek kavarogtak benne, de kedvesen így szólt hozzá.

- Anya mi van veled? Mi történt?

- Szédülök, a szívem szúr, egész nap ágyban voltam, nem tudok felkelni, ma még egy falatot sem ettem. – közölte suttogóra fogva.

- Ide figyelj, a felsorolt panaszok nem indokolják, hogy hétrét görnyedve téblábolj a lakásban, öltözz fel, megyünk a sürgősségire, tisztán akarok látni. Mit, hol találok, mondd meg, hogy segíthessek.

- Nem megyek sehova karácsonykor, majd ha elmúlnak az ünnepek. De, esetleg elvihetnél magatokhoz, máshova nem megyek. – jelentette ki határozottan.

- Na, idefigyelj anyám, évtizedeken át ezt csináltad apával, érzelmi zsarolásod áldozata lett szegény. Mindent kiharcoltál, elértél, amit kigondoltál, bármi áron megszerezted. Ha máshogy nem ment „beteg” lettél, olyan kórságot teremtettél magadnak, amiből nem akartál kigyógyulni. Sajnáltatni akartad magad, számtalan családi perpatvart okozva, sütkéreztél a „fájdalmat eljátszó” sikeredben. Ennek most itt vége, vagy sürgősségi, vagy maradsz itt egyedül, érted? Sikerült elrontanod az ünnepünket, mint az őrült száguldottunk a sztrádán, veszélyeztetve magunk- és a gyerek életét, hogy a tiedet mentsük, miközben te cukrászdáztál vihogva a barátnőkkel.

- Honnan veszel ilyen hülyeséget? –kiáltotta miközben a zavar rózsáinak bimbói kinyíltak az arcán.

- Anya fejezd be ezt a cirkuszt, amivel mindenkit elüldözöl magadtól. Most akkor döntsd el, ha tényleg szükséged van, orvosi segítségre menjünk, de a műsornak legyen vége. Most elmegyek, holnap Balázs érted jön fél tízen kettőre. Szervusz! –mondta ki a végszót.

Mielőtt Luca becsukta maga mögött az ajtót, benézett a hűtőbe, és a kamrába. Mindent rendben talált, enni való volt bőven, sőt a lerni ablakán keresztül felfedezte a halászleves fazekat, amint a kezével megérintette az edény oldalát, érezte még langyos. Kinyitotta a mosogatógépet, Zsolnay tányérok csillogtak a rekeszekben. Valószínű a cukrászda előtt vagy után halászlét ettek belőlük.

Másnap nyoma sem volt a panasznak. Az anya jól evett, nem beszéltek az előző napról. Az a karácsony megváltoztatta a viszonyukat.

Nekem a Luca mesélte el az esetet. Természetesen Sára ezt elhallgatta, de azért minden karácsony előtt bepróbálkozik…

Most is, mint mindig türelmesen végig hallgattam, ismét elmondtam, csak akkor múlnak el a tünetei, ha az okokat megszünteti. Nem lehet a családot sakkban tartani színlelt, vagy saját magunk által megteremtett betegségekkel, mert ez a viselkedésforma nem közelebb hozza a családtagokat egymáshoz, hanem távol tartja.

Sajnos egyre gyakrabban találkozni hasonló „kórképpel”, amikor a beteg attól retteg, hogy valós, vagy vélt betegségéből meggyógyul, és kiürül a tárház, a mivel családját sakkban tartja ás zsarolhatja. Ők a legnehezebb betegek, mert náluk valóban csak az öngyógyítás működik, aminek feltétele az alázat melyen át juthatnak el a végső megoldásig.

Lélek Sándorné 2014. december 15.