.

Rég nem látott ismerősünk keresett fel a közelmúltban, aki a közeli kisvárosban friss nyugdíjas pedagógusként éli mindennapjait. Régebben sűrűbben találkoztunk. Egy-egy ilyen alkalommal megvitattuk a világ dolgait, éa az aktuális eseményeit. Nem értettünk mindenben egyet, azonban sok mindent hasonlóan láttunk, érzékeltünk. Ez történt most is a röpke másfél óra alatt. Éppen a napi politikát elemeztük, amikor hirtelen rám kérdezett.

- Mióta érdekel téged ennyire az oktatás?  

Nem értettem, mi késztette arra, hogy ezt kérdést feltegye, mivel nem illeszkedett a felvetett témába.

- Nem értelek, mivel kapcsolatban kérdezed. –válaszoltam értetlenül.

- Hoffmann Rózsa könyvét látom a tieid mellett a könyves szekrényben.

- Így már értem. Nem rég jelent meg a politikus asszony legújabb könyve, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nyomdaszagú lapjait forgathattam, sőt egyes részeit kétszer is elolvastam. Számomra példamutató politikus, aki végighaladt azon az úton, hol minden kilométernél egyre nagyobb akadályokat gördítettek  elébe.

 - Nem szeretem, mert …

Hosszan sorolta a miérteket. Döbbenten hallgattam a sok téves információt. Amint végzett, rákérdeztem.

- Ne haragudj, de ezeket honnan veszed? Pont ezekről ír Rózsa asszony a könyvében, de más megvilágításban és rendszerben. Nektek ezt pontosan tudni kell, hiszen feltételezem, a szabályokat, törvényeket minden iskolában megkaptátok, kihirdették, olvastátok, megbeszéltétek, kielemeztétek, akkor hogy állíthatod pont az ellenkezőjét?

- Igen így van, az igazgatónk megkapta, mindent elmondott és bizony minden részletét megbeszéltük, kielemeztük, valószínű te nem jól értelmezed, hiszen csak családi vonatkozásban ismered a szakmát.

 

   Nem szoktam kölcsönadni könyvet, sőt az üvegajtó mögött jól látható helyen a következő kézműves kis táblácskán ez áll: „Könyvet még neked sem adok kölcsön”. Most még is féltve őrzött dedikált példányomat felajánlottam olvasásra.

- Kivételt teszek veled, odaadom neked, hasznos tanulmány lesz mindkettőnk számára, legközelebb megbeszéljük ki mit értelmezett félre, vagy rosszul.

   Kedves ismerősöm eltette a könyvet. Eltelt egy hét, a megjelölt napon kórházi kontroll vizsgálata után pontosan érkezett, a megbeszélt órában. Selyempapírba csomagolva kaptam vissza.

Azonnal erről kezdett beszélni, a tisztelet hangsúlyának egyre mélyülő árnyaltságával satírozva.

- Kíváncsiságom oly nagyon felcsigáztad, hogy szokásomtól eltérően már a buszon hazafelé elkezdtem olvasni, és egyik ámulatomból estem a másikba. Ahogyan haladtam előre végig szántva a sorokat, fejezeteket, egyre szebben zöldellő parcellákat fedeztem fel magam előtt.  Minden fejezetnél elszégyelltem magam. Ősz fejemmel végig hallgattam a beszámolókat az új rendszerről, melyben elszáradt kóróként vagy tüskés bokroknak mutatták be a jövőképet és én semminek nem néztem utána. El sem tudod képzelni milyen körítéssel tálalták nekünk ezeket az igazságokat, hogy gazságnak tűnjenek, felháborodást keltve a tantestületben. No, és ha még azt is hozzáteszem, hogy a tantestület hangadói jócskán elferdítve, egymást hergelve és túllicitálva, hozzá is tettek, vagy elvettek belőle, ahogyan érdekeik megkívánta, képzeld el mi sült ki belőle. Mi pedig szépen megettük szőröstől, bőröstől, ahogy tőlük kaptuk. Csodálkozol rajta, ha rosszul éreztük magunkat tőle, és közös megegyezés alapján megállapítottuk, hogy ebből nem kérünk, mert nem szeretjük? Úr Isten! Ha ezt, akkor olvassuk, nem másoktól „készen kapjuk” saját ízlésükkel fűszerezve, milyen más légkör alakult volna ki a testületben a politikus asszony megítélésében. Ezek után azonban minden oktatási intézményben kötelezővé tenném pár példány beszerzését, és jól látható helyre ki tetetném, hogy mindenki hozzájusson. Látod így lehet manipulálni az embereket, közösséget, és milyen könnyen lehet mások felett ítélkezni, félre ismerni vagy ismertetni, a saját felelőtlenségemmel is csak most szembesültem neked köszönhetően, köszönöm a könyvet, a lehetőséget, hogy megismerhettem az igazságot. – fejezte be kipirult arccal.

   Beszélgettünk még sok egyébről, azonban megvallom számomra az volt a legmegdöbbentőbb, hányan lehetnek még az országban, akiknek mások mondják el saját szövegkörnyezetükbe helyezve-, ízlésük, világnézetük szerint „kozmetikázva” milyen törvények, szabályok születnek és vonatkoznak rájuk, akár mellettük vagy ellenük szólva…

Azt hiszem nekem már csak –mint kívülállónak – egy feladatom maradt. Ajánlom a könyvet minden pedagógusnak, szülőnek, sőt hallgatónak, olvassák el, hogy  első kézből megtudják, „MIT, MIÉRT?”

Így nem lesznek mások által manipulálhatók, áldozatai a rájuk vonatkozó szabályoknak, törvényeknek, és nem kell soha szégyenkezniük önmaguk előtt.

Első megjelenés: http://www.polgarportal.hu/polgarblog/entry/hoffmann-rozsa-merfoldko-utan-c-nemreg-megjelent-konyvenek-margojara

Ajámlom további olvasásra a poltikus asszony életútját: http://hoffmannrozsa.hu/dr-hoffmann-rozsa