Karácsony2014.12.07. 20:17, Sándor Kinga
Jelenet
Ezt a jelenetet írtam tavaly karácsonyra, egy átmeneti szálló lakói adták elő, én tanítottam be...
SZEREPLŐK:
Nő, férfi, nagymama, 4 hajléktalan/ Erika, Balázs, Barbara, Józsi, Ági, András, Ica
Szin: jobbról jönnek be: Nő, férfi, nagymama, /veszekednek/
Nagymama: Takarodj innen, ez a ház már nem a tiéd, sem a ruhád, de még a gyereked sem.
Mindenedet elvesztettél, nem veszem semmi hasznodat. Ide soha többet be ne tedd a lábadat!
Nő: De hova menjek, ilyen hidegben és karácsonykor, kérlek, engedjétek meg, hogy legalább még ma éjjel maradhassak, nem követtem el semmi rosszat.
Férfi: / vállon ragadja a feleségét és rázza/ Mit nem akarsz megérteni, takarodj innen, nem keresel egy fillért sem, ingyen élő vagy!
Nő: De, csak egy hete nem dolgozom, eddig én kerestem a pénzt, nem tehetek róla, hogy már nincs munkám. Kérlek benneteket, ma Karácsony van.
Nagymama: /nevetve/ Karácsony van, hát aztán, az is olyan nap, mint a másik, tünés!
Nő: / kicsit kihúzva magát/ De ez a ház az enyém, meg a fiamé, miért nekem kell elmennem?
Férfi: Fogd már fel, hogy itt most már semmi sem a tiéd, vesztettél.
Nő: / sírva/ Akkor legalább a fiamat had vigyem magammal, ő az enyém, nem vehetitek el tőlem.
Nagymama: Te élhetetlen, aztán miből tartanád el, még azt sem engedem meg, hogy elköszönj tőle.
Férfi: Remélem, hogy oda fagysz az utcára, aztán többet semmi gondunk nem lesz veled.
Nő: / sírva, kiabálva/ Adjátok oda a fiamat! Fiam, kisfiam, gyere ki anyához! /zokog/
Nagym. férf: / összeölelkezve, nevetve, indulnak balra ki, majd egyszerre mondják/ Na, boldog karácsonyt, nyugodalmas jóéjszakát! / és tovább hallatszik a nevetésük./
Nő: /Zokog, majd leül egy székre/ Édes Istenem, ha vagy odafent az égben, nézz le rám, szánj meg. Elvették a gyermekemet, most mitévő legyek, nem lesz olyan hely, ahol befogadnak akár, csak egy éjszakára is.
/egyszer, csak vidám nevetést, beszélgetést hall, néz a hang irányában, ahol egy fény gyúl. Kicsit közelebb megy és nézi a négy szegény embert, akik nagyon vidáman vannak. Ettől még jobban elszomorodik és visszaül a székre és csendesen sírdogál./
Ági: Ugye mondtam, hogy mégis, csak lesz karácsonyunk!
Józsi: Nem hittem, hogy vannak még rendes emberek és segítenek.
Ica: Gyorsan hozzátok be a székeket, az asztalt is!
/ hozzák az asztalt és a székeket/
András: Aztán terítünk és lakmározunk!
/ közben az egyikük egy karácsonyi dalt dúdol, gyorsan rakják az ételt az asztalra, majd leülnek.
Ági: Először imádkozzunk magunkban és aztán mondjunk asztali áldást.
/ nagy csend lesz, csak kintről hallatszik a nő zokogása./
Ica: Ti is halljátok, valaki sír, Ilyen ünnepen nevetni kell, nem sírni, menjünk, nézzük meg, hogy ki az!
/ mind felállnak az asztaltól és mennek a hang irányába, mikor a nőhöz érnek, körbe állják és próbálják szóra bírni./
Józsi: Mi történt veled, miért sírsz ilyen gyönyörű ünnepen, hisz ez a szeretet ünnepe, most örülni kell, ekkor született jézus!
Nő: Mit ér az nekem, elhagyott a hitem. Mindenemet elvesztettem, még a kisfiamat is. Nincs miért élnem sem, nem, hogy örülnöm.
Ica: Hogy mondhatsz ilyet, ne káromold Istent, hitnek lenni kell a szívedben.
Nő: Nem a vagyonomért sírok, elvették a kisfiamat, földönfutó lettem és gyermektelen, elvesztem.
Józsi: Gyere velünk, megfagysz idekint, ülj asztalunkhoz, igaz szegényes, de szívesen látunk, bennünk jó barátokra lelsz.
/ a többiek egyszerre/
Igen, gyere velünk, szívesen látunk és segítünk is neked, hogy visszakaphasd a gyermekedet.
Nő: Ti nagyon jó emberek vagytok, köszönöm nektek, elfogadom segítségeteket, újra remény és hit költözött a szívembe, / az égre nézve / köszönöm Jézusom!
/ visszaindulnak az asztalhoz, behoznak még egy széket és leülnek, majd, megszólal a karácsonyi ének /
Asztali áldás: ZENE: Hóban ébred majd az ünnep…. / Marika/
/, addig falatoznak, az ének végén felállnak /
Ági: Csak az lehet igazán gazdag, kinek szíve is az,
András: Csak az lehet igazán gazdag, ki a nincsből is ad!
Józsi: Csak az lehet igazán gazdag, ki a lelkével szeret,
Ica: Csak az lehet igazán gazdag, ki együtt örül veled!
Nő: Lelke és szíve, csak annak az embernek lehet igazán gazdag,
Ki a nyomorban, az embertelenségben is ember marad!
|
Kingám, nagyon szívesen, csak Miklósra várunk, nem tudtam beazonosítani a kategóriát...