2014.11.30. 21:42, Erdős Attila
Egy Erzsébet-telepi gyermek karcolatai II c. kötetből
A szegényebb sorsú gyermekek karácsonya
(Egy Erzsébet-telepi gyermek karcolatai II c. kötetből)
Minden évben, ahogyan közeleg Szent Karácsonyunk meghitt ünnepe,gondolataimban egyre jobban felszínre törnek a régi, gyermekkori karácsonyunk felejthetetlen, ki nem törölhető emlékei.
A várakozás napjaiban kinézek kisszobánk ablakán, és akarva, vagy akaratlan is magam előtt látom - az idő közben eltávozott szüleimet, testvéreimet - és eleven szavakat szül a gondolatom...
Tél volt, és a Hold fénye az ablakunkon beragyogott. Bent, a jó meleg szobánkban a pici Jancsi kályhánk cikázó fényénél - bátyánk meséket mondott. Rögtönzött meséire nem emlékezem, miről szóltak, mert nagyon régen volt, de a szép meséivel minket, a kicsiket - mély álomba ringatott.
Közösen nem imádkoztunk azon a téli éjszakán, de tudtuk, hogy az őrangyalok vigyáznak ránk.Nővérem szépet álmodhatott, mert az ablakunkon betekintő teli Hold - megbocsátón mosolygott le rá...
Azon az álmos, téli reggelen édesanyánk a már megszokott, halk szava ébresztett, és mi a szobánk ablakából - hálóingben csodáltuk a játékos hópelyheket.
Akkor, éppen 1954. év december hava volt, és mi, a boldog, szegényebb sorsú gyermekek - nagyon vártuk a karácsonyt. Szép, formált betűinkkel leveleket is írtunk a Jézuskának, hogy kinek mit hozzon; - mert nem tudhattuk, hogy a szegények sorsában álmodott a karácsony.
Nővérem szőke, agyag hajas babát kapott, Csaba bátyám sakkot. László öcsém búgócsigát, én favonatot. Szüleinknek az angyalhajas, színes gyertyás - fenyőfa jutott.
Akkor úgy éreztem, jó szüleinkhez a Jézuska igazságtalan volt, mert nekik ajándékot nem hozott. Édesanyánk nyugtatott, hogy a Jézuska nagyon jó, de ajándékot csak a jó és szófogadó gyermekeknek hozhatott. Édes, lágy szavainak mindig hittem, mert csak igazat mondott! Azt mégsem értettem, hogy ajándékot nékem akkor miért hozott?
Felnőttként megértettem az igazságtalannak hitt, a szívéből fakadó mondatot. Ajkáról a fájdalom hangja szólt, mert naponta átérezve élte a kiszolgáltatott, elátkozott rendszert, amikor a szegényeknek szülte a kilátástalan holnapot. Ő mégis boldog Édesanya volt, mert gyermekeinek arcáról a boldogság - nyolc gyémántja - reá ragyoghatott.
Téli estéimen, ha az ablakomon kitekintek, a játékos hópelyheket figyelem. Magam előtt eltávozott bátyánkat újra látom, amint a jó meleg szobánkban az öreg Jancsi kályhánk cikázó fényénél meséket mond. A szép meséitől nem alszom, ébren álmodok. A valóság emlékeiben fürdik öreg, megfáradt gondolatom.
Hatvan éve történt, a mai lakóhelyemtől oly távol! Gyömrő, szép szülővárosom Erzsébet telepén, a gyermekkor kitörölhetetlen álomszigetén - ahol nékem az esti harang is másképpen szólt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
Mindig megrendülök, amikor a tiszta boldogság szólal meg egy írásban. Köszönöm, hogy részese lehettem olvasóként .