2014.11.25. 07:43, Apáti Kovács Béla
– Hol vagy Cili? – kérdezte néne a tornácon állva. – Hol kóborolsz megint? Az utóbbi időben alig látlak. Gyere ide, itt a finom, friss tej!
Hiába volt minden csábítás néne kedvence nem került elő. Napok óta így ment ez.
„Tán csak nem történt valami baj cicuskámmal?” – aggódott néne.
Egész nap a sparhelt mellett ülve azon törte a fejét, Cili cica hová tűnhetett? Délután már nem bírta és elhatározta, hogy megkeresi. Felhúzta a kerti cipőjét és egy nagy sálat tekert nyaka köré. Ősz volt már és hideg szelek szaladgáltak a fák és bokrok között. nem szerette volna, ha megfázik. Nem jó betegnek lenni. Ha megbetegszik, akkor kilátja el a ház körüli munkákat.
Nem kellett sokáig a kertben mennie. Egyszer csak néne megpillantotta a cicát az egyik fa ágán cinegéket lesve. Valósággal egészen egybeolvadt az állat színe a fával. A kicsi madarak szerettek ezen a fán tanyázni, mert volt itt egy madáretető, és télen néne ide rakott ki nekik magokat és egyéb madáreledelt. Most is sok kis cinege kereste az etetőben az ennivalót.
– Úgy, itt vagy te, haszontalan jószág. Már azt hittem, valami baj történt veled. Aggódok érted, miközben te meg a kicsi, hasznos cinegéket lesed. Gyere le azonnal erről a fáról, mert szíjat hasítok a hátadból!
Hogy haragja még hatásosabb legyen, néne keresett egy hosszú póznát és azzal ijesztgette a macskát.
A madarakra vadászó állat először nem tudta, mire vélni a dolgot. Azt hitte, néne talán csak játszani akar vele, mint mindig. Pajkosan még a pózna felé is kapott, de amikor az egy kicsit erősebben megsuhintotta bundáját, mindjárt tudta, néne haragszik valamiért. Csak azt nem tudta, miért? Hiszen ő nem tett semmi rosszat. Csupán csak egy kis madárpecsenyére éhezik. Már ez is bűn?
Néne tovább mérgelődött.
– Ki látott már ilyet? Megfogja a cinkéket, akik egész nyáron nekem segítettek a kertben.
A macska lemászott a fáról és az öregasszony lábához dörgölőzött, mintha csak bocsánatot akart volna kérni:
– Drága néne, ne haragudjon rám! Igazán nem akartam semmi rosszat. Azt hittem nem tilos cinkékre vadászni. Ígérem, többet nem teszek ilyet.
Néne tudott olvasni ezekből a jelekből, és eldobta a póznát, majd megenyhült szívvel mondta:
– Na, jól van, most az egyszer megbocsátok, de ígérd meg, hogy többé nem vadászol cinegékre! Tanuld meg ezek a kicsi madarak, az ember legjobb barátai. Nyáron segítenek nekem elpusztítani a kártevőket, összecsipegetik a fákon, bokrokon, földeken lévő haszontalan rovarokat, és így kevesebb vegyszert kell használnom. Ennek fejében télen és hidegebb napokon megvendégelem őket finom magokkal.
Cili cica úgy tett, mintha megértette volna néne szavait, és tovább hízelegve elindult az öregasszony után a házba azzal a reménnyel, hogy odabent a sparhelt mellett a sarokban várja a langyos, finom tejecske.
Ezen túl, ha a macska kérte, hogy engedjék ki a házból, néne mindig utána szólt:
– Nehogy megint cinegehúsra jöjjön meg az étvágyad, mert akkor hátrakötöm a sarkadat!
Kedves történet! Gratulálok!