Honlapunk: nemzeti-, keresztény szellemiséget képviselő baráti közösségünk, irodalmi- és közéleti portálja. Szerkesztősége nincs
Uram, irgalmas szemmel nézz le Nemzetünkre, az eltávozottakra és az itt maradottakra, a hűséges kitartókra, emlékezőkre és nemzeti érzést hírből sem ismerőkre, a manipulálhatókra . Végtelen irgalmadra kérünk, könyörülj Édesanyád országán, hiszen a Te irgalmadnak nincsen határa!
Barát Erika:
Ima az úr Jézushoz....
Ha bánatod van, keresd Jézusodat,
borulj le előtte, sírd el bánatodat.
Ő majd bekötözi vérző sebeidet,
meggyógyítja bánatos szívedet.
Ha nagyon egyedül vagy, már senkid nincsen,
ne félj, mindig veled van az Úr Isten.
Ha nehéz a kereszted nem bírod viselni,
veled van az Úr Jézus, vállaira veszi.
Szegény a házad, mindenki elhagyott,
nézz rá a keresztre, megsegít Jézusod!
Rosszak az emberek, nagyon megbántottak,
gondolj Jézusra, Rá halált kiáltottak!
De mégse keseregj, töröld le könnyedet,
hajtsd Jézus vállára bánatos fejedet!
Ott nyugalmat találsz, békét szeretetet,
amit tőled soha, senki el nem vehet!
Bármit hozzon a sors, azt kell imádkoznod,
legyen meg Szent Atyám a Te akaratod!
Így végezd el imád, egész életedben,
elvezet Jézusod, Atyádhoz a mennybe.
Ámen!
*
A feltöltött tartalommal nem minden esetben értünk egyet, de a szólásszabadság jogát mindenkor tiszteletben tartjuk!
>Jogi nyilatkozat * > szerzői jogok*
* Elérhetőségünk: ktbk.adm.1(kukac)gmail.com
Minden jog fenntartva.
* Honlapunk egyes diszítőelemei: Boris Vanessza Galériájából és Caesar-tól
|
Szentmihlyi Szabó Péter emlékére:
ENGEDD EL KEZEMET
Engedd el kezemet, szólít az Úr engemet!
Húzd el a függönyt a napsugár elől, mely
Melegít, fénnyel megtölt itt legbelül.
Nem tudom, milyen hosszú lesz az út,
Nem tudom, hogy lelkem majd hova jut.
Elfáradtam, lelkem, testem meggyötört,
A földi élet nékem teher, nem gyönyör.
Utolsó sóhajom legyen, bocsánatkérésem,
Mosolyodból látom, megbocsájtasz nékem.
Szólít az Úr, kérlek, engedj el engemet!
Itt a földön már meggyóntam minden vétkem,
De az úr színe előtt is megteszem, ígérem!
Nem a haláltól félek, hisz az el nem kerül,
Hogy magadra maradsz, az fáj itt legbelül.
Az Úr szólít, kérlek, engedj el engemet!
Engedd el kezemet, szólít az úr engemet!
Ne tarts itt, hív az úr, mennem kell végleg,
Végtelennek tűnik utam, míg az égbe érek,
De Te, most, csak mosolyogj, kérve, kérlek!
Szólít az Úr! Mehetek, elengedték kezemet!
Sándor Kinga