ARAD ÉRTEM,  ÉS MÉGSEM...

Mint sokan mások, magam is sokat gondolkodtam az aradi 13 Mártír sorsán, a következményein, és okain.Tudvalevő, hogy a Szabadságharcot az osztrákok nem tudták leverni, és ezt hangsúlyozza az a tény, hogy nem az osztrákok előtt tették le a fegyvert a honvédek, hanem az oroszok előtt. Az oroszok nem vették el a kardjaikat a magyar tisztektől, sőt kínálták az alkalmat a szökésre, félre néző őrök, és lovak voltak elérhetők. 

A magyar főtisztek naivul abban reménykedtek, hogy esetleg vagyonvesztéssel megússzák,  annyira ragaszkodtak a Hazához, hogy a bujdosás helyett vállalták a kemény büntetés kockázatát is. Mégis felmerül bennem a kérdés: nem lebegett előttük Bécsújhely emléke? II Rákóczi ebben a tekintetben nem kockáztatott'.

Megértem a pökhendi beképzelt osztrák tisztek tehetetlen dühét, hogy nem előttük tették le a fegyvert a honvédek, ez bizony megalázásnak is számítható. Nem lettek győztesek ez által. Tehát katonailag ők vesztesek lettek, csupán az orosz túlerő késztette a honvédeket a fegyverletételre. Ezért forrt bennük a bosszú, ezért fejezték le a magyarságot, a tapasztalat, és tudás teljében lévő hazafiakat, hogy legalább egy újabb generációig ne legyen képes a magyarság még gondolni sem vezetők hiányában egy újabb megmozdulásra.

Tudtommal, Kossuth nem értett egyet a kiegyezéssel. Ő látta, hogy vesztébe viszi Magyarországot. Némi mézesmadzag árán elfeledtették a magyarsággal, hogy mi történt  64 évvel azelőtt, és felvirágzott vonatokon Ferenc Jóskát énekelve mentek a magyarok megbüntetni kutya Szerbiát.

Princ Gavrilo  a magyar gyűlölő Ferenc Ferdinánd meggyilkolásával mondhatnánk, hogy szívességet tett a magyarságnak.

Ebből a szemszögből nézve, inkább Szerbia mellé kellett volna állni, és végleg megtagadni a hadüzenet aláírását.

Tudom, a történelemben nincs ha, de ha 49'-ben nem kivégeznek, hanem békét kötnek, meghagyva a honvédséget, és már akkor létrehozták volna a dualista monarchiát, nem esett volna szét a Monarchia.

Egy szó mint száz, szerintem, megalázottságukban az osztrákok véres bosszút álltak. Sajnos 56'-ban szinte tükörképként megismétlődött, újfent orosz segítséggel, és a nyugat árulásával. A kommunisták a kegyetlenségben sem maradtak le, ők is lefejezték az ellenzéket, a másként gondolkodókat.

Vigyázat, mert a kommunisták nem tűntek el, kabátot cseréltek, ellenzékben szétestek, és most beépülnek, hogy belülről rombolják a nemzeti egység kialakulását.

Vinczer S. Péter