„Minden órádnak leszakaszd virágát,

A jövendőnek sivatag homályit

Bízd az Istenség vezető kezére,

S élj az idővel!”

(Berzsenyi Dániel)

                STOPVONAL

                Lám a természet örök körforgásában a vetés és aratás, az eső és szárazság, jó egészség és betegség, növekedés és érés, elmúlás és megújulás folyamatában a misztikus őstörténet játszódik le újra és újra, amely azonban magának az istenségnek a magatartásával van összefüggésben.                                                                              .                Lám minden évben visszatérő esemény az, amelyben az istenség két napra meghal és a harmadik napon feltámad. Meghaló és feltámadó istenségek sorával van tele az antik vallástörténet és a mítoszok innen veszik eredetüket – írja Dr.Szathmáry Sándor a Reménység etikája című könyvében. A dolgok természete folytán több, de legalább két észrevételt tehetünk: a természetes dolgok nem rútak / naturalia non sunt turpia / és a természet fél az ürességtől / natura abhorret vacuum / és egybevetve a megszokás megöli a szépet. Az ismétlődő jó és rossz életvitel harmonikus vegyüléke a szokásos bocsánathoz vezetett. Összességében elmondható, hogy mindenki, aki a földön élt, valamit képvisel.

                  Ugyan mit válaszolhat Isten? Elmondja: „Hűségetek csak olyan, mint a reggeli felhő, vagy mint a korán tűnő harmat.” / Hós 6,4 /, azaz: megtérésetek csupán egy liturgiai aktus és nem mindennapotokat átfogó valóság. Odaadja népét a veszedelemnek és a pusztulásnak, amit maguk zúdítottak magukra megtéretlen szívükkel? Mint ahogy a szellemi és lelki gazdagság, úgy a földi gazdagság sem önmagunkért van. Azért adatott, hogy emlékeztessen az örökkévalóval kötött szövetségre, arra a szeretetkapcsolatra, amelyben egyenként élhetünk Vele. Isten azért gazdagít meg, hogy a velünk kötött szövetségét megerősítse.  Általa megszentelt bizonyság másoknak, mellyel szolgálhatunk. Tehát minél gazdagabbak leszünk, annál jobban erősödik a Vele kötött szövetség. Egyre jobban látom, érzem, tapasztalom és cselekszem az Ő akaratát. Orbán Eszter: „a gazdag ifjú és a tű foka” nyomán. Sokan tették már fel a kérdést: mit is jelent ez? Milyen eredménnyel járhat? A gazdasági, társadalmi feszültség sok aggodalomra adott okot. A politikai katasztrófák az egész Kárpát-medence pusztulását jelentik és igen mély nyomot hagynak maguk után. Mégis azt kell mondani, hogy a nép egészének sorsában sem lehet tökéletesen megtalálni az emberi tett és annak következményei közötti megfelelést sem a jó, sem a rossz vonatkozásában. Az egyén és a nép egyaránt úgy érezte, hogy sok számla kiegyenlítetlen maradt. A történelem sokkal inkább egy nagy kiáltás volt a még be nem teljesedett, a még nyitva maradt isteni ígéretek, isteni tettek felé...

                   Csodával azonos az Úr ajándéka - erkölcsi olvasatban – a stopvonal üzenetében. Hogy Kellermayer Miklós orvostudományok doktora, a pécsi egyetem nyugalmazott tanára, napjaink életkérdéseiről adott nyilatkozatában – enyhén szólva – meghökkentően másként látja az említésre váró dolgokat, akárcsak a mai közélet aktuális sztárjai. És markánsan, ahogyan azt az ügy parancsolja: hogy az abortusz-vetélés, abortívum magzatelhajtó szer, majd a művi meddővé tétel; tehát a fogantatás eseményét követő magzatpusztítás gyilkosság, akárcsak a sterilizálás. A műtéti összes változata, a fogamzó vagy megtermékenyítő képességtől, nem gyógyító, hanem csonkító beavatkozás. Erkölcsi zuhanás és nemzeti méltóság feladása rejtőzik a „népszerűséggel” álcázott hamis fajelmélet mögött, hogy a tudomány égisze alatt gyártott, hirdetett elmélet az emberölés legváltozatosabb formáihoz vezette népünket. A haláldemokrácia létfontosságú kérdései közé sorolja a nyíltan vagy burkoltan politikai programmá, céllá vált életellenességet a haláltusa fájdalmainak gyógy- és kábítószerekkel történő halált, az euthanasiát.  Mert gyakran pusztán azért használunk idegen kifejezéseket, hogy az értelmetlent értelemfölöttivé tegyük, vagy elfedjük a lényeget, homályosítsuk a tényeket. A gyilkosságnak nincsen kegyes, jó szándékú változata: csupán annyit tehetünk, hogy fizikai fájdalmak enyhítésére gondoskodásunkkal, megkülönböztetett szeretetünkkel válaszolunk. Nemzetünk nagyszerű történelme és népünk istenhite vezetett és vezet halálba, vagy halálon túli életbe!

                  Így a magyar „halálcivilizáció” demokráciaellenes megnyilvánulását nem tévedésként, hanem bűnként tartjuk számon, hogy a határon túli egységteremtés, megmaradás lehetséges módozatát, mind az állampolgárság, mind az autonómia és az autonómia törekvést ezt támogassa / perszonális, kulturális, stb. / és ezzel nemzeti önazonosságunkat erősítse Az Istenbe vetett hit a világ jövőjére tekint. Ezért saját jövőjét nem adhatja át más hatalomnak és körülményeknek. Nem az a kérdés tehát, hogy milyen jövőt szánt nekünk a világ, hanem az, hogy milyen jövőt szánunk mi a világnak,    

                  „Minden órádnak leszakaszd virágát,

                  A jövendőnek sivatag homályit

                  Bízd az Istenség vezető kezére,

                  S élj az idővel!”

                                               (Berzsenyi Dániel)

                                       Pásztori Tibor Endre