Kedves Barátaim, Ismerőseim és Olvasóim!

Köszönöm szépen minden résztvevőnek, távolból segítőimnek a csodálatos estét. Ti, akik jelen voltatok, láttátok a tanácsterem kicsinek bizonyult, zsúfolásig megtelt. Áramlott felénk a szeretet és tisztelet, remélem nekünk is sikerült visszasugározni rátok mindazt, amit kaptunk.

Hella Ferenc lelkipásztor szívhez- és lélekhez szóló szép megnyitó szavai sokunk szemébe könnyeket csaltak, meghatódtunk. Hálásan köszönöm a lehetőséget, hogy a templomában az Úr házában adott helyet a könyv bemutatójára.

Szőlősi Márta képviselő asszony, a Magyar Vöröskereszt városi vezetője, példaértékű felkészülése, a részletek válogatása engem is meglepett. Olyan pontosan adta vissza gondolataimat, mintha magam tettem volna.

Hálás köszönetem fejezem ki mindkettőjüknek. Hálás köszönettel tartozom Hoffmann Rózsa Államtitkár-, és Oktatáspolitikus asszonynak a könyvem ajánló soraiért. Évek óta csodálója vagyok építő munkájának, melyet olyan körülmények között kellett és kell végeznie, ahol liberális ellenzők nemzetközi segítséget is igénybe véve próbálnak az útjába komoly akadályokat gördíteni. Számomra nagyon sokat jelent a véleménye és mértékadó a munkámra, megerősített abban, érdemes volt megírni a kisregényt. 

Van még egy nagyon hálás feladatom a borító terv- és kivitelezője-, családom fiatal tehetségének, Boris Vanessza részére. A képen zord jeges télben egyre keskenyedő utat látunk, ami a borító felső harmada alatt megtörik. Az út végénél találjuk a könyv címét: „A lélek húrja”-t. Az elfogyni látszó út fölött azonban a megtörés vonalában ott találjuk az élet jelét a két téli álmát alvó öreg fa kopasz ágát egymásra hajolva, ahogy várják a tavaszt, amikor rügyet bonthatnak és a  lombjaik ölelésében kapnak még esélyt a továbbéléshez. A szerző eredeti- és írói neve ebben a reményteli régióban helyezkedik el. A borítókép betűi egyszerűek, színük sem hivalkodó, a levetkőzött ágakkal harmonizáló, olyanok, mint a kisregény szereplőinek az élete.

A szereplők kiválasztása adott volt, a sors könyvét lapozgatva találtam rájuk, miközben sorspoggyászukkal megpakolva zarándokoltak az Élet göröngyös országútján. Sokszor a történelem viharaiban bőrig ázva, megtépázva, olyan kórságot szerezve, melynek maradványtünete elkíséri őket a sírig.

Az életképek és a „Hitvallás” a regény vége felé, a sajátom, mintegy önéletrajz helyett. Ebben felismerhetők azok a sérülések, melyek nem csak felületes hámsérülések, hanem mélyen, kitörölhetetlenül a lelkembe hatoltak..

Az egyéb események bemutatása már nem személyhez/személyekhez kötöttek, ha még is valaki magára ismerne bennük csak is a véletlen műve lehet. Igazi kisregény, ahol a valóság és fantázia keveredése adja a gerincét a műnek, mint minden hasonlónak.

Hogy eljuthatott idáig, nagyon sok ember munkája és szeretete van benne.  2007-ben általam létrehozott: Tárogató Hangján Baráti Közösségünk tagjai támogattak, hogy könyv legyen belőle. Kaptam építő kritikát és komoly javításokat is végeztek, de a szerkezetre vonatkozó ötletekben sem volt hiányt. Köszönöm Barátaim!

Az, hogy jelenlegi formában megjelenhetett Csobai Vera barátom többszörös korrektori és előszerkesztői munkájának köszönhető. Verácska önzetlen segítségét hálásan köszönöm.

Köszönöm a nyomda szerkesztői- és  nyomdai előkészítési munkálatokat, a korrekt együttműködést és a részletekre való pontos odafigyelést. Nem véletlenül esett immár harmadik alkalommal rájuk a választásom.

A bemutatón minden könyv elfogyott, - pár embernek már ott sem is jutott- jól tudom, vannak  tisztelet példány tartozásaim, és könyv ígéreteim amit kaphatott meg minden barátom, hiába kért belőle, de ígérem, mindezt pótolni fogom a következő héten, hetekben mert a könyvek kötése folyamatos.

Aki kezében tartja majd a kisregényt, tisztelettel kérem, ne felejtse el az utolsó oldalt áttanulmányozni, mert olyan információt tartalmaz, aminek bármikor hasznát veheti. Tiszta szívből ajánlom vegye igénybe a nyomda szolgáltatását, garantálom  nem fog csalódni benne.

Lélek Sándorné 2014. október 4.