Zita Stodoláné Erky: Életképek -üzenet a jövőnek 2.2014.10.01. 21:46
"mi nemzedékünk" a "holnap nemzedékének"
József és Rózsika szerelme
A szerelem mindent átfogó áradat, amely magával sodorja a fiatalokat, csupán szemük tündöklő ragyogását látták a világból. Pedig a történelem vas foga belemart gazdaságba, politikába. De ők semmit nem láttak belőle! Aztán egybekeltek, majd nemsokára megszületett szerelmük gyümölcse Tamás, majd Sarolta, Dénes és László. A szerelmes csitri egyszerre családanya lett, alakja megváltozott, a felelősség és kiteljesedés egyszerre tették széppé és bölcsé. Aztán tíz év elteltével megszületett legkisebb gyermeke, Simon. A családi harmóniát megzavarta a második világháború, és az utána következő zavaros politikai helyzet. Nem volt egyszerű minden gyerek kezébe foglalkozást adni, Tamás főkönyvelő lett, Sárika vasutas, Dénes, Laci és Simi hajós. Aztán szép lassan családot alapítottak, és jöttek az unokák, mint az orgonasípok: ifjabb Tamás, Judit, Éva, Tibor, Kornélia, Zita, Stella és Hedvig. A nagycsalád sajnos sok nehézséggel küzdött, Rózsika nem igazán tudta összetartani a családot, és közöttük is egyre több lett a félreértés, a megbántottság, a "haragszom rád". ÉS ahogy polipként fonta be a szocializmus életünket, úgy fojtogatta a kicsiny családot az ármány, a szóbeszéd. És a nagypapa halálával bekövetkezett az elkerülhetetlen, széthullott a család. A fájdalmakra nem kerestek gyógyírt, szinte mindenki bántotta a másikat. A fájdalom nem csak a testvérek közé vert éket, hanem családjaik, és gyermekeik közé is. Így múlt el jó pár év, mikor az unokatestvéreket különös telefonhívás tartotta lázban: Judit mindenkit értesített arról, hogy "nagy unokatestvér találkozót" tartunk. Tibor kivételével mindenki eljött. Micsoda egymásra találás volt! Órákon keresztül meséltünk magunkról. az elmúlt évekről. Mivel nagyon sok évet vesztegettünk el, gyermekeink felnőttek közben, így Stella húgom elhatározta, hogy fia esküvőjére meghívja minden unokatestvérét. És megtörtént a csoda, ott voltunk, és családdá kovácsolódtunk. Aztán a következő évben, mikor húgom lánya ment férjhez, már nagyon vártuk a találkozást. A következő évben Éva unokanővérem lánya ment férjhez, a család újból együtt volt! Aztán idén nem volt lagzi... De a találkozó nem maradt el, újból Judit volt, aki magához ölelte a családot. A férje megfőzte a legfinomabb bajai halászlét, és az ország minden szegletéből jöttünk, hogy újra együtt legyünk. Mert sok volt a bepótolni való, évtizedekig nem tudtunk egymásról semmit. Nagyon megható volt, mikor egyenként megérkeztünk, már nem szülők, nagyszülők voltunk, hanem újra gyerekek, akik bolondozással, sok-sok szeretettel keresik egymás társaságát. Leomlottak a falak, amelyek elválasztottak bennünket, véglegesen egy családdá kovácsolódtunk. Aztán eltelt pár hónap, és Bálint fiam különös e-mailt kapott. A másod unokatestvérek látva szüleik boldogságát, hogy egymásra talált a család, elhatározták, ők is összejönnek egy fergeteges bulira. Tizenkét másod unokatestvér szervezi, hogyan lehetnének együtt. És ebben látom a csodát, annak a felismerését, hogy az igazi boldogságot a család jelenti. És mi erős család lettünk, pedig nagyon nehéz volt eljutni eddig. Fényképek is készültek, igaz a fiam telefonjával. Ma jön haza, és ha megpihent pár képet is mellékelni tudok erről a számunkra nagyon fontos egymásra találásról.
|
"Összenő ami összetartozik."
Ez a mondat jutott eszembe az írás olvastán. A szeretet lángocskája összeforrasztja a korábban elszaggatott családtagokat.