Lelki abortuszok – avagy támadás a család ellen…

 

Amíg a világ a politikával foglalkozik, amíg a lapok semmi másról nem írnak, mint a háborúkról, a gazdasági válságról, a nagyberuházásokról, a rettentő nagy fejlődésről, amit persze csak a számok, nem pedig a valós társadalom és gazdaság tükröz, addig a legfontosabbról, az erkölcsről és annak a társadalomra gyakorolt hatásával nem foglalkozunk. A lélekkel, a gyermekekkel, családdal, a jövővel nem törődünk, mert mindössze ostoba törvények (családellenes családjogi törvény, „pofára” és politikai hovatartozásra való tekintettel történő NAV ellenőrzések) és lusta, dolgozni nem akaró hivatalok, hivatalnokok működtetik a nyikorogva és akadozva döcögő rendszert.

A legfontosabb volna a társadalomban a családok védelme, amely persze összefügg a gazdasági lehetőségekkel, a támogatásokkal, a munkalehetőség biztosításával. Az erkölcsi irány is lefelé mutat ma Magyarországon, mert felnőtt, sőt hajló korú az a generáció, amely már nem kapott erkölcsi nevelést, amely ugyan konfirmált, bérmálkozott, de a liberális eszmerendszer megfertőzte… Mindez valós probléma, ám a minap egy szerzetessel beszélgetve komoly és sokkal több erőt és energiát igénybe vevő társadalmi jelenségre hívta fel figyelmemet. A lelki abortuszra, amellyel ma a gyermekeket, a családokat támadja a Sátán. Teszi ezt ott, ahol a legjobb és a legerősebbnek tűnő keresztényi elkötelezettségben nevelik a gyermekeket, ahol nem éri őket trauma, és családi békét, szeretetet tapasztalnak maguk körül.

Az atya két konkrét példát hozott fel: Kelenföldi család, három gyermekkel, példás szülői gondoskodással…. majd az apa elveszti a munkahelyét, nehezedik a megélhetés, csak az anya dolgozik. El kell adni a XI. kerületi lakást, és egy Buda-környéki településre költöznek, de itt is folytatódik a dráma. A gyerekek lelkét a szülők – főleg az édesapa goromba viselkedése – tönkre tette, az asszony lélekszakadva keresi a megoldást, ami nehéz, mert három gyermekkel albérletet is nehéz találni a szintén rossz törvényi értelmezések miatt.  Az apa apró-cseprő titkolt bevételeiből inni kezd, majd eldurvul és terrorban tartja a családját. A lelkiatya igyekszik segíteni, a családok védelmét hirdető kerületi politikai vezetés azonban nem mozdul, hanem mindenféle beadványokat emleget a szerzetesnek… aki hamarosan, régen viselt súlyos és gyógyíthatatlan betegségébe belehal. A család egyedül, támasz nélkül marad, az asszony öngyilkos lesz, a gyermekek állami gondozásba kerülnek. Mert: a hivatal és a bíróság sem a távoltartást nem adta meg a gyermekek és a dolgozó édesanya nyugalmának érdekében, sem támogatást, segítséget nem nyújtott más a leli atya kérésére sem, noha csak annyit kért a kerületi vezetéstől, hogy egy önkormányzati szükséglakást adjanak e veszélyeztetett családnak. Mert a választások előtt nagyon könnyű a rendezvényeken hazudozni és ígérgetni… majd amikor a zsíros hivatal megvan, még könnyebb elfelejteni az átvert és cserbenhagyott választópolgárokat…

Mi a tanúsága ennek a rövid történetnek? A gazdasági válság és a lélektelen hivatalok a társadalom alapját, a családot semmisítik meg. Mert egy olyan országban ahol a kormánynak az az álláspontja, hogy mindenki annyit ér, amennyi vagyona van, ott nem ér el az állami, kerületi vezetőkhöz a segélykiáltás… az egyszerű emberek gyötrelme és nyomora. Magyarország ma a szankciók és a büntetések, az ostoba pénzbeszedő törvények, a koldusok országa. Ugyanis a szép szavak mögött lelki üresség, kapzsiság, úrhatnámság és ostobaság bújuk meg… Ez pedig végzetes lehet a jövőre nézve. Mert ma Magyarországon a választási ígéretek ellenére senki nem képviseli a szegényedő és talajtalanná vált többségi társadalmat. A miniszterelnök hiába mond jó és építő gondolatokat, azok nem valósulhatnak meg, mert buta, öntelt pártemberek kerülnek döntési helyzetbe és az effélékben sem alázat sem az objektív megítéléshez szükséges képesség nincs. Csak a könyökük sebes…. A fájdalmas csak az, hogy mindehhez a társadalomromboláshoz igénybe veszik az egyházi hivatalokat, a papság szolgálatát, s ha kell, még szentségekhez is járulnak a hitelesség érdekében… Kereszténynek nevezve magukat taszítanak iszonyatos helyzetbe keresztényeket…. embereket… gyermekeket. Mert a kapitalizmus, a kapitalista társadalom ez! Hiába viszik el Marx egyetemi aulában lévő szobrát a fő helyről, attól sajnos egy dolog határozza meg a világ sorát. Az elosztás. Mert van kizsákmányoló és kizsákmányolt….  – legyint az atya, s folytatja egy érdekes témakörrel.

 

A Sátán a társadalomban

 

-          Tudja, a másik nagyon rémisztő jelenség a családokon belüli bűnelkövetés a gyermekek ellen. Erre is van példám. Kézdivásárhelyi tanítónő Magyarországra kerül. Férjhez megy.  A férj ismert, jónevő ember. Ám 23 év után itt is megjelennek a megélhetési gondok. Hiába van két gyermek, az asszony semmivel sem törődve, a gyermekek lelkét, a békés családot is feláldozva új kapcsolatba menekül. A férj hiába küzd, az asszony egy olyan segédmunkást választ, akinek pénze ugyan ideig-óráig még van, de saját két gyermekét elhanyagolta, azokkal nem törődik. Csak a szex és a pénz érdekli az asszonyt, kivetkőzve addigi, gyermekeiért mindent vállaló lelkiségéből. Férjének két dologgal indokolta távozását. Az egyik a pénz, a másik az általa addig soha nem tapasztalt férfiasság… Mindkét indok sátáni! Nem Isten céljait szolgálja, amelyek okán épp őt rendelte édesanyának a két értékes és kiváló képességű gyermek mellé, hanem egy buja vágy és a sok pénz keríti hatalmába. Így cukorbeteg kisgyermekét is aljasul ráveszi az apja és a nagyobbik testvére elleni hazudozásra, hiszen hetekig viszi magával a titkos találkákra kisfiát, aki nem mer szólni, és akinek talán tetszik az a rengeteg ígéret és ajándék, amivel elkápráztatják. Azzal állítja maga mellé a kisgyermeket, hogy csak ő tudja a cukorbetegséget kezelni… Ha apjával marad kórházba kerül. A perverz új barát elvált felesége döbbenten látja, hogy egykori barátnője volt férjéhez viszi saját gyermekét, s figyelmezteti a kis áldozat apját, hogy vigyázzon, mert a gyermek veszélyben potenciális szexuális és erkölcsi veszélynek van kitéve… ezt igazolja az a néhány DVD-re másolt fotó, amely pornósokat megszégyenítő pózban ábrázolja az édesanyát és az ő elcsábító ördögi teremtényt. Ám nincs törvény, nincs semmi, ami megvédené a cukorbeteg gyereket ettől az erkölcsi fertőtől, amelybe saját édesanyja erőltette. a dráma szereplői: az otthonából egy bizonytalan albérletbe került, hazudozásra kényszerített és megvásárolt kisgyermek, akit elszakítottak imádott bátyjától. Egy nő, aki gondolkodás nélkül odadobta a Sátán első kérésére s családját, megtaposva két gyermeke lelkét, s aki úgy lopta ki magát a biztonságot nyújtó otthonból, hogy nagyobbik fia és férje otthon sem volt. És egy férfi, aki egy elvakult és aljassá tett szex-cselédet kreált magának. Mert ezt tanácsolta a fél-cigány barátnő, aki maga is kérdéses múlttal és börtönviselt élettársakkal büszkélkedhet csupán. S, hogy miben igazolódik a Sátán jelenléte ebben a történetben? Nos, abban, hogy a hűtlen és családját elhagyó, azt megsemmisítő nő éppen akkor érkezik meg a volt otthonba, amikor épp ott tartózkodik a férj barátja a pálos szerzetes, akinél az asszony katolizált. Amikor meglátta a papot, köszönés után úgy ment ki a házból, mintha rémet látott volna…  Az még hozzá tartozik a történethez, hogy a nőt, az édesanyát a saját édesanyja temetésére, a saját családjával (férj és gyermekek) az akkor még külön élő perverz segédmunkás  nem engedte el - féltékenységből. (A perverzitás itt nem kiteregetendő, de fontos tényező, ugyanis ebből még komoly bűnügy is kerekedhet – mondja az atya.)

 

 

Mi a tanúsága ennek az esetnek?

 

A Sátán aktív jelenléte a társadalomban. A katolikus családot támadja, ott az értékes, értelmes és addig lélekben is sértetlen gyermeket teszi áldozattá akár saját édesanyjuk vágyai miatt és által. Felfoghatatlan az a gonoszság és lélektelenség, a láthatatlan sátáni arc, amely ezt a nőt jellemzi. Hiszen ő boldognak mondja magát miközben a perverz segédmunkás két gyermeke, a volt felesége, saját két gyermeke és férje szenvedi a szexuális és érzelmi ámokfutást, amellyel egészen bizonyosan saját magának ártott a legtöbbet, és amelynek hamarosan áldozata lesz. Mit ért el a Székelyudvarhelyen végzett tanítónő 46 éves korára? Azt hogy egy magyarországi segédmunkás egész családja csak „erdélyi kurvának” nevezi, míg eddig egy egész művelt, és értéket hordozó család szeretett tagja volt. Azt érte el, hogy néhány alantas figurán kívül senki nem kíváncsi rá, hogy vendégségbe nem nagyon mehet, s hogy hat embert érzelmileg és lelkileg tönkre tett, amelynek a terhét a saját lelkében viszi, s mert ott viszi, egyszer csak ez a teher végzetes lesz a számára. Beteggé teszi és megöli.

 

Mert nem boldogság az, amit mások szenvedésén vásárolunk a Sátántól. Ugyanis a Sátán az elején sokat ígért, később semmit sem ad, de mindent visz. A keresztény társadalomnak és az egyháznak tehát nem az a feladata, hogy ünnepségeken mutogassa magát a hazug politikusok oldalán, várva néhány fillért, hanem az, hogy megkeresse a lelkeket, vigaszt és hitet adjon, felismertesse Isten nagyszerű terveit, amelyeket a gyermekekben ültetett el, és amelynek megvalósítására a szülőt hívta segítségül. Példát mutatva kellene élniük a papoknak, a keresztény embereknek, odafigyelve egymásra és a tévelygőkre. Mert a Sátán nagyhatalom, aki ellen csak közösségben és csak Isten, és a szenteket segítségül hívva lehet és kell is védekezni. Az imádság ereje hatalmas erő, hiszen Jézus is ezt ígérte, hagyta örökül. A mai társadalomban a gyermekekkel való lelki, szellemi és testi visszaélés a Sátán legnagyobb fegyvere. Ám ezt a fegyvert is le lehet győzni annak használójával együtt. Mert hivatalosan hadakozni egy ilyen bűn ellen nem lehet, nincs rá mód, nincs rá földi törvény. Az asszony halálra ítélte saját magát, gyermeki előtt megsemmisült az az édesanyakép, amely háborítatlanul élt benne, s jó szót, áhított éjszakai perceket csak a perverz, de pénzes segédmunkásától kap. A férje pedig hogy elmondta nekem: - reméli, hogy egyszer ez csak rossz álom lesz mindnyájuk számára – mondja az atya.  Tehát, ő máig megbocsájtó és ez nagy segítség lehet…

 

A gazdasági válság és a nemtörődöm, családellenes politika, a csapnivaló ostoba törvények mindkét felhozott esetben súlyosan hozzájárultak ezekhez a gyermekek számára kifejezetten drámai eseményekhez. Drámaiak, hiszen csak ebben a két esetben hét gyermek lett áldozat, hét gyermek szenvedte el a lelki abortuszt, és hét gyermek viszi tovább a lelki sérülést egy életen keresztül, gyengítve a társadalom erkölcsi alapjait, s talán hitüket is, hiszen a hit gyengítésében a Sátán kiváló teljesítményt nyújt minden efféle történetben. Mert a második példa-esetben összesen két ember, egy férfi és egy nő érzik, hogy boldogok – egy röpke időre… Néhány évre talán. Mindenki más vagy megveti őket, vagy szenvedi a cselekedeteiket. Még azok is, akik „barátként” a gyermekek érdekei ellenében támogatták őket. Megoldást ne várjon tőle… – mondja az atya. Mert a megoldás kettős. A törvényi, ami járhatatlan, és az ima, amely hegyeket mozdít el. Egy édesanya ügyében Máriához kell imádkozni... hogy az ő temetésére azért legyen aki majd elmenjen… Ha neki többet ért az amit tett…

Mint pap, naponta könyörgöm a híveimnek, hogy amikor csak eszükbe jut, amikor van egy percnyi idejük, amelyben Istenhez tudnak fordulni, tegyék meg. Mert a Sátán pallosa minden gyermek fölött ott van. A saját édesanyjuk kezében is. Akár mint az abortusz a magzati korban, akár nagyobbacskaként a lelki és szellemi abortusz. Ez a két eset nem egyedi, nem ritka. és egyre több sérült fájdalmakkal teli fiatalt ér. Mert az anyák bűne életre szóló sérülést okoz, hacsak nem próbálja meg jóvátenni.