A KÁRTÉRÍTÉS
 
Végre sarokba lettek szorítva a harácsoló bankok. A  HIRTV P8 műsorában, amelynek vendége Rogán Antal volt, hallhattuk a menetrendet a tisztességtelen, mondhatnám zsarolással szerzett pénzek visszafizetéséről.
 
Mind ez szép, de két kérdésem volna:
1.    Miért késik ez a rendezés négy évet?
2.    Mi lesz azokkal az ingatlanokkal, és kilakoltatott, tönkretett emberekkel, akik a megnövesztett törlesztést képtelenek voltak fizetni?
 
Az elzsarolt pénzt vissza lehet adni, de az álmatlan éjszakákat, a kilakoltatás borzalmát, az idegösszeomlást, a hóhér végrehajtók fölényeskedő durvaságát, és a kilátástalanságból a halálba menekültek életét senki nem tudja visszaadni.
 Az, az érzésem, hogy a bankok visszaéltek a szépre vágyó lakosság bizalmával, akik a korábbi rendszerből kiszabadulva, egyszerre arra ébredtek, hogy nem kell a Trabantra három évet várni, lehet lakást vásárolni, felújítani, építeni, tenyéren kínálják a bankok a rávalót.
 A svájciak becsületére legyen mondva, levélben figyelmeztették az akkori MSZP kormányt, hogy baj lehet, ha a svájci frank megerősödik, mert a kölcsönző nem svájci frankban kapja a jövedelmét. Gyurcsányék nem továbbították a bankok felé, hogy a hitelezők figyelmét felhívják.
 A törlesztési összeget utólag emelni, egyenesen szembemegy azzal, hogy a felvételkor a bankok csak a jövedelem bizonyos százalékág terhelhetik a hitelezőt. Tehát ha kérek egy bizonyos összeget, és annak törlesztésére nincs elég jövedelmem, akkor nem kapok akkora hitelt.
 De ha ez a felvételkor szabály, akkor miért lépték túl a határt az egyoldalú kamatemeléssel, a devizakulcs megemelkedésével?
 De a kulisszák mögött még egy „apróság” is rejtőzik. A banktisztviselők összejátszása az ingatlan spekulánsokkal, a keselyűkkel!
 
Ezek a keselyűk megkapták a fülest, hogy melyik ingatlan gazdája képtelen fizetni.
Ilyen esetben a bank bizonyos elmaradás után kilakoltat, elveszi az ingatlant. A hátralékot leírja, és eladja, amennyit kap érte. A kilakoltatott természetesen nem vehet részt az árverezésben. Legalábbis nem itt Kanadában. Feltehetően Magyarországon sem.
 És itt van a bukfenc: ha ennyit leírt volna bank a hitelezőnél, akkor maga is bírta volna fizetni a törlesztést. Ha a segítési akarat meglenne a bankoknál.
 
Végül egy másik „apróság”: az osztrák bank miért árulta a hitelét Magyarországon magasabb kamatért, mint Ausztriában?
Mondják, mert nagyobb a rizikó! De nem-e kisebb lenne a rizikó, ha olcsóbb kamattal, netán ugyanolyan kamatlábbal számolna, mint a gazdagabb osztrák polgárnak.
 Nem-e úgy kellett volna gondolkodniuk, hogy ez a szerencsétlen ország kiszabadult végre a kommunizmus béklyójából, adjunk nekik kedvező alacsony kamatú hiteleket, hogy behozzák a lemaradásukat. Neeem... hanem inkább behúzni, és félretájékoztatni, hagyni, hogy az ingatlanba betegye az utolsó csepp verejtékét, és akkor rácsapni. Az apró betűket meg senki nem olvasta, ami a hátoldalon szokott lenni.
 És, miért nem csatoltak biztosítást a jövedelem kiesésre, halál, betegség, állásvesztés esetére?


Vinczer S. Péter