Honlapunk: nemzeti-, keresztény szellemiséget képviselő baráti közösségünk, irodalmi- és közéleti portálja. Szerkesztősége nincs
Uram, irgalmas szemmel nézz le Nemzetünkre, az eltávozottakra és az itt maradottakra, a hűséges kitartókra, emlékezőkre és nemzeti érzést hírből sem ismerőkre, a manipulálhatókra . Végtelen irgalmadra kérünk, könyörülj Édesanyád országán, hiszen a Te irgalmadnak nincsen határa!
Barát Erika:
Ima az úr Jézushoz....
Ha bánatod van, keresd Jézusodat,
borulj le előtte, sírd el bánatodat.
Ő majd bekötözi vérző sebeidet,
meggyógyítja bánatos szívedet.
Ha nagyon egyedül vagy, már senkid nincsen,
ne félj, mindig veled van az Úr Isten.
Ha nehéz a kereszted nem bírod viselni,
veled van az Úr Jézus, vállaira veszi.
Szegény a házad, mindenki elhagyott,
nézz rá a keresztre, megsegít Jézusod!
Rosszak az emberek, nagyon megbántottak,
gondolj Jézusra, Rá halált kiáltottak!
De mégse keseregj, töröld le könnyedet,
hajtsd Jézus vállára bánatos fejedet!
Ott nyugalmat találsz, békét szeretetet,
amit tőled soha, senki el nem vehet!
Bármit hozzon a sors, azt kell imádkoznod,
legyen meg Szent Atyám a Te akaratod!
Így végezd el imád, egész életedben,
elvezet Jézusod, Atyádhoz a mennybe.
Ámen!
*
A feltöltött tartalommal nem minden esetben értünk egyet, de a szólásszabadság jogát mindenkor tiszteletben tartjuk!
>Jogi nyilatkozat * > szerzői jogok*
* Elérhetőségünk: ktbk.adm.1(kukac)gmail.com
Minden jog fenntartva.
* Honlapunk egyes diszítőelemei: Boris Vanessza Galériájából és Caesar-tól
|
Európa rosszul gombolt kabátja alól lóláb lóg ki!
Az írás csaknem mindenben helytálló.
Kivétel: a Krim.
A gyönyörű félszigetet nem Vladimir cár, hanem egy XVI.századi másik csatolta Oroszországhoz. Addig tatárország néven önálló fejedelemség voltak.
Eredeti gazdái a krimi tatárok, akik egészen a német megszállásig túlnyomó többségben éltek ott.
A háború idején felszabadítókként fogadták a Wermachtot.Sokan a helyi németajkúakkal együtt csatlakoztak a sereghez.
Ennek folyományaként vagonokban szállították őket számolatlanul az Ural környékére. Nekem, a hadseregben dolgozva, egy csinos fekete hajú - orosznak ismert - kolléganő mondta el, amikor megkérdezte, miért kerülöm a többi orosz nővelegykalap alá véve. (Volt belőlük jópár, ott képzett tisztjelöltjeink feleségeként érkezettek... És havonta kötelezően mentek a Semmelweiss utcai Szovjet Kultúra házába: a hallottakról beszámolni.)
Indulatos hölgy volt, aki nem tett lakatot a szájára. Mégsem bántották, mert parancsnokaink úgy hitték:provokátor.
Én egy terepgyakorlat alkalmával, amikor együtt kerestük a tájékozódási pontokat, német- magyar katonasírokra bukkanva a közeli patakból hozott vízzel tisztelegtem az elesettek előtt. Ekkor láttam a fiatalasszonyt először mosolyogni.
Megnyílt előttem, és feltárta származását, Hazánkba kerülésének körülményeit. Ezután én is nyíltabban beszéltem előtte. Soha semmi terhelőt nem hallottam vissza
.-Én nem orosz vagyok, hanem Krimi tatár. Rokonaim kitelepítésben haltak meg. Engem átnevelő táborban tartottak. Diplomás emberként se oda mentem, ahová akartam, hanem oda, ahová engedtek.Férjhez menésem után nehezen jöhettem párommal át a "Szojuz" határán! - mondta valódi méregbe gurulva.