Az emberi aljasság határtalan.
Sokszor elgondolkodom mi késztet arra –magukat embereknek való- egyedeket, hogy mások bajából merítsenek erőt maguknak. Aljas szándékuk arra készteti őket, hogy beférkőzzenek olyan közegekbe, hol összetartás, szeretet és béke uralkodik. Gyűjtőszenvedélyüket ott élik ki, no, nem a lélek fejlődéséhez szükséges jót és szépet keresik, hanem a másik, és mások lejáratásához szükséges anyagot, legyen az életkép, szóhasználat, valós, vagy vélt információ. Amint megszereznek belőle valamit összedörzsölik tenyerüket és aljas tervükbe beleszövik. Ők sohasem pihennek, mindig tettre készek, minden pillanatban, mindenhol jelen vannak, a legnagyobb aljasságra állandóan készen állnak. Névtelenek, arctalanok, anonim adattalan senkik. Betegek. Nem ismerik az alázatos munka árán megszerzett sikert, a kudarcot viszont nehezen viselik, intrikák, ezért mindenhol mellőzöttek, hiszen bajkeverőkre sehol nincs szükség. A tisztelet idegen tőlük, saját magukat sem szeretik, sőt megkockáztatom lehet, hogy éppen úgy utálják, mint az irigyelt harmóniában élő sikeres embertársaikat.
Általában Őket utánozzák, szóhasználataikat, mondataikat, - sokszor még a nevüket is át veszik mindazoknak, akikhez szeretnének hasonlítani, ugyanakkor őket utálják legjobban, mert tudják soha nem lennének képesek olyan teljesítményre, cselekedetre, amire a másik. Ezért születhetett meg az az igaz mondás, hogy "ha sok az irigyed, valamit nagyon jól csinálsz". Amint parányi rést találnak a kiszemelt áldozatukon, azonnal lecsapnak rájuk, vágnak, szúrnak, zúznak és sebeket sóznak. Primitívek. Miért írom ezt róluk, ha nem ismerem őket? Azért, mert azt az energiát, mit áldozatuk/áldozataik megfigyelésére, adataik-, szokásaik-, mondataik utánzására, vagy sokszor használt szavaik begyűjtésére fordítanak, saját szellemi és lelki fejlődésükre alkalmaznák, frusztrációjuktól való elszakadására használnák, talán egyszer a gazemberből, emberré válhatnának.
Zárószóként az én/mi spionjainkhoz szólok!
Tudom, hogy itt vagy naponta többször, és figyelsz így hamarosan olvasod e sorokat. Most jól figyelj! Neked és a hozzád hasonló szellemi senkiknek, spicliknek, nincs erkölcsi alapjuk, a „hálásan köszönöm” általam gyakran használt "szóhasználat" átvenni, leírni. Te egy gyenge láncszem vagy, homok a gépezetben.
Ti azt soha nem tudjátok meg mit jelent valójában a hála, az alázatra és bizalomra épült szeretet, ezért gyakorolni is képtelenek lennétek elkorcsosult lélekkel ez nem megy, mert a szellemi toprongyot nem lehet foltozni.
Ajánlom keressél/keresettek fel egy pszichológust, pszichiátert és kezeltessétek magatokat, amíg nem késő, mert a közveszélyesből igen hamar önveszélyessé válik az ilyen egyén megfelelő terápia nélkül!
Lélek Sándorné 2014. augusztus 10.
Egy másik igaz történet:
//ekpafat-kistarogato.gportal.hu/gindex.php?pg=34333138&pageno=1&postid=842199
Kapkodom a fejemet, nem tűnt fel itt semmi nekem. De a gonoszokat "elvteleneket" én is tapasztalom más oldalaimon is. Úgy látszik, így kell élnünk, be kell kalkulálni eleve.