EGY AUGUSZTUSI ESTE A SZABADSÁG TÉREN - GONDOLATOKKAL, ÉLMÉNYEKKEL...1.

A Katolikus Tábori Püspökség és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség meghívásának eleget téve részt vettünk a Szabadság tér 3. sz. alatt egy meghitt kis udvarban, bensőséges rendezvényen: Szentmise felajánlás a közel-keleti békéért (utána előadás és beszélgetés a közel-keleti helyzetről).

Kótai Róbert főhadnagy, tábori lelkész prédikációjában elmondta, hogy nemrégen részt vettek az első világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából szervezett zarándoklaton (Isonzo, Doberdo és környéke).

A képeken látható tábori oltár (egy katonaládából kialakítva) mozgó "kápolnaként" végigkísérte Őket útjukon, a harcok helyszínén misét celebráltak az elhunytak emlékére. Felolvasták egy háborút túlélt katona megemlékezését, melyből idézett néhány gondolatot, döbbenetes volt.

Ha valaki ismeri Somogyvári Gyula műveit, hasonló leírásokkal találkozhat (nekem rögtön egy felejthetetlen olvasmányom jutott eszembe: "Virágzik a mandula")
Ide kell hoznom néhány sort az író bemutatására, enélkül nehezen érthető, hogy miért hatott rám ennyire ez a szép "tábori" mise.

Vitéz Somogyváry Gyula, 1929-ig Freissberger Gyula (írói nevén Gyula diák) (Füles, 1895. április 21. – Budapest mellett, 1953. február 12.) író, újságíró, országgyűlési képviselő.

Az első világháború alatt 3 évet szolgált az orosz, román és olasz fronton. A háború végén tartalékos főhadnagy volt, 1918-ban betegség miatt tért haza. Ez követően részt vett az ellenforradalmi szervezkedésben Dormándy Géza és Lemberkovics István oldalán. Ebben az időben irredenta versei jelentek meg. Érdemeiért 1929-ben Horthy Miklós vitézzé avatta.

Az 1920-as évek elején Gyula diák néven verseket, később történelmi és világháborús regényeket, színműveket írt, némi németellenes éllel.(.....)
Náciellenes megnyilvánulásai miatt két nappal Magyarország német megszállása után, 1944. március 21-én a németek letartóztatták és a mauthauseni koncentrációs táborba vitték. 1945-ben hazatért, de a kommunista rendszer nem vette tudomásul érdemeit, humanista szellemiségét. Nyugdíját a Magyar Rádiótól megvonták, személyét teljesen elszigetelték, a rádió igazoló bizottsága eltiltotta minden publikációs lehetőségtől. Időközben leányát koholt vádak alapján tíz esztendeig tartó Gulag-rabságra ítélték, fiát hadifogolyként a Szovjetunióban tartották.

1950-ben budai lakásán az ÁVO lefogta és Kistarcsára internálta. A kistarcsai táborból a fővárosba szállítás közben szívroham következtében halt meg 1953-ban.

...és itt az összekötő láncszem a Szabadság téri Emlékművel, melyről egy külön posztban teszek fel fényképeket.