KISS ERNŐ

Elmúlt az idei Anna bál. Mondhatnánk ezen is túl vagyunk. Sajnos idén is beneveztek asszonyok is, akiknek egészen biztos nem ez a bál volt az első bálon való részvételük.

Most is hangsúlyozom, hogy – és ezt figyelmébe ajánlom, a szervezőknek- vissza kellene térni az eredeti gondolathoz, és a fiatal első bálozó leányoknak kellene meghagyni az ünnepet, az első estélyi ruha örömét, az első bál emlékét. Aki erről valami miatt lekésett, az gyönyörködjön a fiatalokban, vagy várja meg, amíg a saját leánya felserdül, és viheti majdan az Anna bálra.

Talán nem árt, ha megjegyzem, érdemes lenne, ha a rendezők gondolnának az édesapákra is, és velük vezettetnék fel a debutáló lányokat.

Valójában azonban nem erről akarok írni, hanem Kiss Ernőről, az aradi vértanúról, aki az egykori Anna bálon ismerte meg a későbbi feleségét. Kiss Ernő igen gazdag ember volt, feltehetőleg kórházban, orvosokra bízta a szülés levezetését, és könnyen lehet, hogy a  fiatal anya a gyermekágyi láznak esett áldozatul.

 Kiss Ernő hatalmas birtokkal rendelkezett Délvidéken.

Hajnau 3OO,OOO  koronával tartozott neki....

Ez akkoriban akkora összeg volt, hogy egy vagyonnal felért. Élek a gyanúperrel, hogy a halálos ítéletekhez ez a kevésbé ismert tény is hozzájárult.

Kiss Ernő íróasztala ma a Nemzeti Múzeumban van, Becséről került oda.

Dudás Ferenc faszobrász akadt rá, és mint hagyatékot küldte át Magyarországra.

Feri bácsi majdnem száz évet élt, rendszeresen látogattuk. Apja bognár volt Becsén, a város szélén volt a műhelye, átellenben a szerb kováccsal. Egyszer megkérdeztem: Feri bácsi, maga egy élő történelem, hogy éltek akkoriban egymás mellett a szerbekkel?

Az úgy volt, hogy a mi magyar zászlónkat a szerb kovács őrizte, az Ő szerb zászlóját meg mi. Ez volt a legnagyobb bizalom, és tiszteletadás megtestesítője. És mi történt 1919 után?

Az első szomszédunk kifelé egy magyar család volt, az övéké meg egy szerb család. Amikor elcsatoltak bennünket, a szerb szomszéd átment a magyarhoz.

Illendően bevezették a tisztaszobába, ott leültek az asztalhoz, szokás szerint borral kínálták. A fiúk a kor szokása szerint nem ültek az asztalhoz, hanem álltak az családfők mögött.

A szerb elkezdte mondani a jövésének az okát.

-Nézze szomszéd, mi mindig jó szomszédok voltunk, maguk sokat segítettek nekünk, vetőmagban, és eszközök szíves kölcsönadásával. Most más világ lett. Hogy nehogy megkínozzák, amit én nem hagyhatok, hogy megelőzzem, én magát most lelövöm.

Erre a fiúk leütötték, és a trágyadomb alá elásták...

Engem édesapám Szegedre küldött fafaragást tanulni. Látva a királyi Jugoszlávia nemzetelnyomó politikáját, kivándoroltam Kanadába. A newfunlandi trónszéket faragtam. Mutatja a fényképet..

Régiség üzletet nyitottam, főleg Angliából importáltam a bútorokat. A vevőim között miniszterek, és állami hivatalnokok... amikor Magyarország belépett a háborúba senki nem nyitotta ki többet az üzletünk ajtóját. Tíz évig farmeroskodtunk. A fiam architekt lett, Ő tervezte az Ontario Place-n működő gömb mozit, a három dimenziósat.

Sajnos a bátyámnak szomorú vége lett. Ki akartuk hozatni a második háború alatt, de ellenséges országból Kanada nem engedte a bevándorlást. Szegedre menekült, mert tizenkettőjüket halálra ítéltette a hatalom. A bíró évfolyamtársuk volt, kihirdette a halálos ítéleteket, és ott főbe lőtte magát. A bátyám barátaival ment egy focimérkőzésre, megállt, hogy megkösse a cipőfőzőjét. Egy autóba berántották, visszavitték Becsére, és kivégezték.

Nem  furcsa, hogy az Anna bálból Aradon keresztül a a trianoni tragédián keresztül a napjainkig, egészen Kanadáig vezet az út?!!

Bocsánat, ha elkalandoztam, de talán lehet ebből is tanulságot levonni.

Vinczer S . Péter