A FOCI

Állítólag Magyarországon minden foci drukker foci szakértő. Gyerekkoromban én is drukker voltam, a nyári szünetben Magyarkanizsán. Csak addig volt a lábamon cipő, még a templomban a misén elhangzott a menjetek békével, Szaladtunk haza, ebéd után meg szaladtunk le a pályára, egyetlen kisgatya képezte a ruházatunkat. Sietve foglaltuk el a “páholyunkat” a pálya körüli valamelyik fán, ahonnan mindenféle bírónak kijáró titulákat lehetett kiabálni. Akkorjában a csapatok amatőrök voltak, mindenki dolgozott, és kedvtelésből a foci iránti szeretetből rúgták a bőrt.  Minden játékos kanizsai születésű volt, olyanok, akik kitűntek a többi közül. Vasárnap dél után voltak a mérkőzések, hétköznap egy-két tréning. Egy zentai zenész telepedett le nálunk, az Egér, akire gyanakodva tekintettünk, mert ugye ő nem kanizsai volt. Nekünk kellett megmutatni kik vagyunk. Hasonlóan mások is. A szabadkai Spartakban is a játékosok, szabadkaiak voltak, és minden csapat a helyi legényeiből állította ki a játékosait. Minden város a saját terméséből!

A nézők között ott voltak az imádottak, akik előtt mindent illett megtenni a győzelem érdekében! Nem fizetésért rúgták a focit, hanem becsületből, a város becsületéért! Veszekedés akkoriban nem volt. Ha győztünk, akkor, mint a maratoni futó, szaladtunk hazáig kiabálva, hogy GYŐZTÜNK!!! Ha meg kikaptunk, akkor csendben kullogtunk hazafelé, ráakadva néhány felnőttre, akik látták a bíró “igazságtalan” ítéleteit. Erre hivatkozva aztán mi is megbeszéltük az igazságtalanságokat….Tehát, nem hiába kiabáltuk, hogy pápaszemet a bírónak!! No de nézzük csak meg, hogy a nagy csapatoknál mi volt a helyzet? Ott is a város “termékeiből” állt össze a csapat?

Jugoszláviában a belgrádi Partizán volt a legjobb, de nem csoda, mert akkoriban az amatőr sportolók általában valamilyen mundért viseltek, ott kaptak fizetést, és ingyen sportoltak…A Patrizán és a Crvena Zvezda játékosaiból tevődött ki a Jugoszláv válogatott.Ha jól tudom hasonló volt a Honvéd is, az Aranycsapat is egy klubból való volt. Ha ez így van, akkor megkaptuk a felelet egy részét, hogy miért volt a Puskás csapata sikeres? Mert mindig együtt játszottak, ismerték egymást, barátok voltak, olvasták egymás gondolatát. Nem kellett őket egy nemzetközi mérkőzésre összehalászni innen-onnan, és edző táborba küldeni, hogy némileg megismerjék egymást.

A pilótáknak ellensége vagyok, nem is nézem a mérkőzéseket, mert semmi köze az egészséges sporthoz.Ha egy város csapata attól függ, hogy mennyi a pénze, és milyen játékost tud megvenni, akkor az már üzlet, és távol esik a sport szellemiségétől.Talán ez is oka annak, hogy a nézőterek nincsenek megtelve, mert az igazi hajtóerő hiányzik a csapatokból, és szurkolókból is. Nem képviseli a városát a klub, ha tele van pilótákkal.

Hasonlóan az edzők. Magyarul sem tudnak, akkor hogy tanítanak? Remélem, hogy a Puskás akadémia kitermeli a majdani Arany csapatot. Ha a sportoló a városát képviseli, az, az igazi motor, a hajtóerő.Ha ilyen csapatok alakulnak, akkor lesz közönség is a lelátókon. Nem vagyok szakember, csak egy régi szurkoló, akinek könny szökik a szemébe, a győztes magyar sportoló tiszteletére felhangzó Himnusz hallatán.

Gratulálok a győri kézilabdás lányok győzelméhez, akkor is, ha pilóta is volt köztük.

Vinczer S. Péter