A hegyről lefelé2014.04.12. 18:08
Áldást, békességet.
Reményik Sándor
Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
Sírtunk, átkozódtunk.Hosszú évekig, mert a rendszerváltás nem hogy kegyelmet nem hozott, de üldözöttek lettünk, kiszolgáltatott senkik hazánkban. Most a kegyelem ideje jön. Kell, hogy jöjjön. A megbékélés időszakának kell jönnie. Mert nincs más út a megtisztulásra, mint a kegyelem el, és befogadása. A sok mocsok, és szenny, ami már-már elborított bennünket, lefolyik ott, ahol kell: a csatornán. S marad helyette a tiszta, szép, üres tér, ahová nekünk, a magyar nemzetnek kell felépíteni egy élhető országot, hazát.
Nagy Imre újra temetésének napján, a koporsójánál őrt állva tiszta szívvel, őszinte hittel bíztam. Akkor, azon a napon ott lobogott körülöttünk egy lánglelkű ifjú ember, akiről akkor még nem tudtuk, hogy egyszer európai hírű, és elismert politikus lesz. A bőség zavarának, tanulatlanságunknak köszönhetően a csinovnyikok árulásának időszaka jött, sötét, szenvedéssel, megalázottsággal teli évek.
Ma emlékezem. A narancsos ifjak első napjára a parlamentben: narancsokat gurítgattak az asztalokon, vidámak voltak, tele hittel, és reménnyel. Akkor mi, magyar választók, még csak reméltük, hogy lesznek valakik, akik elvisznek bennünket egy új világ kapujába, egy megújult, és szép magyar haza kapujába.
Sok víz lefolyt azóta a Tiszán, és sok-sok szenvedés, csalódás, és árulás után négy évvel ezelőtt bizalmat szavaztunk az akkori lánglelkű, okos gyerekeinknek, a narancsos csapatnak, s vezetőjüknek, a magyar szívű, és lelkű fiatalembernek: Orbán Viktornak.
Négy évvel ezelőtt a kétharmados többséggel felhatalmazást adtunk a FIDESZ KDNP kormánynak, hogy vegye kézbe sorsunkat. Felhatalmazásunkra, a miniszteri eskü folyamán elhangzott számomra egy oly régen várt mondat az ország házában, miniszterelnökünk szájából: ISTEN ENGEM ÚGY SEGÉLJEN!
Úgy segélte, Orbán Viktor, miniszter elnök úr!
Isten akaratából, Isten segedelmével, a mi akaratunkból most folytatjuk a megkezdett munkát, s Augiász istálójából szépen, rendre egy élhető, szép Magyarország épül, olyan, ami Isten akarata szerént való. Ahol jó élnünk, amire büszkék vagyunk.
Folytassuk hát a munkát, mert nem dőlhetünk hátra! Sok még a tennivalónk!
Isten áldása, és kegyelme kísérje hát munkánkat.
|
Ez gyönyörű volt kedves Kata, segítsen Téged is az Úr még ilyen szép írásokhoz, jó egészséghez, áldott, boldog Húsvéthoz...