A Háromszék 2013.december 9. száma felhasználásával.

http://www.3szek.ro/load/cikk/65967/kopjafat_allitottak_a_vitezi_rend_alapitojanak

Kopjafát állítottak a Vitézi Rend alapítójának

A református temetőben. A szerző felvétele

A Kárpát-medencei Vitézi Rend Felső-Háromszéki Székkapitánysága szombat délben a kézdivásárhelyi régi református temetőben nagyméretű kopjafát avatott a Vitézi Rend megalakulásának 93., illetve a rendalapító Horthy Miklós, Magyarország kormányzója kézdivásárhelyi látogatásának 73. évfordulója alkalmából. A szűk körű ünnepségen a rend tagjai és a meghívottak mellett ifj. Hegedűs Lóránt, a budapesti Hazatérés Temploma lelkipásztora, vitéz Illyés Zsolt, a Vitézi Rend fő széktartó törzskapitánya, valamint vitéz Vad László, a Vitézi Rend főkapitány-helyettese is jelen volt. A több mint négyméteres emlékjelt István Sándor fafaragó, vitézjelölt készítette cserefából, a kormányzó domborműve pedig Vetró András szobrász alkotása. A kopjafa-állításhoz szükséges pénzt a Vitézi Rend tagjainak közadakozásából teremtették elő.
 

A ceremónia a vitézi hiszekeggyel kezdődött:  Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igaz­ságban, hiszek Magyar­ország feltámadásában. Ámen.
Elsőként vitéz lovag Pásztori Tibor Endre, a Vitézi Rend erdélyi országos törzskapitánya szólt az egybegyűltekhez, méltatta a nem mindennapi eseményt. Őt követően vitéz Illyés Zsolt mondta el, hogy Székelyföldre, Három­székre mindig nagy szeretettel jön, sokszor és örömmel tette meg e hosszú és fárasztó utat, hiszen dédszülei és azok szülei Kézdiszentléleken éltek és haltak. Elmondta: Magyaror­szágnak három kormányzója volt, az első Hunyadi János, a második Kossuth Lajos, a harmadik pedig vitéz nagybányai Horthy Miklós, akit a történelem sajnálatos módon nem úgy kezel, mint ahogy azt megérdemelné. Horthy vérzivataros első világháború, majd tanácsköztársaságnak nevezett vörös terror és Tria­non után vette át az ország vezetését 1920-tól 1944-ig. Egy általa örökölt romországból virágzó országot teremtett – hangsúlyozta a szónok, aki rövid beszédét Isten áldja a kormányzó emlékét szavakkal zárta.
Az emlékjelt vitéz Illyés Zsolt és vitéz Lukács Jenő Benedek kézdiszéki székkapitány leplezte le. A kopjafát György Levente, a Boldog Özséb-plébániatemplom segédlelkésze és Szent­györgyi Zsombor református lelkipásztor szentelte és áldotta meg.
Ifj. Hegedűs Lóránt beszédében a kormányzó kenderesi újratemetésétől indulva el az alig egy hónappal ezelőtti szoborállítási botrányról beszélt, amikor az általa vezetett templomban felavattak egy, a kormányzót ábrázoló bronz mellszobrot, s ezzel hihetetlen hisztéria és rágalomáradat vette kezdetét, vasárnapi gyülekezetet zavart meg egy „szélsőséges, kommunizmusban gyökerező csürhe”, melyet sajnálatos módon saját egyházának vezetői is védelmükbe vettek, és a lelkészt és gyülekezetét vonták eljárás alá. „Mi hitvalló hősként emlékezünk Horthy Miklósra. Miért nem szabad őt erkölcsi és történelmi értelemben rehabilitálni?” – tette fel a kérdést, és választ is adott rá a lelkipásztor: „Mert akkor kiderülne, hogy a magyar nem egy bűnös nemzet.” Horthyra még a szövetséges hatalmak sem tekintettek háborús bűnösként, még azt sem engedték, hogy gyanúsítottá tegyék, hiszen ő volt az, aki Koszorús vezérezredes hívásával az esz­tergomi páncélosokkal megvédette a budapesti gettót, a budapesti zsidóságot, életmentő cselekedeteket hajtva végre. Micsoda dicső, történelmi pillanat volt az, amikor a kormányzó Kézdivá­sár­helyre is ellátogatott – hangsúlyozta többek között ifj. Hegedűs Lóránt.
Vitéz dr. Szőcs Géza Mihály ny. egyetemi tanár a Vitézi Rend Felső-Három­széki Szék­ka­pitánysága nevében köszöntötte az ünneplőket, és köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak az emlékjelállításhoz. Vitéz Szécsi Mátyás Pál törzskapitány ifj. Fazekas László Ha­zám című versét szavalta el, majd Pásztori Tibor Endre országos törzskapitány érdem- és díszokleveleket, illetve kitüntetéseket adott át és léptetett elő vitézi hadnaggyá négy vitézt. A több mint egyórás ünnepség a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével, illetve koszorúzással ért véget.

Szerző: Lochom István

Továbbította Pásztori Tibor Endre