BUMERÁNG

Veszélyes alkalmatosság ez, mert aki nem jól céloz vele és célt téveszt, könnyen fejbe kólinthatja az ügyetlent.

Tőkés László az elmúlt napokban a főhírek között szerepelt. Gondolom, mindenki tudja, hogy döntő szerepe volt a Ceasusescu rendszerét megdöntő forradalom kirobbanásában.  Az egykori temesvári református gyülekezet lelkésze élete kockáztatásával érte el, hogy elindult egy megállíthatatlan folyamat, mely a diktátor halálával, és a securitáté felszámolásával végződött. Akkor jó volt magyarnak lenni, és sajnos rövid ideig nem számított, hogy ki a román, ki a magyar, sőt szerettek bennünket a románok. Azonban, a securitate névleges felszámolásával az állomány, és a haszonélvezők nem tűntek el. Azóta is fűti őket a bosszúvágy, hogy visszavágjanak a teljhatalmuk elvesztéséért Tőkés Lászlónak.

Ahogy az idő múlott, kezdtek a románok szégyenkezni, hogy egy magyarnak kellett kitartóan bátornak lenni, fellobbantani a szabadság a forradalom lángját, és megbuktatni a zsarnoki diktatúrát. Voltak azért bölcsebbek, akik felterjesztésére Tőkés László a legmagasabb állami kitüntetésben részesült, megkapta Románia Csillaga kitüntetést.

Mondanom sem kell, hogy a kitüntetetteket és más román gyűlölködőket zavar ez a helyzet, és keresték a kákán a csomót, aminek alapján állíthatják, hogy Tőkés László nem méltó a kitüntetésre.

Hogy valamiféle jogi keret látszatát biztosítsanak, felállítottak egy 11 tagból álló becsületbíróságot.

Ám úgy látszik, hogy nem ismerik a bibliából azt a jelenetet, amikor a hűtlen asszony megkövezésére gyűltek össze a vádlók. Tőkés László  is mondhatta volna, ha szóhoz engedik, hogy: az dobja rám az első követ, akinek a lelke tiszta!

Jó volt tegnap a szimatom, amikor a VMDP Hírlevelére Ágoston Andrásnak azt írtam, hogy érdemes lenne megvizsgálni az összes kitüntetettet, hogy ki mikor, és miért kapta a kitüntetést. És íme, a mai Hírlevélben már arról olvashattam, hogy a Becsületbírák között ott díszeleg például Constantin Degeratu volt vezérkari főnök, aki a kolozsvári sortüzek egyik közvetett felelőse, és „egyenruhájához kolozsvári fiatalok vére tapad”, állítja Stefan Ciocan, és Victor Lungu  „A hóhér visszavonhatja az áldozat kitüntetését”című Tőkést védelmező blogbejegyzésben.

Az már apróbb hibának számít, hogy a bírák között olyanok is vannak, akik maguk is vádlók. Könnyen lehet, hogy lesz, aki indítványozni fogja, hogy az összes Románia Csillaga kitüntetést viselőket ellenőrizzék le, mert bizony van köztük talán nem egy, aki a Ceasuesescu diktatúra kiszolgálójaként kapta a kitüntetést. A megtisztulási folyamathoz ez is hozzá tartozna. Ezzel valóban világossá válhatna, hogy ki méltó, és ki nem méltó a kitüntetés megtartására, és kiket kellene a társaságból kizárni. A csillagosoknak azt üzenem, hogy akinek vaj van a fején, az ne menjen a napra!

Minden esetre, van ennek a kirakathajszának egy hasznos hozadéka: magukat minősítették a románok, rávilágítottak a valóságos énjükre, és az EU politikusai előtt világossá vált, hogy milyen egyenlőségi jogokat biztosítanak a magyarságnak Romániában.

Erről jut eszembe egy történet, sok évvel ezelőtt a Kozma atya egy ENSZ diplomatahölgyet vitt át Romániába, aki Magyarországon számára hihetetlen dolgokat hallott az emberi jogokkal kapcsolatban, Romániában. Személyesen akart meggyőződni, be is jelentették az érkezését. A határra érkezve a japán hölgy gyanússá vált, meg se nézték az útlevelét, egyenesen betessékelték motozásra.  Szépen levetkőztették, átnézték a ruháját, mintha bolhát kerestek volna benne, őt magát, meg meztelenül, kívül belül tüzetesen átvizsgálták. Telt múlt az idő, végre az egyik őrnek mondta az Atya, hogy ideje lenne telefonálni  XY-nak, hogy az ENSZ diplomata megérkezett a határra. A pasas nem tudta, hogy köpjön vagy nyeljen, végül ráripakodott a Kozma atyára:

- Miért nem mondta ezt mindjárt?!!!

- Én próbáltam, de nem hagytak szóhoz jutni!

Kisvártatva nagy szirénázás közepette megérkezett a fogadó küldöttség, és villogós felvezetőkkel folytathatták az utat.

Vinczer S. Péter