Wass akarattal: Tárogató Hangján Antológia 2010 (átdolgozott részlet)

Szélsebesen rohant az idő, a zserbós doboz tartalma egyre fogyatkozott. Szőtték a beszélgetés fonalát, a szellem rokkáján. Az idős hölgy a lélekről, annak burkáról, a fizikai testről beszélt.

Éva nagyon sajnálta, hogy ez ideig a találkozásuk a napi ügyekre korlátozódtak, és csak családi ünnepeken jöttek össze. Ezek is az óta váltak rendszeressé, mióta mindketten özvegyek. A szeretet lángja nagyot lobbant, ahogyan a bölcs öregasszony tiszta tekintetével találkozott.

Útja a következő állomása az agglegény Miklóshoz vezetett.  Nem érte el telefonon, gondolta felugrik hozzá, hátha otthon találja. Bejelentkezés nélkül sehova nem szeret betoppanni, tiszteletlenségnek tartja, most mégis megszegte az önmagának felállított szabályt, hiszen pont útba esett a férfi lakása. Az öreg házhoz érkezve örömmel tapasztalta, jól döntött, ég a villany a szobában, tehát itt is sikerül letenni a magával cipelt terhet. Miklós csendes ember, soha nem volt konfliktusa senkivel a családban, talán ő is beáll a sorba.

A körfolyosón megállt az ajtó előtt, vett egy mély lélegzetet, majd csengetett. A rokon kicsit váratott magára, mire ajtót nyitott. Zavarát képtelen volt leplezni, könyörgőn nézett rá, miközben esedezett, haragudjon, nem tudja fogadni, vendége van. Éva elszégyellte magát, kérte, látogassa meg másnap, mert beszélniük kell. A nyitott ajtón át megpillantott egy fiatal lányt, aki egy pillanatra megjelent a szobaajtóban. Úgy huszonévesnek taksálta. Elmosolyogta magát, és elköszönt.

Alig lépett be az ajtón, csengett a vonalas telefonja. Miklós hívta. Az asszony nem engedte, hogy magyarázkodjon, gyorsan leszögezte, ha komoly a kapcsolata, mind a kettőjüket szeretettel várja szentestén, de addig feltétlenül beszélniük kell. Másnapra beszéltek meg a randevút.

Szorongása megszűnt, kellemes fáradtság nehezítette el a végtagjait, türelmetlenül várta, hogy elmesélje barátnőjének a nap eseményeit.

Nem sokat váratott magára a pillanat, a barátnő rendkívül megörült a sikeres családlátogatások eredményeinek. Amint az agglegényhez értek, eszükbe jutott, megkérhetnék arra, hogy segítsen az ünnepi készülődésben, mire hazaérnek Balázsék.

A rokon pontosan érkezett, mint mindig. Fülig pirult, mint egy szerelmes kisdiák, ahogy a lányról kezdett mesélni. Az egyetemen ismerte meg, évekig a hallgatója volt, mindig megkülönböztetett figyelmet szentelt az előadásainak, soha nem hiányzott, állandóan ott ült az első sorban. Szorgalmas diáknak tartotta. A diploma átadásig semmire nem gondolt. Azon az estén észrevette a lány könnyben lábadt szemmel kíséri a mozdulatait.

Megkérdezte segíthet-e valamiben. A lány mélyen a szemébe nézett, és így szólt:

 - Igen, maradjon velem!

Nem értette, pontosan mit takarnak e szavak, mégis benyúlt a zakója zsebébe, és átadta a telefonszámmal ellátott névjegyét. Aznap este megszólalt a telefon, s Anikó hangja csendült a vonal túlsó végén. Zaklatottan, de ellenkezést nem tűrő hangon kérte, ha ideje engedi, vacsorázzanak együtt. Meglepte a kérés, nem szokott ahhoz, hogy őt hívják randevúra, mégis igent mondott. Sokáig tiltakozott az eget rengető érzések ellen, egyszerűen magával ragadta az észérveket elégető, mindent megsemmisítő lángolás. Azóta együtt vannak. Az egyik szekrényt már Anikó ruháit foglalja el. Jól érzi magát a lánnyal, bár szer felett fél a jövőtől, a köztük lévő 24 évtől. Saját magát avval vigasztalja, mindegy meddig tart, addig legalább megélheti a csodát, amire évtizedeket kellett várnia. Lenyűgözi a szerelem, de tisztában vele, ilyen nagy korkülönbség nem hozhat hosszú boldogságot.

Amint ezt kimondta, Éva átvette a beszélgetés fonalát. Vigasztalta unokatestvérét, aki döbbenten hallgatta az asszony vallomását.

 - Balázs Ausztriába érkezésekor, Ingriddel találkozott először, aki a kutatólabort

vezette. Az asszony akkor volt negyvenéves. Jól ápolt, szép arcú, és rendkívül intelligens, akitől sokat lehetett tanulni, mindent úgy tudott elmagyarázni, hogy azonnal meg lehetett érteni. Egyedül élt. Tanított a bécsi egyetemen, tömérdek munkája akadt. Két éve dolgoztak együtt, amikor Balázs balesetet szenvedett, eltört a bokája. A főnökasszony magához vette, ellátta és ápolta a fiút. Ebben az időben rengeteget beszélgettek, nevettek, egyre többször tapasztalták, hogy azonosan látják, és gondolják a világ dolgait.

Egy napon közel kerültek egymáshoz. Balázs végleg Ingridhez költözött, azóta együtt vannak, mindketten állítják, imádják egymást.

Pár éve vették észre, hogy valami nincs rendben, az asszony járása bizonytalanná vált, imbolyogni kezdett, szélesek lettek a léptei, nem sokkal később a bútorokba kapaszkodva tudott csak járni. Kivizsgálták. Szklerózis Multiplex, a rettegett kór támadta meg. Az idegvégződéseket védő zselészerű anyag eltűnése okozza a betegséget, meggyógyítani nem lehet, csak késleltetni az állapot előrehaladását. Hamarosan munkaképtelen lett, egy éve kerekesszékbe került. Kérte párját, hagyja el, és élje az életét, fiatal, az ő feladata a családalapítás. Balázs nem hallotta meg ezeket az intelmeket. Igazi társra, szellemi partnerre, barátra talált, az élete csak mellette lehette teljes. A kezelőorvos nem régen, mondta el, hogy az asszony állapotában rohamos rosszabbodás várható. Ekkor határozták el, hogy ezután mindenhova együtt mennek. Most hazakészülnek az ünnepekre.

Miklós megfogta unokatestvére kezét, szájához emelte, és megcsókolta, a tisztelet jeleként.

Az asszony megkérte a férfit, hogy a küszöböknél készítsen rámpát, hogy fia barátnője könnyebben tudjon közlekedni.  Előkerült a colostok, papír és ceruza, mérni, rajzolni kezdett, megígérte, mire megérkeznek, addigra elkészül a rámpa.

Késő este volt, amikor Miklós hazament. Az asszony az órára nézett, rögtön kilenc óra, állapította meg elégedetten. Bekapcsolta a televíziót, hogy megnézze a híradót. Kényelmesen elnyúlt a füles fotelben, nyújtózkodott egyet, és elégedetten végiggondolta a nap eseményeit.

Napok óta kereste az alkalmat, hogy meghívja Tündét, töltse velük a karácsonyt. Érezte ez a barátság soha nem fog elmúlni, mindig számíthatnak egymásra. Ritka ajándéka a sorsnak, az emberek ilyen találkozása. Nem nagyon tudott figyelni a hírekre, de nem bánta, tele volt a szíve szerető várakozással. Végtagjai ellazultak, pillái elnehezültek.