Hát, mitagadás, felnőtt fejjel angol dolgozatokon bizony puskáztam. Képtelen voltam az idegen szöveget bebiflázni, úgy hogy semmit nem értek belőle. Érdekes, azért a szövegek nagy része megragadt a fejemben, mert csak néha kellett a "mini" puskámra ránézni dolgozat közben.

Jó volt feleleveníteni ezt a nem is olyan rég "múltat". Köszönöm a kedves írásodat Kata!

Olyan mélyen belém nevelték a nagyszüleim, a szüleim a tizparancsolatot, hogy nem mertem  puskázni. Rosszul tanulni még annyira sem. Nem volt divat nálunk a verés. Szidás, olykor egy fejcsóválás, de az felért egy veréssel. Fiam miatt akkor nagyon szégyelltem magam. A mai eszemmel már kacagok. rajta. 

Kedves Kata! Igazi jó fej a fiad Janád,és az igazgatónő is aranyos volt ahogy megfogalmazta a puskázást.Mindenki megpróbálja egyszer van ,hogy sikerül van ,hogy nem én a fa vonalzót használtam egy két szó erejéig és jól jött.

Aki azt mondja, hogy "én aztán sohasem...", az nagyobb bűnt is elkövetett már!

Évekig tanítottam munkám mellett.

Zárthelyi dolgozat írás közben nagyon ritkán fordult elő, hogy ne láttam volna meg a puskázást.

Viszonylag kis létszámú osztályokban tanultak növendékeim. Többnyire felnőttek.

Ők életveszélyes munkahelyekről jöttek, napi műszakjuk után képesítést szerezni, én felálltam a tervező asztaltól, táblától, eljöttem a véget nem érő tárgyalásokról: őket tanítani. Ők hálózati villanyszerelők mellett voltak betanított munkások. Esetenként azt a hálózatot építették meg, amit én terveztem, vagy hagytam jóvá...

Tudtam mi az idegi-fizikai fáradtság, és tisztában voltam vele, hogy ők is tudják.

Volt, hogy szóltam a "csalásért", volt hogy ravaszabbul jártam el.

Hagytam, hogy beadják a macska kaparásukat.

Azután következő héten, személyre szabott feladatként feladtam házi feladatként.

Az volt a meglepetés (?), hogy a házi feladat sikerült rosszabbul!

Persze fejükre olvastam!

Megírattam harmadjára is, ekkor már újra zárthelyiként!

Furcsa mód ekkor már mindegyikük megfelelő színvonalon írta meg.

A kiesett időt pedig gyorsított tempóval behozattam velük a vizsgákig.

A tanulmányi dő elején többnyire feszültek voltak velem szemben. Második, harmadik éves korukban pedig lehetett hallani, amint fölényeskednek a párhuzamos osztályba járókkal: "Ti azért jártok mögöttünk, mert nem XXXX tanítja nektek a szakmát!"

Miért voltam megértő? Mert olykor magam is puskáztam, igaz, én az engem nem érdeklő  tárgyk vizsgái során.

Szerintem legalább egyszer mindenki megtette már, sajnos én soha nem tudtam puskázni, de volt olyan osztálytársam aki nagyon profi volt.

Istenem, hát melyikünk nem volt hasonló esetben, mi a harisnyanágrágunkban kotoráztunk, mert a combunkra ragasztottuk a puskát. Nem sokszor puskáztam, inkább megtanultam, mint körmöltem. Drága katám, nagyon szeretem a Szeretet könyved.