A pofon olyan hirtelen jött, hogy fel sem tudtam ocsúdni. Mint aki nem normális, úgy nekem esett, hogy pillanat alatt a földön voltam, rúgott ahol ért, mikor a nagy mafla rendőr belefáradt a verésbe, abbahagyta, és morogva az irodájába ment fújtatva, mint egy kohó.
A helyiségben két fiatal rendőr, meg sem mertek szólalni, a titkárnő, vagy írnok, csak bámult a meglepetéstől. A nagy pufók, vette a kabátját, és elment. Akkor az egyik fiatal rendőr odajött, és megkérdezte mit tettem, hogy így ellátta a bajomat? Semmit, ma a semmiért is verés jár. A kis rendőr sejtette, és azt mondta, most már nyugodt lehetek, mert csak reggel jön szolgálatba. Késő délután bekanyarodott a rendőrség kis udvarába a leponyvázott teherautó, két katona ugrott le róla, és se szó se beszéd karon ragadtak, és elég meggyőzően a teherautó platójára parancsoltak. Ugyan, úgy ahogy jöttek, köszönés nélkül elrobogtunk, az adonyi rendőrség pincéje előtt állt meg. Ez az épület ma Adony patikája, a pince az utcára nyílott, volt egy kis előtere, ahol már vagy húszan álltak, köztük édesapám is. Megint hazudtak, mint mindig, ezek szerint apámat már rég elfogták, amikor azzal fenyegettek, ha nem jelentkezem őt is letartóztatják. Óvakodj, a komcsiktól ezt jegyezd meg.
Mindegyik honfitársamnak feldagadt kék zöld volt az arca, mint nekem.
A nap esemény nélkül telt, "egymás sebeit nyalogattuk" ám másnap, maga volt a pokol, délután két óra körül egyenként vittek fel bennünket a felső irodai részbe. Egy nagy helyiség, tán tárgyaló lehetett, a falnál egy pad, rajta ült négy-öt rendőr, előttük egy szék, a rendőrnek nevezett állat, gumibottal addig vert, ameddig talpon voltam, aztán hozták a következőt, édesapám sem úszta meg. Azt mondta a verőlegény, ha bevallom, hogy a plébánia pincéjébe kommunistákat végeztem ki, azonnal haza engednek. Ez nem normális, hogy vallhatnék be olyat, amit el sem követtem, ennek fele sem tréfa, üssön agyon, akkor tán van esélyem, de ha ilyen őrültséget bevallanék, az akasztófa. Ez így ment pár napig. A fájdalom már nem volt olyan kemény, mint a düh, és a gyűlölet. Mi egymás között ezt az eseményt mozinak hívtuk. Azért, mert minden nap két órakor a padon a négy-öt rendőr, akik nézték az eseményeket kuncogva szinte élvezték kegyetlenkedő társukat. Szabó hadnagynak hívták az átkozott gazembert
ez a rendőrségi akció kb két hétig tarthatott, utána át szállítottak bennünket az adonyi börtönbe. Ez már üdülő volt mindannyiunk számára, itt nem volt verés, és rendszeresen adtak enni.
A börtönben csak két vagy három napot töltöttünk, és megint megjelent a leponyvázott teherautó, ahova nem túl udvariasan fellicitáltak bennünket.
Tán egy jó félórát döcögtünk, valami földúton, semmit nem láttunk, mert korom sötét volt körülbelül éjfél lehetett.

Folyt. köv.