Szeretettel ajánlom  a szerző, Takács János Nagykanizsa díszpolgára Kócspuszta című könyvbemutatóját...

A Nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár harmadik emeleti nagy termében került sor a könyvbemutatóra. Az elhelyezett székek kevésnek bizonyultak. Örömmel láttam, hogy a terem egyik oldalán több egymást követő sorokban fiatalok foglaltak helyet. Olyan fiatalok, akik felelősnek érzik magukat a nemzet jövőjéért. Bizonyították mindezt avval, hogy személyesen akarták megismerni a szerzőt, és a hiteles történetet. Megható pillanatok következtek. A házi gazda, a könyvtár igazgatója megnyitója után, részletek hangzottak el, amit döbbent, néma csend követett. A szemek megteltek könnyel, amikor elhangzott a hodályok megtisztítása. A kevés eszköz híján, kezükkel takarították el a vastag trágyát, hogy a vagonokban eltöltött hosszú út után, motyójukat fejük alá téve, álomba hajthassák fejüket a szállásként kijelölt juhakolba...

A szerzőt érettségi után, fiatal fiúként a szüleivel deportálták Kócspusztára, ahol 40 hónapot töltöttek el embertelen körülmények között. A család  bűne csupán, egy bolt, és pár hold föld a zalai kis falucskában.Ennyi elég volt a kuláklistához...

http://www.8800.hu/kanizsaiak/takacs-janos-kocspuszta-egy-konyv-ele/

Fotók: Admin

***

Hallgatott a csend...

Hallgatott a csend, régi emlék képében vendég érkezett, bugyrát kibontotta. A csomagban  belvárosi utca, takaros, szép házzal, udvarán illatos olajfával, és egy kicsi lánnyal. A melléképületben laktak, a sajátjukból kiüldözték őket. Könnyek között tűrték, nem tehettek semmit, a törvény így rendelkezett.

Álmában a lányka a nagy szobában táncolt, plafonig érő karácsonyfa alatt, hol üveggömbön játszottak a fények, s az ágakon gyertyák égtek. Cserépkályha ontotta melegét, fahéj illatú alma sült a tetején.

Angyalok érkeztek a szívszorító hírrel, nehéz idők jönnek, a gonosz hatalma egyre durvul.

Átnevelő tábor várta, kinek padlását lesöpörték, és házára szemet vetett az áruló. Nincstelenné tették a dolgos parasztot. Kulák! - kiáltották, megvetették.
A kereskedőből burzsuj lett, újszülött gyermekét megbélyegezték. Munkás-Paraszt hatalmat építettek idegen megszállással, s tort ültek a megalázottak asztalánál...

Juhakol várta a kisemmizettet. A táborban kék paroliínnal vállukon, egyenruhában feszítettek az őrzők. Jártukban, keltűkben olvasták a táblát, „Ne csak őrizd, gyűlöld!” - szólt a parancs.
Trágya lett a nyoszolyájuk, kenyér alig akadt, de annál több szitok jutott a "néphatalom ellenségeinek".

Hortobágy ma is emlékszik a könnyes fohászra, és a néma jaj -ra.

Az emlék kapu bezárul, a csend felkiált az éjszakában.

-Soha ne feledjétek!

Lélek Sándorné Gizella Ekpafat

(saját emlék - lélek szilánk)