Manó

 

Manó, Manócska kisfiam beceneve volt, egészen hat éves koráig. Akkortól az ő kérésére. János, négyszemközt Janika lett. A fejlődését nagyban befolyásolta a betegsége, a félelmetes rák, az ezzel járó kezelések, és tortúrák. Értelmes, és okos kisfiú volt, úgy szívta magába a tudást, mint a szivacs a vizet, de hogy valójában mekkora tudással rendelkezett, nem tudtam felmérni, mert ha kérdeztem, sosem adott választ, hanem visszakérdezett.
Rengeteget énekelt, verselt, már egészen kicsi korától orgonálni tanult, az egyszer hallott zenét azonnal visszajátszotta, autodidakta módon. Hetente színházba jártunk, akkor még működött a legendás gyermekszínház, s az előadások végén rendszeresen szerét ejtettem, hogy a szereplők ruháját, kinézetét is megnézhesse, azaz letapogathassa. Tárlatokra, kiállításokra vittem, szóval minden lehetőséget megragadtam, hogy nagyra tárjam a világot
előtte.
Értelme napról napra fejlődött, de komoly fenntartásaim voltak : nem beszélgetett. Más volt, mint az átlag, nem igyekezett kapcsolatot teremteni a környezetével.
Ma már tudom, hogy a helyzeti bizonytalansága végett volt ez így, mert attól kezdve, hogy tudatosult benne a vakos, és látó világ közötti különbözőség, elkezdett beszélgetni, idegenekkel, és ismerősökkel egyaránt, és semmi gátlást nem fedeztem fel benne.
Jó kapcsolatteremtési készséggel rendelkezik, olykor nyersen szókimondó, bár már koránál , s állapotánál fogva árnyaltabban fogalmazza meg véleményét, mondanivalóját.
Vesszőparipám a szép magyar nyelv megtanítása, használata. De: a tudáshoz, az idegen eredetű kifejezések is hozzá tartoznak, így azokat is tanítottam, természetesen felhíva a figyelmét, hogy az idegen szavak használatát lehetőleg kerülje, ha lehet, mindig magyar szavakkal  fejezze ki mondanivalóját.
Talán négy éves lehetett, és megharagudott rám az ebéd végett, ugyanis kelkáposzta főzeléket készítettem. Kiment az ajtó elé, s hallom, nagyon morog. Utána settenkedtem, s a következőket hallom: Kritikán aluli ez az anyaterror, s nekem feltétlen abszolválnom kell, mert ez az anyadiktátor rabigába hajtotta a fejem, olyan szituációt teremt, ahol elnyomott vagyok, de
nem baj, mert egyszer forradalmat teszek, és az lesz a rabszolgalázadás! Rabigába hajtom édesanyát, és neki kell megenni az összes
kelkáposzta főzeléket, meg sárgakrémet!(A sárgaborsó főzeléket hívta így.)
A kacagástól a könnyem kicsordult, de kelkáposzta, és sárgaborsó főzelék az óta nem volt nálunk. Nehogy rabigába hajtson a fiam, s ilyen szörnyűséges ételeken kelljen sínylődnöm életem végéig.