Én anyukámat ideális anyának tartom, nagyon szerettem, bár mikor kicsi voltam nagyon apás voltam, talán ezért is volt nekem a legnehezebb, hogy el kellett mennie......

Érdekes, és ambivalens volt az édesanyámmal való kapcsolatom. Háborús gyermek volt, korán férjhez ment, és 22 éves korára négy gyermekes édesanyává vált. Az ötvenes években ez nagyon nehéz feladat volt egy gyermekkorból alig kinőtt anyának. Érzelmileg nem tudott felnőni a feladathoz, ráadásul a legkisebb testvérem, a hugom nagyon beteges volt, és minden idegszálával felé fordult. Szerettem őt, de nekem az édesapám volt az Isten. Apámnak pedig én voltam a mindene. Egészen apám haláláig "harcolt" velem. Én pedig csendes szeretettel szerettem. Édesapám halála után, amikor lebetegedett, mégis, számára is egyértelmű volt, hogy én gondoskodok róla. Nehezen "adta" meg magát, nehezen hitte el, hogy mind a két szülőt szeretheti  egy gyermek,, és nem szabadna privilégiumnak tekinteni elvárni a kizárólagos jogot. Csodálatos hét évet éltünk meg, magasságokkal, és mélységekkel, ami egyre jó volt: sok homályos élethelyzet  világossá vált a számomra, amit édesapámnál nem értettem meg: egy nagy gyermek maradt az én édesanyám, akit úgy is kellett gondozni, ápolni, ugyanakkor tekintettel kellett lennem arra, hogy mégis csak ő a szülőanyám. Voltak pengeéles helyzetek. Apám halálával váltam árvává. Édesanyám halálával pedig elment a legkedvesebb, legédesebb gyermekem. 

Bocsánat, de számomra Müller Péter könyvei is nagyon kedvesek, talán azért, mert néhányszor személyesen is találkoztam már az íróval és őszinte, nagyszerű embernek tartom őt.

Az igazi édesanyák, - mint Nemes Kis Kata - valóban olyanok, ahogy ő maga is leírja, és saját édesanyjáról is így emlékezik.

Sajnos az én gyermekkorom nem volt ennyire ideális, de talán a fiam számára én is az ideálishoz  közelítő anya voltam/vagyok...

Müller Péter Szeretetkönyvét olvastam. Nem értettem, hogy a címe után miért volt nekem olyan jellegtelen a könyve. Hiányzott belőle az a tartalom, amit Te adsz : a magyarság- tudat, a hit, a mély szeretet.

Ezek a szavak, amit itt nekünk mondasz, minden fontos dolgot összefognak. Köszönöm.

A fiam esküvőjén átadtam neki egy kis batyut a vőlegény kikérésekor. Sok szó benne volt a batyuban, ami most Nálad is van. Köszönöm, hogy olvashattam.

Katám, remélem minden jó érzésű ember meghallja intelmedet és továbbadja.