2013.08.03. 15:40, Ekpafat
Tegnap este nagyon fontos dolog történt velem, megvilágosodtam.
Régi tanítványom érkezett hozzám látogatóba. Sok-sok éve nem hallottam róla. Határainkat elhagyva messze tájra költözött, ahol keresi önmagát és a boldogulását. Kipirult arccal büszkén mesélte milyen sok tanfolyamot végzett távozása óta, belevetette magát az ezoterikus világba. Megteheti, megkeresi a rávalót, jelentette ki büszkén. Sokat dolgozik, naponta 10-12 órát, kevéske szabadidejében olvas, természetesen csak ezoterika témában.
Néztem, és hallgattam az egykor csendes fiatal lányt, aki érdeklődve fordult a létező másik világ felé. Talán egy félóra telhetett el, amikor elérkezett a beszámolója oda, ahova már nem tudtam követni. Egyre zavarosabb lett az élménybeszámolója, keveredtek a szimbólumok az angyalok hierarchiájával, az energiák milyenségével. Hamarosan a mágia mocsarában taposott. Nem bírtam tovább hallgatni, megkérdeztem tőle, képes-e mélységében átlátni hova tévedt. Igen, Ő nagyon is jól tudja, mert az Univerzumtól mindig mindenre megkapja a választ.
Megborzongtam, mint általában, ha Istent az Univerzummal helyettesítik. Emlékeztem rá, tudtam Isten jelen volt az életében, amikor megismertem, de ezen a délutánon még csak utalást sem hallottam a teremtésről, Isten létezésére utalva, csak a szimbólumokról, és a mágikus gyógyításokról, praktikákról. Nehéz helyzetbe kerültem, nem tudtam, hogyan mondjam el a véleményem, hogy ne tűnjek kioktatónak, vagy meg ne sértsem vele. Sokat küzdök magammal mostanában, ahogy öregszem, fogy bennem a diplomatikus fegyelem, figyelem, és a tapintat, hírtelen kimondok mindent, amit gondolok, mintha attól félnék, hogy nem lesz időm.
Körbejártam a témát, megkérdeztem nem hiányzik-e valami az életéből, amit szívesen megvenne, de nem marad rá pénze. De, igen, volt a válasz. Mozgásában jócskán korlátozott édesanyjának egy masszázsfotelt kellene venni, nem gagyit, hanem olyan igazit, amiben megpihenhetne, és ha szükségét érzi, jól meg is masszírozná. Azonnal bele kapaszkodtam a fotel témába. Rákérdeztem a tanfolyamok díjaira. Két tanfolyam ára fedezné fotel költségét.
Közben eszembe jutottak a hiábavaló köreim, a rengeteg kurzus, tanfolyam, amit elvégeztem. Okleveleim a falon lógnak, de nem gyakorolom, mert nem értem, nincs rá szükségem, és ma már nem is nagyon hiszek bennük. Döntöttem. Elmeséltem neki, milyen buta az ember, amikor azt gondolja, hogy pénzért veheti meg a tudást. Mert nézzük meg, mennyivel tudhat többet a hókuszpókusz, mágia, vagy az emberre rajzolt szimbólum, az alázatos kérésünknél, amit Istenhez címezünk? Semmivel! Amennyiben Isten a felrajzolt szimbólumok közvetítésével küldi a segítségét, azt szimbólumok nélkül is megteszi, nincs szüksége eszközökre. Vagy vegyünk egy másik példát, miért kérünk súlyos ezrekért gyógyító-segítőt arra, hogy közvetítsen és az isteni gyógyító erőt, rajta keresztül áramoltassa vissza ránk. Egyáltalán, miért kérjük mástól azt, amit mi is megtehetünk. Nem kell mást tennünk, alázatot tanulni, ami megmutatja az utat, mely hozzá vezet, ez a híd, maga az ima, fohász, és zsoltár. Ha tiszta szívvel és lélekkel érkezünk színe elé, kedves vendégként, meghallgatja a kérésünket, és számíthatunk a segítségére.
Amikor vendégem indulni készült, mindketten tudtuk, ez a délután is Isten ajándéka volt számunkra, hiszen megvilágosodtunk. Távozása után még sokáig gondolkodtam, hány évet kellett erre várnom, mennyi pénzt, időt, és energiát takarítottam volna meg, ha ez nekem is hamarabb eszembe jut...
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
Szerintem is nagyon sok gagyi,( már elnézést kérek) tanfolyam van, és nagyon sokba kerül. Hit és alázat nélkül szerintem, nem is lehet gyógyítani, segíteni.